Molnár Judit az Európai Jog folyóirat idei első számában megjelent cikke szerint a fizetési meghagyásos eljárásról tagállami és uniós eljárásként is beszélhetünk. Közös kiindulópont volt ezek megalkotásakor, hogy többnyire nem a vitás tény- és jogkérdések tisztázása miatt fordultak a felek a bírósághoz, hanem a kérelmező a követelés kikényszerítéséhez szükséges végrehajtható határozathoz kívánt a bírósági eljárás során hozzájutni. A cél hatékonyabb és gyorsabb eljárás kialakítása, illetve alkalmazása volt, továbbá a bíróságok tehermentesítése. Másik oldalról nézve a gazdasági szereplők számára is kiemelkedően fontos, hogy a késedelmes fizetések munkahelyek megszűnését ne eredményezzék, a vállalkozások működőképességét ne veszélyeztessék, hiszen a kis- és középvállalkozások fennmaradását a fizetésképtelenség veszélyezteti leginkább.
A tagállami fizetési meghagyásos eljárásokat a szerző értékhatár és igénybevétel szempontjából veszi górcső alá. Elemzésének alapja a 2001-2002-ben szerkesztett uniós bizottsági Zöld Könyv; ez az akkori 15 tagállamban szabályozott fizetési meghagyásos eljárások bemutatását tartalmazza. Mint ebből a kiadványból látható, a tagállamok egy része nem alkalmazott ilyen eljárást, ezek Dánia, Finnország, Nagy-Britannia, Írország és Hollandia. Hollandiában érdekesség, hogy 1992-ig létezett a fizetési meghagyásos eljárás, de utóbb azt megszüntették; ugyanígy Finnországban is. 1993. december elsejétől sommás eljárásban érvényesíthetők az igények.
A Zöld Könyv alapján tehát 10 tagállamban volt kimutatható az eljárás. A német, francia, görög, olasz és svéd szabályozás értékhatárt nem alkalmaz, tehát bármilyen összegű követelés érvényesíthető fizetési meghagyás révén, amely ezekben az országokban fakultatív eszköz. 5 EU tagállam értékhatárt alkalmaz, ezek: Belgium, Luxemburg, Portugália és Spanyolország. Az értékhatárok változatos képet mutatnak. Belgiumban 1850 eurónak, Ausztriában 10 ezer eurónak, Spanyolországban 30 ezer eurónak megfelelő összeg volt az értékhatár a 2001-2002-es Zöld Könyv szerint (ezek mind felső értékhatárok).
- 46/47 -
Egyedül Ausztriában szabályozták kötelező eljárásként az fizetési meghagyásos eljárást; ennek háttere az volt, hogy 1983-ban reformot hajtottak végre. Azelőtt az eljárásban született fizetési meghagyást a kötelezett ellentmondása hatályon kívül helyezte és a jogosult a polgári per megindításával tudta az igényének érvényesítését folytatni, ami igen hátrányos volt a jogosultak számára. A reform következtében kötelezővé vált a fizetési meghagyásos eljárás, ami az osztrák polgári eljárásjogban automatikusan rendes polgári peres eljárásbeli folytatást tesz lehetővé amennyiben a kötelezett ellentmondással él a meghagyással szemben.
Mint a szerző megállapítja, a 14 év elteltével - 2016-ban - rendelkezésre álló adatok alapján már csak három tagállamban nem alkalmaznak fizetési meghagyásos eljárást, Dániában, Nagy-Britanniában és Írországban. Finnországban és Hollandiában az eljárás jelen van, a fizetési meghagyásos eljárást alkalmazó tagállamok száma tehát 12-re nőtt. Az újonnan jelentkező két tagállam - Finnország és Hollandia - az értékhatár nélküli eljárásokhoz csatlakozott. Ezzel párhuzamosan Spanyolországban az értékhatár-alkalmazást megszüntették. Ami Spanyolországot illeti, a 2010-ben hatályba lépett Pp.-módosítás 250.000 euróra emelte fel az eljárás értékhatárát; ezt azzal indokolták, hogy nagyobb teret kívánnak biztosítani a lejárt, nem vitatott, összegszerűen meghatározott pénzkövetelések érvényesítésére egy olyan eljárásban, amely gyors és hatékony igényérvényesítési eszköz. A spanyol polgári eljárásjogban 2011-ben ugyanakkor megszüntetésre került az értékhatár alkalmazása, aminek okát a cikk különösebben nem taglalja. Helyette rámutat, hogy a portugál szabályozásban megkülönböztetik a kereskedelmi ügyletből származó kötelezettség teljesítésére irányuló követeléseket és a szerződésből fakadó pénzbeli kötelezettségeket; előbbiek esetében nincs értékhatár, utóbbiak esetében viszont továbbra is fennmaradt.
