Az alapjogi bíráskodás egyik sajátossága, hogy az alapjogokat értelmező bíróságok a precedens jellegű bíráskodás bizonyos technikáit alkalmazzák. Az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában is felfedezhetők a precedensbíráskodás egyes jellemzői. Ez a típusú jogértelmezés a Bíróság gyakorlatát következetessé és bizonyos mértékig kiszámíthatóvá teszi. Másrészt lehetőséget teremt arra, hogy a változó körülményekhez a Bíróság gyakorlata igazodni tudjon, illetve arra is, hogy a korábbi álláspontok igazolható változásával a Bíróság értelmezése módosulhasson. Ezáltal az Emberi Jogok Európai Bírósága nagymértékben hozzájárul az ún. európai konszenzus alakításához,[2] illetve az emberi jogok európai védelmének fejlődéséhez.
A tanulmány arra vállalkozik, hogy megvizsgálja, miként alkalmazza az Emberi Jogok Európai Bírósága a precedens jellegű bíráskodás módszereit a közszereplőkkel kapcsolatos nyilvános közlések megítélése kapcsán, a közszereplők különböző személyi kategóriáiba tartozók bírálatokkal kapcsolatos tűrési kötelezettsége fokozatosságának kialakítása során. A közéleti szereplők bírálatával kapcsolatos alapjogi problémák mérlegelése és megítélése a demokratikus államokban a bíróságok állandó feladata. Az ilyen esetekre vonatkozó alapvető alkotmányos elvet és alapjogi tesztet a bírói gyakorlat évtizedekkel ezelőtt kialakította. Ugyanakkor az esetek összetettsége és a demokratikus közéleti vitában a változó, és a felmerülő új körülmények a bíróságokat újabb kihívások elé állítják. Éppen ezért a meglévő mércék alakítása és fejlesztése folyamatosan a bíróságok feladata. Ebben a tekintetben kiemelkedő jelentősége van a strasbourgi bíróság gyakorlatának. A Bírósághoz ugyanis a különböző államokból rendkívül sokféle kérelem érkezik, amelyek eldöntése során a Bíróság a közszereplőkkel kapcsolatos közlésekre vonatkozó mércéket tovább alakítja. Mindezek a mércék, mind az alapjogi bíráskodás strasbourgi gyakorlatban alkalmazott módszerei a tagállami alapjogi bíráskodást végző szervek számára is kiindulási alapként szolgálhatnak.
A tanulmányban elsőként a precedensbíráskodás jellemzőit mutatom be röviden, majd ennek a jogalkalmazói módszernek az alapjogi bíráskodásban felfedezhető elemeit járom körül. Ezt követően térek rá arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában hogyan nyilvánulnak meg a precedensbíráskodás módszerei általában. Ezután a bemutatott módszert az esetjog alakulásának egy konkrét példáján keresztül vizsgálom meg az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában. Azt mutatom ki, hogy a strasbourgi gyakorlatban hogyan nyilvánulnak meg a precedens alapú döntéshozatal elemei azoknak a szempontoknak a kialakítása során, amelyek a közszereplők különböző személyi köréhez tartozóknak a nyilvános bírálatokkal szembeni eltérő mértékű tűrési kötelezettségére vonatkoznak.
