A korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 2012. január 1-jétől megszüntette a korhatár előtti öregségi nyugdíjba vonulás lehetőségét. A 2011. december 31 -én folyósított vagy szüneteltetett korhatár előtti nyugdíjak helyébe négy új ellátástípus lépett, a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, az átmeneti bányászjáradék és a táncművészeti életjáradék.
A Kúria elé több olyan ügy került, amely a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá alakításával összefüggő társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatára irányult. A tanulmány bemutatja és rendszerezi a Kúriának a szolgálati járandósággal kapcsolatos ügyekben született releváns döntéseit.
The Act CLXVII of 2011 on the termination of early retirement pension, on benefits prior to retirement age and on service benefits abolished the possibility of early retirement from the old-age pension scheme as of 1 January 2012. The early retirement paid or suspended on 31 December 2011 have been replaced by four new types of benefits: benefits prior to retirement age, service benefits, transitional annuity for miners, and life annuity for dance artists. Numerous cases have been brought before the Curia in which parties seek the review of social security decisions on converting service pensions into service benefits. This study presents and organises the decisions of the Curia in cases related to the service benefits.
Az Országgyűlés 2011. november 28-i ülésnapján elfogadta a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvényt (továbbiakban: Kenyt.), amely megszüntette a korhatár előtti öregségi nyugdíjba vonulás lehetőségét 2012. január 1-jétől.[1] Ettől az időponttól kezdve nyugellátást már csak a nyugdíjkorhatár betöltésével lehet megállapítani, és az öregségi nyugdíjjá nem alakult, 2011. december 31-én folyósított vagy szüneteltetett korhatár előtti nyugdíjak helyébe négy új ellátástípus lépett: a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság,[2] az átmeneti bányászjáradék[3] és a táncművészeti életjáradék.[4] Az Alkotmány 70/E. § (3) bekezdése, illetve az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 19. cikk (5) bekezdése teremtette meg a korábbi kedvezményes nyugellátások megszüntetésének, illetve átalakításának alkotmányos alapjait.[5]
Öregségi nyugdíjként került továbbfolyósításra az 1949-ben vagy azt megelőzően születettek civil korhatár előtti nyugdíja,[6] az 1954-ben vagy korábban születettek szolgálati nyugdíja, valamint a nők 40 év jogosultsági idővel igénybe vehető
- 1844/1845 -
öregségi nyugdíja[7] (az ún. nők 40).[8] Ezek a személyek életkoruktól függetlenül teljes jogú öregségi nyugdíjasok lettek azzal, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött volt szolgálati nyugdíjasok nyugdíjára az ún. "nők 40"-esekhez hasonlóan a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 83/B. §-ában foglalt szüneteltetési kötelezettség vonatkozott.[9]
A korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, az átmeneti bányászjáradék és a balettművészeti életjáradék nem minősül társadalombiztosítási szempontból nyugellátásnak, azonban sok esetben osztja annak sorsát - például a nyugellátásokkal azonos mértékben emelkednek -, és finanszírozásuk nem a Nyugdíjbiztosítási Alapból, hanem a központi költségvetés más fejezetéből történik.[10] A változások a nők 40 év jogosultsági idő alapján, életkortól függetlenül megállapított kedvezményes öregségi nyugdíját nem érintették, azaz ez az ellátás továbbra is nyugellátásnak minősül.[11]
A tanulmány a korhatár előtti nyugdíjak helyébe lépő négy új ellátástípus közül a szolgálati járandóságra fókuszál. A Kúria elé ugyanis számtalan olyan ügy került, amely a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá alakításával összefüggő társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatára irányult. A tanulmány bemutatja és rendszerezi - a terjedelemre való tekintettel nem teljeskörűen - a szolgálati járandósággal kapcsolatos kúriai döntéseket.
A szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá való átalakítását elrendelő jogszabály alkotmányosságával, valamint nemzetközi szerződésbe és uniós jogszabályokba ütközésével kapcsolatos kifogások fogalmazódtak meg az egyes társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatára irányuló kérelmekben.
