1. Az elektronikus üzenetküldés egyre tömegesebbé válásának egyik követelményeként igény merült fel arra, hogy elektronikus formában joghatást kiváltó üzenetet is lehessen küldeni (pl. szerződéses ajánlat, illetve annak elfogadása, teljesítés igazolása). Ehhez azonban szükséges, hogy az így kapcsolatba kerülő felek hitelesen megállapíthassák, kitől származik az üzenet és annak tartalma nem változott-e a feladás óta. Ezt a funkciót a papíralapú írásos szerződéskötésnél az aláírás tölti be.
1999. december 13-án az Európa Tanács (1999/93. EC irányelv) irányelvet fogadott el az elekronikus aláírás szabályozásáról, melyben kötelezte a tagállamokat, hogy legkésőbb 2001. július 19-ig az irányelv rendelkezéseire figyelemmel szabályozzák az elektronikus aláírások használatát, vagy ha már korábban létezett tagállami szabályozás, akkor teremtsék meg az irányelv rendelkezési és a saját szabályozásuk közötti összhangot.
Az irányelv rendelkezései alapvetően két csoportra oszthatóak. Az első csoportban azok a rendelkezések találhatók, melyek az áruk és szolgáltatások, konkrétan az elektronikus aláírási termékek és a hitelesítés-szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások találhatóak, ami a közösségen belüli szabad mozgást, illetőleg a fogyasztók érdekeinek védelmét hivatott biztosítani. A másik csoportba pedig azok a rendelkezések sorolhatók, amelyek az elektronikus kereskedelemben rejlő lehetőségek kiak-názhatósága érdekében az elektronikus aláírások jogi elismerésére kötelezi a tagállamokat. A fenti kívánalmaknak megfelelően egy olyan technológiát dolgoztak ki, amely lehetővé teszi, hogy az elektronikus formában lévő iratra is rá lehet írni annak a nevét, aki a nyilatkozatot magáénak vallja, illetve azt a technológiának köszönhetően hiteles elektronikus aláírásnak minősíti.
Ezen technológiák használatának joghatásait a technológiákkal és az ilyen szolgáltatásokat nyújtó gazdálkodó szervezetekkel szembeni követelményeket szabályozza az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény, amely 2001. szeptember 1-jén lépett hatályba.
Természetes, hogy a hiteles aláírási funkció megvalósításához nem elegendő a technológia biztosítása, hanem ennek jogi hátterét is meg kellett teremteni, erre kötelezett bennünket az Európa Tanács hivatkozott irányelve is.
A hivatkozott irányelvnek megfelelően Magyarországon a Kormány 1075/2000. szám alatt (szeptember 13.) határozatot hozott, melyben elrendelte az elektronikus aláírásról szóló törvény előkészítését, illetve az irányelvvel összhangban való meghatározását. Ezek az irányelvek a következőek voltak:
a) A törvényt úgy kell megfogalmazni, hogy azok bármely elektronikus aláírásra alkalmazhatóak legyenek, függetlenül a felhasznált technológiától.
b) Elő kell írni, hogy az elektronikus aláírás joghatálya nem tagadható meg amiatt, hogy kizárólag elektronikus formában létezik.
c) Az elektronikus aláírás használatát csak a törvény zárhatja ki bizonyos jogügyletekben.
d) Az elektronikus aláírás alkalmazását az ügyfelet érintően nem lehet kötelezővé tenni.
e) További három technikai témakört szabályozott.
1. A törvény hatályát, amely meghatározza az elektronikus aláírás felhasználásának a lehetőségét.
2. Az elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatások szabályait.
3. A szolgáltatásokat felügyelő és a szolgáltatókat nyilvántartó felügyelet tevékenységére vonatkozó szabályokat.
Ezt meghaladóan figyelemmel kellett lenni mind a törvény megalkotásánál, mind pedig a kormányhatározatban foglalt elvek kialakításánál a 2000/31/EC irányelvre is, amely 2000. június 8-án jelent meg és az elektronikus kereskedésről szóló irányelveket foglalja magában.
A magam részéről nem kívánom a két hivatkozott irányelv részleteit ismertetni, hiszen azok feltehetően jelen konferencia résztvevői számára is nyilvánvalóak és rendelkezésre állnak. Ezért a. magam részéről a kormányhatározatot követő törvénnyel - amely már hivatkoztam rá 2001. szeptember 1-jén lépett hatályba - foglalkoznék.
1. az elektronikus aláírás fajtáit
2. az elektronikus dokumentum fajtáit
3. az elektronikus aláírás joghatásai és jogkövetkezményeit
4. a szolgáltatások körét, tartalmát
5. a szolgáltatók és a szolgáltatás igénybevevők jogait, kötelezettségeit, felelősségét.
a) "Egyszerű elektronikus aláírás" Ebbe tartozik a hivatkozott irányelvvel összhangban mindenfajta technológiai biztonságot nélkülöző eljárás, ha az aláíró egy elektronikus szöveg végére odaírja a nevét vagy más azonosítóját.
b) "Fokozott biztonságú elektronikus aláírás". Ez olyan elektronikus aláírás, amely alkalmas az aláíró azonosítására és egyedülállóan hozzáköthető olyan eszközökkel hozzák létre, melyek kizárólag az aláíró befolyása alatt állnak, és a dokumentum tartalmazó technikailag oly módon kapcsolódik, hogy az aláírás elhelyezését követően az iraton, illetve dokumentumon a módosítás is érzékelhető. Gyakorlatilag a technika jelenlegi állása mellett ez már a nyilvános, kulcsos aláírási technológia alapján álló elektronikus aláírást jelenti.
c) "Minősített elektronikus aláírás". Ahol olyan fokozott biztonságú elektronikus aláírásra kerül sor, amely megfelel a törvényben és végrehajtási rendeletben előírandó magas szintű technológiai és minősített hitelesítést szolgáltatóval szembeni szakmai megbízhatósági követelményeknek.
(Az elektronikus aláírás alkalmas arra, hogy bármelyféle adatot aláírjanak vele, tehát nem csak írott szöveget, hanem pl. egy digitális hangfelvételt, gépet vagy egy szoftvert.)
a) Az elektronikus dokumentum bármely fajta elektronikus eszköz útján érzékelhető adat, melyet elektronikus aláírással láttak el.
b) Az elektronikus irat olyan elektronikus dokumentum, melynek funkciója az, hogy szöveget közöljön és más adat legfeljebb ennek illusztrálására, hatósági azonosítására szerepel benne.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