Klasszikus értelemben különbséget tehetünk a jogrendszerek között aszerint, hogy a common law jogcsaládba vagy a kontinentális európai jogcsaládba tartoznak. Mindkét típusú jogrendszerre igaz, hogy a jogi normák korlátozzák az emberi magatartásokat és az azokról döntést hozó bíróságokat, illetve hatóságokat is.[3] A közöttük lévő fő különbség a pozitív jog forrásában fedezhető fel. A kontinentális jogrendszerben a jog legfőbb forrása a törvényhozás, és számos jogterület rendszerezetten kodifikálva van. Egy törvénykönyv nem meghatározott helyzetekre vonatkozó speciális szabályokat foglal magában, hanem átfogóan tartalmazza az egész joganyagot, gondosan rendszerezett és egységesített általános elveket és szabályokat, amelyek értelmezésével a felmerülő kérdések megoldhatók. Ezzel szemben a common law jogrendszerben a jog legfőbb forrásai a bírói döntések. Amikor egy bíróság eldönt egy esetet, az nemcsak azokra vonatkozik, akik abban félként vettek részt, hanem a jövőben a hasonló ügyekben azt követni kell, azaz precedens lesz. Ez által válik az általános vagy közös jog, azaz a common law részévé. Így a common law mint joganyag a bírói döntésekből származó általános szabályok összessége. Az új problémák új eseteket hoznak, amelyekkel bővülnek a common law szabályok. Ebben a rendszerben a precedens doktrína a stabilitást és folytonosságot biztosítja.[4]
- 53/54 -
E sajátosságok alapján az előbbit törvényi jognak, az utóbbit pedig esetjognak tekintik. A bírói jogalkalmazás folyamatában az a fő különbség, hogy a kontinentális bíróság az általános jogszabály értelmezésével és annak a konkrét esetre való alkalmazásával oldja meg az esetet, míg a common law bíróság a korábbi precedensben keresi meg a vonatkozó szabályt, és azt alkalmazza az előtte lévő esetre.[5] A klasszikus elhatárolás alapján tehát a kiindulópont és a jogalkalmazói módszer különbözik.[6]
A precedensalapú döntéshozatal olyan jogalkalmazói módszer, amely alapján a bíróság arra köteles, hogy a korábbi precedensben meghatározott szabályt, illetve döntési mintát alkalmazza a következő, hasonló ügyben, ha az attól való eltérésnek nincs megalapozott indoka. A rendszer alapja tehát a stare decisis elv, azaz a döntés fenntartásának elve.[7] A precedens kötőerejét tekintve vertikális és horizontális. A precedens vertikális és horizontális kötelező erejét a bíróságok közötti hierarchiában lehet értelmezni. Így a vertikális kötőerő alapján a precedens a bírósági szervezetrendszerben a döntést meghozó bíróság alatt lévő bíróságokra kötelező. A horizontális kötőerő pedig azt jelenti, hogy azt a bíróságot, amely a precedensdöntést meghozta, későbbi ügyekben köti a saját döntése, illetve a vele egy szinten lévő bíróság döntése is lehet számára kötelező precedens.[8] A precedens kötőereje azonban más természetű, mint a jogszabályok kötelező ereje. A precedens nem abszolút módon kötelezi a bírót. A precedens kötőerejét az érvényesség helyett sokkal inkább az autoritás fogalmával lehet kifejezni, amelynek vannak fokozatai.[9] A precedens nem jogi parancsokat tartalmaz, hanem jogi érvelést és elvek magyarázatát, amelyek a későbbi ügyekben eljáró bíróságok számára iránymutatóak a jogértelmezés, illetve a döntésük igazolása során.[10] Ehhez szükség van a releváns korábbi döntés és a releváns kategóriák beazonosításának a képességére a döntéshozó részéről.[11] Fontos azonban látni, hogy a stare decisis elv alapján a precedensbíráskodás nem pusztán a korábbi döntések összegyűjtése a bírói érvelés alátámasztására. A stabilitás és a bizonyosság értékei ugyanis csak úgy értelmezhetők, ha a bíróságok döntéseit a korábbi döntések korlátozzák.[12]
Mindezek alapján is látható, hogy a precedensbíráskodás múltba tekintő és előre tekintő tevékenység egyaránt. A precedensbíráskodás jellemzője ugyanis hagyományos nézőpontból a tegnap precedenseinek alkalmazása a ma döntéseiben. Ugyanakkor a precedens érvelés ugyanilyen módon a jövőbe is tekint, hiszen a ma döntése precedens lesz a jövő döntéshozói számára. A precedens rendszer éppen ezért egy különleges felelősséggel jár együtt, azzal, hogy a jövőbeli döntéshozókat kötelezik a jelenbeli döntéshozók.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