2012. január 1-jétől korhatár előtti öregségi nyugdíj nem állapítható meg. Az 1955-ben vagy azt követően született szolgálati nyugdíjban részesülő személynek a 2011 decemberére járó szolgálati nyugdíját a személyi jövedelemadó mértékével csökkentett és a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt összegben, hivatalból szolgálati járandóságként kellett tovább folyósítani.[12] A szolgálati járandóságra további jogosultság nem szerezhető, azonban ez nem jelenti azt, hogy ezen ellátások újonnan nem állapíthatók meg, a szerzett jogok védelme ugyanis megkívánja azok későbbi érvényesíthetőségét.[13]
Szolgálati nyugdíjra a rendőrség, a büntetésvégrehajtási szervezet, a polgári védelem, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a NAV és a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagja volt jogosult, amennyiben a tényleges szolgálati ideje - életkortól függetlenül - elérte a 25 évet, vagy a szolgálat felső korhatárának elérésekor - nyugdíjkorhatárnál 5 évvel fiatalabb korban - a tényleges szolgálati ideje elérte a 10 évet és az összes szolgálati idő a 25 évet. A fegyveresek további kedvezményeket kaptak a szolgálati idő számítása és a nyugdíjszámítás terén.[14] Nem kell csökkenteni a szolgálati járandóságot, ha a szolgálati viszonyt egészségi, pszichikai vagy fizikai alkalmatlanság miatt szüntették meg, és az ezt megalapozó balesetnek vagy betegségnek a szolgálati kötelmekkel való összefüggését megállapították, ha a szolgálati nyugdíj nem haladta meg a minimálbér másfélszeresét, ha a jogosult önkéntes tartalékos szerződést kötött, vagy ha a jogosult négy vagy több gyermeket nevelő anyának minősül.[15]
A Kúria az Mfv.III.10.116/2018/8. számú és a Kfv.VII.37.977/2020/4. számú határozatában indokolta a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá alakításával összefüggésben kérelmezett előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmek mellőzését. A perbeli esetben a felperes szolgálati jogviszonyát megszüntették, szolgálati nyugállományba helyezték, és szolgálati nyugdíjat állapítottak meg részére. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság határozatával - amelyet az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ helybenhagyott - a felperes szolgálati járandóságának teljes összegben történő folyósítását rendelte el 2012. április 1. napjától a Kenyt. 5. § (1)-(3) bekezdésére alapítottan. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét - amelyben a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését, 2012. január 1. napjától
- 1845/1846 -
szolgálati nyugdíja feléledését, valamint előzetes döntéshozatali eljárás megindítását kezdeményezte - elutasította, a Kúria pedig a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalra utasította.[16] A megismételt eljárásban arról kellett dönteni, hogy a felperes szolgálati járandóságát 2012. április 1. napjától vagy 2012. január 1. napjától kell-e személyi jövedelemadóval csökkentés nélkül tovább folyósítani. A felperes a megismételt eljárásban és az elsőfokú eljárás során azonos tartalmú nyilatkozatot tett.
A felperes vitatta a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá történő átalakításának, az átalakításról szóló határozat elmulasztása miatti jogorvoslati jog elvonásának jogszerűségét, a szolgálati nyugdíja visszamenőleges hatályú "elvételét", a "szakmunkás/szakközépiskolai" idejének a szolgálati idő számításánál figyelmen kívül hagyását, a hatóságnak az uniós jogba ütköző jogszabály - Kenyt. 2. és 5. §-ok - alkalmazását. A felperes négy okból panaszolta a Kenyt. vonatkozó rendelkezéseinek uniós jogba ütközését, álláspontja szerint sérti az életkori és a nemi alapú diszkrimináció tilalmát, a jogorvoslathoz való jogot és a tulajdonjog védelmét. A felperes kérte továbbá az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését a perben alkalmazott társadalombiztosítási jogszabályoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés (továbbiakban: EUMSZ) 157. cikk (2) bekezdésének, a 267. cikk (3) bekezdésének, az Európai Unióról szóló szerződés (továbbiakban: EUSZ) 2. cikkének, a 4. cikk (3) bekezdésének, 6. cikkének, az Európai Unió Alapjogi Charta (továbbiakban: Alapjogi Charta) 17., 20., 21. és 47. cikkeinek, az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: EUB) gyakorlatának, a 2000/78/EK irányelv preambuluma (13.) pontjának, 2. cikkének, 6. cikkének, 9. cikkének, a 2006/54/EK irányelv preambuluma (14.) pontjának, 5. cikkének, 7. cikke (2) bekezdésének, a 79/7/EGK irányelv 4. cikkének értelmezése tekintetében.