Belgium, Luxemburg, Ausztria és Portugália továbbra is alkalmazza azon felső összeghatárait, amelyeket meg nem haladó követeléseket fizetési meghagyásos eljárásban lehet érvényesíteni, efölött azonban kizárttá teszik az eljárást.
Tizennégy év elteltével a tagállami értékhatárok változása körében megfigyelhető a pénznem változása (pl. a luxemburgi frank helyét euróban meghatározott érték vette át), de a legtöbb országban az értékhatárokban bekövetkezett változás nem érdemi. Jelentősebb változás a portugál és osztrák szabályozásban jelentkezik. Portugáliában 2500, illetve 3750 euróról 15 ezer euróra, Ausztriában pedig 30 ezer euróról 75 ezer euróra emelkedett az ott alkalmazott határ.
Az osztrák eljárásban 2009. július 1-től bevezetett szabályozás szerint 75 ezer euró fölött továbbra sem áll rendelkezésre az eljárás, hanem közvetlenül polgári peres úton érvényesíthetők a követelések. Az osztrák értékhatár azon az elvi tételen nyugszik, hogy az adósokat nem lehet ellehetetleníteni az eljárásbeli marasztalás nyomán. Meg kellett ezért határozni az értékhatárt, amely az eljárás ezen funkcióját megjelenítheti. Az értékhatárokat azonban többször emelve az osztrák jogalkotó azzal is érvelt, hogy a követelés értéke és vitatásának valószínűsége közötti összefüggés kiemelkedő szerepet játszik egy új értékhatár meghatározása során, ugyanis a nem vitatott igények esetén a fizetési meghagyásos eljárás eléri a céljait.
- 47/48 -
Az eljárások igénybevétele a jogosult oldalán az államok többségében fakultatív.
Az államok többségében megfigyelhető továbbá az a következtetés is, hogy valamennyi utóbb csatlakozott tagállam polgári eljárásjogában szabályozásra került a fizetési meghagyásos eljárás.
Az eljárások fele részében (hat tagállamban) nem találkozunk értékhatár alkalmazással, így a bolgár, litván, lengyel, román és szlovén eljárásban. A cseh eljárásban kettősség jelentkezik: az elektronikus eljárásban van értékhatár, míg a hagyományos eljárási menetrend esetén értékbeni korlátozás nélkül igénybe az eljárás.
A magyar eljárásban alkalmazott két értékhatár is kivételes. A 400 millió forintos értékhatár az eljárás igénybevételének felső határát jelenti, az egymillió forintos értékhatár pedig az igénybevétel szabadságára hat ki. Ha a követelés értéke az 1 millió forintot nem haladja meg, a jogosult igényét fizetési meghagyásos eljárásban, illetve a jogszabályban előírt eljárások valamelyikében érvényesítheti; az 1 millió forintot meg nem haladó követelések esetén a fizetési meghagyásos eljárás kötelező, a jogosult polgári pert nem indíthat.
A határon átnyúló ügyekben az európai fizetési meghagyásos eljárás hoz megoldást. Ennél az eljárástípusnál nem került értékhatár beépítésre, azért, hogy ne legyenek korlátok és minél inkább megvalósulhasson az eljárási jogok harmonizációja. Az igénybevételt is a jogosult választására kívánták bízni, így az európai fizetési meghagyásos eljárás értékhatárra tekintet nélkül igénybe vehető egységes uniós eljárás, amelyet a jogosult szabadon választhat igénye érvényesítéséhez.
A 2016. évi adatok alapján a jelenlegi szabályozásokat is vizsgálja a cikk.
Ma a 28 tagállamból 24 tagállamban van jelen a fizetési meghagyásos eljárás. Dánia, Nagy-Britannia és Írország, valamint a később csatlakozó Ciprus nem rendelkezik ezzel az eljárással. 2016-ban 14 tagállam nem alkalmaz értékhatárt. Kettőséggel találkozunk két tagállam, Portugália és Csehország vonatkozásában.
