Kis János megkerülhetetlen alakja a kortárs magyar politikai gondolkodásnak, úgy is mint politikafilozófus és úgy is mint a magyar progresszív liberális értelmiség és egykori pártja, a Szabad Demokraták Szövetsége egyik vezető személyisége. Munkássága nemcsak a mai liberalizmus, hanem közelmúltunk megértésében is eligazít. Ezért is fontos, hogy a Kalligram Kiadó vállalta művei gyűjteményes kiadását Kis János válogatott művei címmel. A sorozatban eddig megjelent: Az összetorlódott idő. Politikai írások, 1992-2013 (2013); Mi a liberalizmus? Esszék, tanulmányok, 1985-2014 (2014); Az állam semlegessége (2015); A politika mint erkölcsi probléma (2017) és a fenti, itt taglalt kötet.
E címekből is kitűnik Kis liberális alapállása, az, hogy a politika- és alkotmányelmélet problémáit mindig pontosan meghatározott liberális nézőpontból közelíti meg. Liberalizmusa azonban, mint azt maga is jelzi többször, nem kizárólagosan az ún. klasszikus, 19. századi - alapvetően piac- és egyéni szabadságpárti - liberalizmus gondolati premisszái köré épül fel, hanem abban integráns helyet kap az egyenlőség értéke és azzal szorosan összekapcsolódva az egyenlő bánásmód követelménye is (lásd pl. 293, 300. o.). Ilyen értelemben Kis szemlélete a John Rawls fémjelezte liberális hagyományba illeszkedik, amely számot vet a társadalmi igazságosság kérdéskörével, és így az államnak is aktívabb szerepet tulajdonít, mint a hagyományos felfogás. Kis tehát az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában széles körben elterjedt és a napi politikára is nagy hatást gyakorló egyenlőségpárti liberális gondolkodás hazai iskolateremtő képviselője. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy ez a hagyomány a rendszerváltást követő időszak magyar politikai életére milyen jelentős hatást gyakorolt, és ezért napjaink politikai diskurzusa - mely gyakran e felfogás megkérdőjelezésére, kritikájára vagy tagadására épül - e modern liberális hagyomány ismerete nélkül nem érhető meg.
A kötet két nagy egységre tagolódik. Az első, a kötet gerincét kitevő több mint háromszáz oldalas, Alkotmányos demokrácia című rész a 2000-ben megjelent Alkotmányos demokrácia (Indok, Budapest) "Liberális demokrácia", "Alkotmánybíráskodás a mérlegen" és "Az első magyar alkotmánybíróság hagyatéka" című tanulmányt, illetve az 1992-ben született, az alkotmánybíróságnak az élethez való jogról hozott határozatait részletesen elemző írást tartalmazza. A második rész az Újabb közelítések (2006-2018) címet kapta, és ennek négy "kortárs", a "Népszuverenitás", "Népszavazás," "A többség uralmának dogmája ellen" és "Demokráciából autokráciába" című tanulmányában a politikaelméleti kérdések elemzése egyes pontokon összekapcsolódik az elmúlt évtized magyarországi történéseivel is.
Mint látható, a kötet tanulmányok olyan füzéréből épül fel, melyek sorba rendezhetőek, átfogják az 1992-től 2019-ig tartó időszakot, emellett azonban szorosan összekötik az általuk tárgyalt problémák is. E kérdések közül talán a legfontosabbak - melyek több tanulmányban is megjelennek eltérő intenzitással és hangsúlyokkal - a liberalizmus és a demokrácia kapcsolata, a többségi uralom és a többség zsarnokságának korlátozása, az alkotmánybíráskodás szükségességének igazolása és a népszuverenitás fogalma. Ezért, noha nem egy kifejezetten monografikus igénnyel íródott munkáról van szó, megállapítható, hogy a kötet belső koherenciája nagyon erős, mind fogalmi, mind tartalmi értelemben. Mire a kötet végére jutunk, az e fogalmi egységességből szükségszerűen következő, egymást felerősítő belső ismétlődések miatt megismerhetjük Kis liberalizmusának összes építőkövét, és képessé válunk azok között jól tájékozódni.