A Kúria a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasította, különös tekintettel arra, hogy az előzetes döntéshozatali eljárást nem olyan kérdések tekintetében kezdeményezte, amelyek az adott eljárásban a felülvizsgált alperesi határozatot érintenék. A bíróság kifejtette továbbá, hogy a megismételt eljárásban kizárólag a közigazgatási határozat jogszerűsége tárgyában - a felperes szolgálati járandóságát 2012. április 1. napjától vagy 2012. január 1. napjától kell-e teljes összegben tovább folyósítani - kellett dönteni, azaz a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá való átalakítását elrendelő jogszabályok, a határozat hiánya, a jogorvoslati jog megvonása, a visszamenőleges hatály, az átalakítás törvényessége, alkotmányossága, nemzetközi szerződésbe, uniós jogszabályokba ütközése nem képezhette a felülvizsgálat tárgyát.[17]
A fenti számú ügyben megfogalmazott Kenyt. vitatott rendelkezéseinek alapjogi vizsgálata az Alkotmánybíróság és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB) előtt is megtörtént.
Az Alkotmánybíróság a 23/2013. (IX. 25.) AB határozatában a benyújtott alkotmányjogi panaszra[18] - amely szerint a nyugdíjrendszer átalakítása, (korhatár előtti) nyugdíjas státusz elvesztése diszkriminatív szabályozáson alapul, mert a jogalkotó bizonyos kor felettiek esetében nem vonta el a nyugdíjat, e kor alatti jogosultak nyugdíját ellenben nem biztosítási alapon nyugvó ellátássá alakította -, a következő megállapításokat tette. A jogalkotó az Alaptörvény XIX. cikkében foglaltaknak megfelelően járt el, amikor a korhatár előtti ellátás megállapítása körében a 62. életév betöltéséhez kötötte a nyugellátás megőrzését, a fiatalabb életkorúak pedig egy másik ellátási formába kerültek.[19] A jogalkotó a szolgálati járandóság esetében a korhatárt 5 évvel alacsonyabban - az 1955. évben vagy azt követően születettekre nézve - húzta meg, azaz a nyugellátás megőrzését az 57. életév betöltéséhez kötötte. Az Alkotmánybíróság kifejtette ebben a határozatában, hogy továbbra is irányadónak tartja a diszkrimináció tilalmát értelmező korábbi döntéseiben foglaltakat, amint azt a 42/2012. (XII. 20.) AB határozatában megállapította.[20]
A szolgálati nyugdíjak átalakításával kapcsolatos kérdéseket alapjogi szempontból az Emberi Jogok Európai Bírósága már elbírálta a Markovics-Béres-Augusztin - 77575/11., 19828/13., 19829/13. sz. -ügyekben. A szolgálati nyugdíjak átalakítását, a járandóság összegének a személyi jövedelemadó mértékével való csökkentését és az ellátásnak a jövedelemkorlát elérése miatti felfüggesztését kifogásoló indítványok alapján hozott határozataiban megállapította, hogy a Kenyt. rendelkezései nem sértik az Emberi Jogok Európai Egyezménye (továbbiakban: Egyezmény) diszkrimináció tilalommal és tulajdonvédelemmel kapcsolatos rendelkezéseit.