Belgiumban, Luxemburgban, Ausztriában, Észtországban, Lettországban, Máltán és Magyarországon, azaz 7 tagállamban értékhatár van.
Az alkalmazott értékhatárok 2016-ban is változatos képet mutatnak. Míg Belgiumban 1860 euró, addig Magyarországon 3170, illetve 1.268.252 euró (!) az értékhatár. Egyetlen tagállam, Magyarország fizetési meghagyásos eljárását jellemzi kettős értékhatár alkalmazása; ezekből az egyik valódi, felső összeghatár, 400 millió forint.
Az eljárást a tagállamokban szinte kizárólag alternatívaként kínálják a polgári peres eljárások a további tagállami eljárások mellett.
Az osztrák és a magyar fizetési meghagyásos eljárás más utat választott.
Ausztria a 75 ezer eurót meg nem haladó pénzkövetelés érvényesítésének kötelező, per előtti elő-eljárásaként tekint a fizetési meghagyásos eljárásra. A magyar szabályozásban az egymillió forintos (3170 eurós) értékhatár jeleníti meg a fenti megoldást; amennyiben a követelés értéke meghaladja az 1 millió forintot, az eljárás igénybevétele fakultatívvá válik 400 millió Ft-ig bezárólag.
Mint a szerző rámutat, a magyar fizetési meghagyásos eljárás különleges az uniós tagállami eljárások körében. Az általános "egy eljárás - egy értékhatár" elvvel szemben kettős értékkel dolgozik, amely eleve egyedivé teszi.
- 48/49 -
Az osztrák és magyar eljárás között is jelentős különbségek vannak ugyanakkor.
Az osztrák szabályozásban ez az eljárástípus a rendes peres eljárás keretébe integráltan jelenik meg, az a polgári peres keresetindítások szükségszerű első lépése, tehát függetlenül a kérelmező akaratától az igényt kötelező első lépésben fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíteni. Ezért mondhatjuk, hogy az osztrák jogban ez perelhárító, illetve perelőkészítő eljárás is. A kérelemnek nincsenek speciális tartalmi és formai követelményei; ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, amelyek a kereseti kérelemre vonatkoznak. A kérelmező "keresete" alapján azután a bíróság hivatalból dönt az ügyben a fizetési meghagyás kibocsátása vagy peres eljárás megindítása mellett.
A magyar eljárásban megkülönböztető jegy a közjegyző közbeiktatása. A fizetési meghagyásos eljárások lefolytatására nálunk a közjegyző rendelkezik kizárólagos hatáskörrel. Ezáltal hazánkban az osztrák kötelező elő-eljárási jelleg nem egyetlen hatóság előtt valósul meg.
Magyarországon elkülönül a kérelmezés módja is. A kérelem formanyomtatványt a Magyar Országos Közjegyzői Kamarához, illetve az eljáró közjegyzőhöz kell benyújtani.
Amennyiben a kérelmező az egymillió forintos összeghatárt meg nem haladó követelését keresetlevél beadásával a bíróságon kívánja érvényesíteni, a magyar bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja a keresetlevelet, és végzésben tájékoztatja a jogosultat a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárás megindításának lehetőségéről és módjáról.
A magyar törvény alapján belföldi idézési címmel rendelkező kötelezettel szemben az egymillió forintot meg nem haladó, lejárt pénzkövetelések érvényesítésére a fizetési meghagyásos eljárás nem kizárólagos, azonban a jogosult igényérvényesítési lehetőségei beszűkültek. A fizetési meghagyásos eljáráson kívüli lehetőségek köre meghatározott, polgári peres eljárásra általában nincs lehetőség. Megfigyelhető, hogy míg Ausztriában mind a fizetési meghagyásos eljárást, mind a polgári pert a bíróság folytatja, addig Magyarországon az általános polgári peres út kizárásával egy bíróságon kívüli hatóságot, a közjegyzőt szólítja eljárásra a jogalkotó. A bírósághoz fordulás alapvető joga ugyanakkor nem sérül, mert az eljárás perré alakulás esetén bíróság előtt folytatódik. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes.
Visszaugrás