Az is tisztán látható, hogy Kis nem az elefántcsonttoronyba zárkózó politikai gondolkodó szerepét vállalta magára, amikor az alkotmányos demokráciáról szóló elméletét kidolgozta. Kifinomult fogalmi elemzései - melyek több esetben az ún. konnektív analízis kiváló példái is[1] - nagyon gyakran nem állnak meg az absztrakt politikai gondolkodás szintjén, hanem azokat a napi jogi és politikai viták összefüggésébe is beleilleszti, és így alapozza meg állásfoglalását. Ennek szép példái az alkotmánybíróság nagy vitát kiváltó és a mindennapokra is óriási hatást gyakorló, a Bokros-csomag egyes rendelkezéseit megsemmisítő 1995-ös döntéseit a költségvetés felülbírálása és az Országgyűlés hatáskörének elvonása miatt kritizáló, ugyanakkor annak céljait empatikusan bemutató érvelése (294-304. o.); vagy a 2004-es - a határontúli magyarok állampolgárságáról szóló - és a 2008-as - a kórházi napidíjról, vizitdíjról és a felsőoktatási tandíjról szóló - népszavazások demokráciaelméleti érveken alapuló alkotmányellenességének felvetése (484-485. o.). A kötet tehát arról is számot ad, hogy az általában elvontnak és ezért gyakran haszontalannak tekintett politikai filozófia hogyan járulhat hozzá ahhoz, hogy napi vitáinkban érvrendszereket építsünk fel és ütköztessünk egymással. Lenyűgöző módszerességgel és következetességgel dolgozza ki Kis az érveit és alkalmazza az éppen aktuális vitákban.
- 83/84 -
Kis jelzi, hogy munkájának tétje nem kizárólagosan elméleti, kiindulópontja szerint ugyanis korunk a liberális (azaz parlamenti) demokrácia válságidőszaka (13. o.). E válság az egész nyugati civilizációt áthatja, és véleménye szerint sem a jobboldali, sem a baloldali illiberalizmus nem képes megfelelő alternatívát felmutatni. "A való világban - írja - nincs olyan alternatívája a liberális demokráciának, melyre ne borzadállyal kellene tekintenünk" (14. o.). Ezért a liberális demokráciát meg kell védeni és meg kell reformálni, és e kötet lényegében a reformokhoz kíván olyan elméleti alapokat kínálni, amelyekre e vita felépülhet. E mű tehát sem részleteiben, sem egészében nem pusztán egy újabb politikaelméleti munka a sok közül, hanem arra való kísérlet, hogy a történelmi hic et nunc keretei között teret adjon a liberális demokrácia hazai jövőjének megvitatásához.
Kis remekbe szabott gondolati építménye precízen eligazít az alkotmányos demokráciához kapcsolódó kortárs politikai kérdések kavalkádjában. E kérdések - például a liberális és a többségi elv kompromisszumának lehetőségei, az alkotmánybíráskodás működésének elvi korlátai, a népszuverenitás fogalmának kortárs relevanciája vagy a demokrácia mint politikai rendszer határai - mind olyan problémák, melyek a liberális demokráciák világában bármely ország politikai rendszere kapcsán feltehetőek. Ahogy arra már utaltam, Kis gyakran a magyar politikai élet vitáiban is felhasználja az elméletet, és így rámutat e felfogás relevanciájára a hazai közegben.
Egy kérdést azonban nem tesz fel az alkotmányos demokrácia hazai működése és a 2010 utáni időszak általa is taglalt diszfunkcióinak és torzulásainak - a tekintélyelvű irányba való elhajlás - elemzése során. Ez a kérdés a politikai elgondolások kontextusához kapcsolódik, mely általában nem játszik jelentős szerepet a fogalmi elemzésre épülő liberális politikai filozófiában, de ebben az esetben mégis megkerülhetetlen, különösen mivel Kis több esetben is reflektál hazai politikai fejleményekre, nem marad meg a "tiszta" elmélet keretei között. Vajon lehetséges-e egy ilyen kifinomult politikai rendszer tökéletes és azonnali recepciója egy olyan környezetben, amelynek történelmi tapasztalatai gyökeresen eltérnek az alkotmányos demokrácia bölcsőjének számító angol és amerikai világtól? Úgy tűnik ki Kis gondolatmeneteiből, mintha az 1989-ben kezdődő rendszerváltozás során lezajló alkotmányozással Magyarország egyik pillanatról a másikra alkotmányos demokráciává vált volna, pusztán azért, mert az alkotmányszöveg és az alkotmányos törvények szövegszerűen a nyugati demokratikus és alkotmányos hagyományok szellemében fogantak. E "hirtelen", egyik pillanatról a másikra történő váltást csak megerősítette a Sólyom László által fémjelzett alkotmánybírósági gyakorlat, amely következetesen kiterjesztette az alapjogokat (268. o.), és az egyén jogvédelmére összpontosító "láthatatlan alkotmányt" teremtett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