Az EJEB a Markovics és Társa kontra Hungary-ügyben hozott határozatában a korábbi, szolgálati járandósággá átalakított ellátás személyi jövedelemadóval való csökkentését a kérelmezők számára az Egyezmény Első Kiegészítő
- 1846/1847 -
Jegyzőkönyve 1. cikke által biztosított tulajdonjog békés gyakorlásába való beavatkozásnak minősítette. Az EJEB a nyugdíjrendszer átalakításának jogos célját - az általános gazdasági és társadalmi érdek szem előtt tartását - nem vonta kétségbe. A kérelmezőknek azt a kifogását, amely szerint a nyugdíjrendszer átalakítása, átszervezése csak 0,003%-os mértékben befolyásolta a nyugdíjrendszer egyenlegét, amely így nem biztosított megfelelő válaszintézkedést a magyarországi kedvezőtlen gazdasági helyzetre vonatkozóan azért nem fogadta el, mert az EJEB -észszerűnek és a jogos célok teljesítéséhez megfelelőnek tartott eljárás kiválasztása esetén -nem vizsgálja, hogy az alkalmazott jogszabály a legjobb megoldásnak minősül-e. Az EJEB a szociális juttatásoknak, a kérelmezők esetében bevezetett 16%-os, illetve 12%-os bevételcsökkenést eredményező elvonását nem tekintette olyan tehernek, amely túlzott mértékű és aránytalan, illetve a társadalombiztosítási ellátásukat alapjaiban korlátozná.[21]
A Kúria a szolgálati járandóság Kenyt. 11. §-a és más jogszabályi rendelkezések alkalmazásán alapuló, kereső tevékenység, kereseti korlát elérése miatti szüneteltetése tárgyában a felvetett jogkérdésekkel összefüggésben számos határozatában állást foglalt, valamint a szabályozás alaptörvény-ellenességével kapcsolatos álláspontját és érveit az előterjesztett bírói kezdeményezésekben fejtette ki. A Kúria ezzel a kérdéskörrel összefüggésben több határozatában foglalkozott továbbá azzal is, hogy a bíró az Alkotmánybíróság eljárásában res iudicatának minősülő kérdések, már elbírált jogszabályok vizsgálatát mely korlátok között kérheti.
A Kenyt. 11. § (1) bekezdésének jelenleg - 2020. július 1-jétől - hatályos rendelkezései szerint a szolgálati járandóság folyósítását szüneteltetni kell, ha a szolgálati járandóságban részesülő személy a tárgyévben biztosítási jogviszonyban áll, és az általa fizetendő társadalombiztosítási járulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát - ún. éves keretösszeg -, amelynek elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-ig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig, kivéve a határvédelemben résztvevő önkéntes tartalékos szolgálati járandóságot.
Szükséges megemlíteni, hogy a Kúria a szolgálati járandóságnak a kereseti korlát elérése miatti szüneteltetése tárgyában felvetett jogkérdésekkel összefüggésben a jelen pont alatt tárgyalt ítéleteit a döntésekor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg. A szolgálati járandóság folyósítását a Kenyt. 11. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Tny. 83/B. § (1) bekezdése alapján kellett szüneteltetni.[22]
A Kúria a szolgálati járandóság Kenyt. 11. §-a és más jogszabályi rendelkezések alkalmazásán alapuló, kereső tevékenység, kereseti korlát elérése miatti szüneteltetése tárgyában felvetett jogkérdésekkel összefüggésben többek között az Mfv.III.10.495/2014/2., Mfv.III.10.193/2016/4., Mfv.III.10.672/2016/4., Mfv.III.10.911/2016/6., Mfv.III.10.406/2017/4., Mfv.III.10.135/2018/5.; és Mfv.III.10.261/2019/4. számú határozatában foglalt állást.
A Kúria az éves keretösszeg meghatározásával kapcsolatban több határozatában - Mfv.III.10.031/2014/5., Mfv.III.10.066/2014/5., Mfv.III.10.332/2014/7., Mfv.III.10.111/2015/3.; Mfv.III.10.279/2016/6. - rámutatott arra, hogy a Tny. 83/B. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján az éves keretösszeg túllépésénél az ellátásban részesülő személy által fizetendő nyugdíjjárulék alapját kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem ténylegesen kifizetésre került-e.
