Dr. Molnár Judit: Fizetési meghagyásos eljárások az Európai Unióban - értékhatár alkalmazás és igénybevétel szempontjából (EJ, 2017/1., 35-42. o.)

1. Bevezető gondolatok

Az Európai Unióban a fizetési meghagyásos eljárásról tagállami és uniós eljárásként is beszélhetünk.[1]

Az eljárás egyes tagállami polgári eljárásjogokon belül betöltött szerepét illetően közös kiindulópontnak tekinthető az a felismerés, hogy a tagállami bírósági eljárások jelentős részében nem elsősorban a vitás tény és jogkérdések feltárása és tisztázása miatt fordultak a felek a bírósághoz, hanem a kérelmező a követelés kikényszerítéséhez szükséges végrehajtható határozathoz kíván a bírósági eljárás során hozzájutni. A cél ezért olyan hatékonyabb és gyorsabb eljárás kialakítása, illetve alkalmazása volt, amely a jogvitát nélkülöző ügyek tekintetében mentesíti a bíróságokat a peres eljárás lefolytatása alól.[2]

Az eljárás uniós szintű szabályozásának szükségességét a hatékony igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosításának követelményéből vezethetjük le. Az olyan követelések gyors és hatékony behajtása, amelyek tekintetében nincs jogvita, az Európai Unióban tevékenykedő gazdasági szereplők számára kiemelkedően fontos, mivel a késedelmes kifizetések képezik a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások fennmaradását veszélyeztető fizetésképtelenség fő okát, valamint nagyszámú munkahely elvesztését eredményezik.[3]

Jelen tanulmány a fizetési meghagyásos eljárásokat egy sajátos nézőpontból kívánja áttekinteni: az eljárások által alkalmazott értékbeli korlátozások, és az eljárások igénybevétele szempontjából. Ezáltal az eljárásoknak egy meghatározott, szűk körű jellemzője alapján kíván következtetéseket levonni az európai tendenciákra vonatkozóan.

A vizsgálat apropóját a magyar fizetési meghagyásos eljárást jellemző értékhatár alkalmazás, annak emelése, valamint az eljárás "kötelező" jellegének előírása adja.[4]

2. A tagállami fizetési meghagyásos eljárások értékhatár és igénybevétel szempontjából

A tagállamokban működő fizetési meghagyásos eljárások első átfogó áttekintését és kategorizálását 2001-2002-ben a Walter H. Rechber, Georg E. Kodek által szerkesztett Orders for payment in the European Union kötet és a Bizottság Zöld Könyve nyújtotta.

Ezen forrásokban az Unió akkori 15 tagállamában működő fizetési meghagyásos eljárások pontról-pontra és a maguk összességében is elemzésre, bemutatásra kerültek, mely elemzések az eljárások alkalmazási területét, azon belül az értékhatár alkalmazást és az eljárás igénybevételének jellegét is magukba foglalták.[5]

2.1. Tagállami fizetési meghagyásos eljárások a 2000-es évek elején

- 35/36 -

A táblázatban található információk alapján a következő következtetésekre juthatunk.

1. A tagállamok egy része nem alkalmazott kifejezetten fizetési meghagyásos eljárást. Ekként Dániában, Finnországban, Nagy-Britanniában, Írországban és Hollandiában a 2001-2002-es adatok alapján nem működött fizetési meghagyásos eljárás. Finnországban, Nagy-Britanniában sommás eljárás keretében biztosították az igények gyors, hatékony és költségkímélő érvényesítését.[6]

Hollandia esetén egy sajátosság, hogy 1992-ig létezett fizetési meghagyásos eljárás, azonban megszüntették, és a pénzkövetelésre vonatkozó igényérvényesítést egyszerűsített eljárásban tették lehetővé.[7] Ugyanez a tendencia jelenik meg Finnországban is, 1993. december 1-jével megszüntették a fizetési meghagyásos eljárást, és a fentebb jelzett sommás eljárásban érvényesíthetőek az igények.[8]