A központi állam területi képviseletének ellátását Európában két modell szerint szervezik. Az egyik a francia típusú prefektusi modell, amelyben a prefektus általános hatáskörrel képviseli a központi kormányt. E modellhez tartozik a magyar kormánymegbízott is.
A francia közigazgatás a világ nagy közigazgatási rendszereinek egyik modellképző eleme, ezért fejlődésének trendjei, eredményei kihatással lehetnek a világ közigazgatásának fejlődésére, illetve a közigazgatás-tudományra egyaránt.[1] Franciaország a helyi önkormányzás dél-európai modelljének mintaalkotó állama. Ez a szisztéma valósul meg többek között Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, a Benelux államokban és Romániában is.
Az önkormányzatok intézkedései a prefektushoz való megküldéskor egyúttal végrehajthatóvá is válnak, vagyis a törvényességi ellenőrzés nem jár a döntés végrehajtásának elhúzódásával. Továbbá a prefektus ellenőrzését kizárólag törvényességi szempontból végezheti, azaz figyelmen kívül kell hagynia a célszerűségi szempontokat. Végezetül a szabályozás lényegi eleme, hogy a prefektus nem rendelkezik intézkedési hatás-
- 58/59 -
körrel. Tehát abban az esetben, ha törvénysértőnek talál valamely önkormányzati aktust, akkor kezdeményezheti a kibocsátó önkormányzatnál annak módosítását vagy visszavonását, illetőleg közigazgatási bírósághoz fordulhat. A törvénysértő jelleg kimondása és az aktus megsemmisítése a közigazgatási ügyekben eljáró bírói fórumok kompetenciájába tartozik. E bírói fórumok a következők: a közigazgatási bíróságok, a közigazgatási fellebbviteli bíróság és az Államtanács.[2]
A prefektus törvényességi ellenőrzési jogköre az Alkotmány 72. cikkelyének (6) bekezdésén nyugszik: "a Köztársaság helyi önkormányzataiban az állam képviselője, aki ugyanakkor a kormány tagjait is képviseli, felel a nemzeti érdekek védelméért, a közigazgatás ellenőrzéséért, valamint a törvények tiszteletben tartásáért."[3] Közvetlenül az után mondja ki ezt az alkotmány, hogy ugyanezen szakasz (3) bekezdése deklarálja a helyi közösségek szabad közigazgatásának elvét.[4] E jogalkotói szándék pedig érzékelteti azon lényegi kapcsolatot a két alkotmányos alapelv között, amely jelzi, egy decentralizált szervezet létjogosultságát az oszthatatlan és egységes államon belül.
Néhány szerző[5] a decentralizáció és a felügyelet fogalmát egymástól elválaszthatatlannak ítéli, mivel egy egységes államban a központi feladat- és hatáskörök szétosztása nem lehetséges felügyelet nélkül, míg a felügyelet végső értelmet a decentralizációval való viszonyban nyer. Ezen Alkotmánytanács (Conseil Constitutionnel) által is megerősített összefüggés a decentralizált közösség autonómiája és az állami kontroll szükségessége között azt jelenti, hogy a helyi önkormányzatok szabad igazgatási jogköre a közigazgatási ellenőrzés területén kizárólag az állam előjogaira tekintettel határozható meg és gyakorolható.[6]
Ennek az alkotmányos elvnek a megtartása mind a jogalkotóra, mind a közigazgatási hatóságokra nézve kötelező és a következőket jelenti. A helyi közösségek jogi személyiséggel és közigazgatási autonómiával rendelkeznek, amely kiterjed a szervezeti, feladat- és hatásköri, döntéshozatali és pénzügyi függetlenségre egyaránt. Mindazonáltal e függetlenség nem veszélyeztetheti az állam egységét, így a helyi önkormányzatok felett is érvényesül az állami kontroll elve, amelynek keretében megakadályozhatók, illetve szankcionálhatók a helyi önkormányzatok oldalán felmerülő jogsértések.
A központi hatalom által gyakorolt kontroll mind tartalmában, mind kiterjedtségében eltérő aszerint, hogy az a dekoncentrált állami szervek (prefektus, alprefektus), avagy a decentralizált helyi közösségek felett érvényesül. A dekoncentrált szervek hierarchikus viszonyban állnak a központtal, az érintett miniszter irányítása alatt működnek, aki a személyi jogállásukra (áthelyezhetők) és a tevékenységükre (célszerűségi felügyelet, döntési jog elvonása, hatáskörgyakorlás felfüggesztése) is meghatározó befolyással rendelkezik. Az állam által gyakorolt kontroll másik aspektusa a helyi közösségek szervei és működése felett érvényesülő közigazgatási felügyelet. Ennek értelmében a helyi önkormányzatok képviselő-testületei és döntései állami felügyelet alatt állnak, amely megoszlik a prefektus (préfet) és a közigazgatási ügyekben eljáró bírói fórumok (juridictions administrative) között.[7]
Franciaország közigazgatását a szövevényes adminisztratív kerületek hálózata és a különböző jogi struktúrák egyidejű létezése jellemzi.[8]
A regionális önkormányzatok feletti ellenőrzést a régióban működő régióprefektus (préfet de région), míg megyei és települési szinten a megyei prefektus végzi.
A prefektusokat a köztársasági elnök nevezi ki abból a célból, hogy vezesse az állam hatósági tevékenységét, védelmezze a nemzeti érdekeket, gondoskodjék a közrend fenntartásáról, a választások tisztaságáról, természeti csapások esetén a mentési és segélynyújtási munkákról. A prefektus tájékoztatja a kormányt a megye helyzetéről és biztosítja a törvények betartását.
Az összes köztisztviselő közül a karrier és az életpálya tekintetében a prefektus rendelkezik a legkevesebb garanciával, mivel kinevezése és tisztségének a megszűnése is a kormány diszkrecionális jogkörébe tartozik. A kinevezések felett közigazgatási bírói kontroll érvényesül. Továbbá a prefektust nem illeti meg az egyesülési és sztrájkjog. A megyei prefektus szerepköre összetett. Alapvetően négy szegmensét tudjuk megkülönböztetni az Alkotmány 72. cikkelye alapján.
1. Az állam képviselője: megyei szinten a prefektus testesíti meg az államot, biztosítja az állam jogi képviseletét, szerződéseket ír alá az állam nevében.
2. A kormány képviselője: Ebben tulajdonképpen a prefektus szerepének politika jellege nyilvánul meg. Közvetít a megye és az állam között érdekartikulációs feladatai keretében.
3. A közigazgatás általános szerve: olyan területeken, mint a közbiztonság és a helyhatóságok feletti törvényességi kontroll.
4. Az állami közszolgáltatások vezetője a megyében.[9]
A prefektus tekintélye Franciaországban tradicionálisan nagy, a megyei közéletnek minden tekintetben uralkodó személyisége: döntőbírói, tanácsadói, közvetítő szerepet lát el az állam és a helyi közösségek, a helyi közösségek egymás közti, vagy gazdasági, szociális szervezetekkel keletkezett vitáiban. Tekintélyét protokolláris előírások is biztosítják: hivatalos tanácskozásokon libériás teremőrök kíséretében jelenik meg, a jelenlévők állva fogadják. A prefektusok többsége az alprefektusok közül kerül ki, ez utóbbiak pedig az ENA (École National de l'Administration), a francia közigazgatási elitképző intézmény hallgatóinak sorából kerülnek kiválasztásra.[10]
- 59/60 -
A prefektus által lefolytatható törvényességi felügyeleti eljárás menetét a helyi és regionális önkormányzatok általános törvénykönyve szabályozza részletesen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