Ezen pont keretében említhetőek meg az Mfv.III.10.296/2018/6. és az Mfv.III.10.176/2018/7. számú ítéletek, amelyekben a Kúria iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy a szolgálati járandóság szüneteltetése szempontjából az EGT államban fennálló - a felülvizsgálati kérelem elbírálásakor hatályos - Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyból származó keresetet is figyelembe kell venni.
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság az előtte folyamatban volt Mfv.III.10.133/2014. és Mfv.III.10.489/2014. számú perekben, a perek tárgyalásának felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte a Kenyt. 11. § (1) és (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és a konkrét ügyekben történő alkalmazásának kizárását. Mindkét perbeli esetben a felperesek szolgálati nyugdíjban részesültek, amelyet a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (a továbbiakban: Igazgatóság) 2012. január 1-jétől a Kenyt. 5. § (1) és (2) bekezdése alapján szolgálati járandóságként folyósított tovább. Az Igazgatóság a határozataival az ellátások
- 1847/1848 -
szüneteléséről döntött a Kenyt. 11. § (1) bekezdése alapján, mivel a felperesek jövedelme elérte a Tny. 83/B. § (1) bekezdésében - a perbeli esetekben hatályos rendelkezések szerint - meghatározott keretösszeget. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú közigazgatási szerv az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt indított perekben az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét jogerős ítéletével utasította el.[23]
A Kúria a Kenyt. 11. § (1) és (2) bekezdéseit ellentétesnek ítélte az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság elvével, azon belül is a jogbiztonság követelményével, a bizalomvédelemmel, a szerzett jogok védelmével. A Kúria a végzésében kifejtette, hogy álláspontja szerint a Kenyt. 5. § (1)-(2) bekezdései és a 11. § (1)-(2) bekezdései kétszeresen szankcionálnak egy olyan jogszerű helyzetet, amelyet kizárólag a jogalkotó hozott létre: a támadott szabály a szolgálati nyugdíjból járandósággá alakított és a személyi jövedelemadó mértékével csökkentett ellátáshoz való hozzáférést továbbkorlátozza, ha az érintett kereső tevékenységet folytat, és az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a jogszabályban meghatározott keretösszeget. Az ellátás elvonására már akkor is sor kerül, ha az érintettnek a szüneteltetésre alapot adó jövedelme már az év elején eléri a keretösszeget, így azt követően már semmilyen jövedelemre nem tesz szert. A Kenyt. fenti szabályaiban kimutatható kettős szankció státuszon (szolgálati nyugdíjas/szolgálati járadékos) alapul, annak bevezetésével az érintettek korábban, a szolgálati nyugdíjba vonulásukkor nem számolhattak. A Kúria tehát a kétféle változás együttes hatását tekintette alaptörvény-ellenesnek, kezdeményezése nem mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására irányult, hanem a támadott szabályok alaptörvényellenességének megállapítására és a folyamatban lévő alkalmazásuk kizárására akár úgy, hogy a pro futuro megsemmisítéssel a jogalkotónak lehetősége legyen differenciált szabályok kialakítására.
A Kúria a szabályozás alaptörvény-ellenességével, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezetett követelményekbe ütközéssel kapcsolatos álláspontját és érveit az Mfv.III.10.133/2014. és az Mfv.III.10.489/2014. számú perekben előterjesztett bírói kezdeményezésekben fejtette ki, amely indítványokat az Alkotmánybíróság - 3061/2015. (IV. 10.) AB határozat - részben elutasította, részben visszautasította.[24] A Kúria ezekben a perekben[25] a jogerős ítéleteket hatályában fenntartotta.[26]
Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a Kenyt. támadott rendelkezései 2012. január 1. óta módosultak, azonban az Abtv. 41. § (3) bekezdése értelmében lefolytatta a vizsgálatot a Kenyt. 11. § (1) és (2) bekezdéseinek eredeti - 2012. december 31-ig hatályos -, valamint a 11. § (1) bekezdésének 2013. január 1-jétől hatályos rendelkezései vonatkozásában.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá történő alakítása, összegének csökkentése és a szüneteltetési szabály együttes hatásában nem ellentétes a B) cikk (1) bekezdésével. Mivel az Alkotmánybíróság a 11. § (1) bekezdését önmagában az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésével összhangban állónak találta, külön a (2) bekezdés alaptörvényellenességét sem állapíthatta meg.
