Nehéz helyzetbe kerülnénk, ha az egyes bűnözési kategóriákat jelentőségük alapján kellene sorrendbe állítanunk, hiszen számos szempont, érv-ellenérv merülhetne fel. Amennyiben pusztán kvantitatíve közelítenénk meg a kérdést, persze nem vitás, hogy a vagyon elleni bűnözés vinné el a prímet, de ha egyéb aspektusokat is boncolgatnánk, mint például a társadalomra veszélyesség mértékét, akkor nem alaptalanul tekinthetjük az erőszakos bűnözést a kriminalitás csimborasszójának.
Az erőszakos bűncselekmények nemcsak többnyire a krimik cselekményének elengedhetetlen elemei, de a kriminológiai kutatások során is kezdettől fogva jelentékeny tényezők voltak. Nem véletlenül, mivel az erőszakos bűnözés előfordulási gyakoriságánál jóval komolyabb kvalitatív hatást gyakorol az összbűnözés megítélésére, a bűnözéstől való félelem attitűdjének alakítására, a közbiztonság állapotának detektálására. Az ilyen jellegű cselekmények a média és a közvélemény érdeklődésének is a fókuszában állnak, és még a legmértékadóbb tömegtájékoztatási eszközök bűnügyi tudósításaiban is jelentősen felülreprezentáltak.
Mindezek után meglepőnek tűnik, hogy az erőszakos bűnözés kérdéskomplexumát feldolgozó monografikus művel évtizedek óta adós a hazai szakirodalom. Domokos Andrea műve1 márcsak emiatt - a szokásos közhelyszerű megállapításon túlmenően - is feltétlenül hiánypótló kiadványnak tekintendő.
Az erőszakos bűnözés kriminológiai vonatkozásait átfogó, nagyszabású munka utoljára a hetvenes évek elején jelent meg Magyarországon2, amely egy széles körű empirikus kutatás adatainak elemzésén alapult. Domokos Andrea más utat választott. Elsődlegesen nem bűnügyi iratok reprezentatív feldolgozására épített - bár egyes büntetőbírósági eseteket is elemzett - hanem a rendelkezésére álló sokirányú adatok, szakirodalmi, kriminálstatisztikai és a médiából nyert információk történeti, elemző, kritikai és komparatív módszerrel történő vizsgálatát alkalmazta.
A könyv bevezetése - mitológiai, bibliai és irodalmi példákat is felemlítve - hangsúlyozza, hogy az agresszió nemcsak az állatvilág sajátja, hanem az emberiség történelmének is elválaszthatatlan kísérőjelensége.
Az I. fejezet az erőszak megjelenési formáit veszi sorra, megkülönböztetve a legitim (pl. agresszív sportok, igazságos háború, állami erőszakmonopólium) és az illegitim, hétköznapi erőszak (pl. családon belüli erőszak, iskolai agresszió, futballhuliganizmus) válfajait. Ezt követően a szerző bemutatja az erőszak keletkezését magyarázó jelentősebb elméleteket, majd az erőszakot mint deviáns magatartásformát veszi górcső alá.
A II. fejezet az erőszakos bűnözés tradicionális és új formáit elemzi a világban. A szerző megállapítja, hogy globális jelenségről van szó, "ma az egész világot erőszak-hullám öntötte el", és ezért szükségét érzi, hogy három, egymástól nagyon eltérő történeti fejlődésű, társadalmi berendezkedésű ország - az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország és Magyarország - erőszakos bűnözését vizsgálja. Külön kitér az olyan új jelenségekre, mint a vandál ifjak cselekményei, a futball-huliganizmus, skinhead-jelenség, valamint a szervezett bűnözéshez kapcsolódó erőszak.
A szerző - amint azt a könyv méltatója, Gönczöl Katalin professzor is kiemeli - újszerűen bevezeti az "öncélú erőszak" kategóriáját a kriminológiai gondolkodásba, megállapítva, hogy bizonyos fiatalkori szubkultúrákban maga az erőszak vált szükségletté.
A III. fejezet morfológiailag elemzi a hazai erőszakos bűnözést, annak szerkezetét, változásait, a fő hangsúlyt az 1988 és 1996 közötti periódusra helyezve, amelynek kriminálstatisztikai adatait táblázatok is szemléltetik. Végül a szerző elméleti következtetéseket von le, megállapítva, hogy a vizsgált időszak erőszakos kriminalitásában jelentős változások történtek (pl. az erőszak egyre inkább városi jelenséggé vált, nőtt a gyermek- és fiatalkorúak száma, az iskolázottak aránya, a sértettek között pedig többségbe kerültek az elkövetők számára idegenek stb.).
A IV. fejezet az agressziót közvetítő média szerepét értékeli. Bemutatásra kerülnek a különböző korszakok médiakutatásai a negyvenes-ötvenes évektől kezdve a kilencvenes évek végéig, majd külön részben az ilyen irányú magyar kutatások eredményei. A szerző megállapítja, hogy a média által közvetített erőszak és az agresszív viselkedés közötti összefüggést eddig nem sikerült empirikusan bizonyítani, csupán valószínűsíteni. Ugyanakkor leszögezi, hogy a fiatalok erőszakos viselkedésének megelőzésében igen erőteljes kerékkötő a médiában közvetített és megerősítőleg ható erőszak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