A testület az ún. kettős szankció első elemével, vagyis a nyugdíj korhatár előtti ellátássá, illetve szolgálati járandósággá történő alakításának és csökkentésének alkotmányosságával már a 23/2013. (XI. 25.) AB határozatban - az alkotmányjogi panaszokat benyújtó magánszemélyeknek és az alapvető jogok biztosának a Kenyt. 5. § (1)-(2) bekezdéseinek megsemmisítésére irányuló, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére alapított kérelmeinek elutasítása - foglalkozott, amelyre a tanulmányban már korábban utaltam. E döntés szerint a korábban megállapított korengedményes nyugdíjak csökkentése, megszüntetése, illetőleg szociális járadékká történő átalakítása a fenntartható, átlátható és kiegyensúlyozott költségvetési
- 1848/1849 -
gazdálkodás és a szociális biztonság új alkotmányos alapelveire támaszkodó alaptörvényi szándékon nyugodott.[27] A testület megállapította továbbá, hogy az új rendszernek a Kenyt. 5. § (1) és (2) bekezdéseivel, illetőleg az ezekhez kapcsolódó további törvényi rendelkezésekkel megállapított juttatásai az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 19. §sect; (5) bekezdésében adott felhatalmazásának végrehajtását szolgálták, így az Alkotmánybíróság nem találta e rendelkezéseket az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésével ellentétesnek.[28] A testület az ún. kettős szankció második elemével - a szolgálati járandóság folyósításának szüneteltetése - kapcsolatban a döntésében támaszkodott a 19/B/2007. AB határozatban foglalt korábbi megállapításaira is. Ugyanis ebben a döntésében a szolgálati nyugdíjak szüneteltetését nem találta a szerzett jogok védelmével ellentétben állónak, mivel a katonákat és a hivatásos állomány tagjait megillette ugyan a nyugdíj, de rászorultság hiányában azt átmenetileg nem folyósították. A testület álláspontja szerint ugyanezen érv még inkább igaz a szociális ellátásnak minősülő szolgálati járandóság vonatkozásában. Ugyanis a szolgálati járandóságban részesülő személy képes más módon megélhetéséről gondoskodni, vagyis egyéb jövedelme is van, akkor róla az államnak gondoskodni szükségtelen, mivel nem rászoruló.[29] Az Alaptörvény O) cikkében foglaltakra - mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni -tekintettel értékelte az Alkotmánybíróság a kúriai végzés azon felvetését, amely arra utalt, hogy a szüneteltetés akkor is érvényesül, ha a keretösszeget a járandóságra jogosult az év első felében már eléri. A döntés szerint a naptári évre vonatkoztatott adó- és járulékfizetési kötelezettség talaján ez a fajta szüneteltetés nem vezet a jogbiztonság, a bizalomvédelem elvének, illetve a szerzett jogoknak a sérelmére.[30]
Az Alkotmánybíróság további alkotmányjogi panaszok alapján is vizsgálta a fenti szabályok alaptörvény-ellenességével kapcsolatos kifogásokat.[31]
A Kúria több határozatában - az Mfv.III.10.261/2019/4., az Mfv.III.10.285/2019/4., az Mfv.III.10.135/2018/5. és az Mfv.III.10.672/2016/4.- foglalkozott azzal, hogy a bíró az Alkotmánybíróság eljárásában res iudicatának minősülő kérdések, illetve már elbírált jogszabályok vizsgálatát milyen korlátok között kérheti.
A Kúria fenti számú határozatainak alapját képező perbeli esetek közös jellemzője, hogy a felperesek a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát a szabályozás alaptörvény-ellenessége, a nemzetközi szerződésekbe, az Egyezmény 14. és 17. cikkébe, az Egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. és 14. cikkébe, az EUMSZ 18-19. cikkébe, az Alapjogi Charta 17., 21., 34. és 54. cikkébe, valamint az EJEB és az EUB által alkalmazott egyetemes jogelvekbe ütközése miatt kérték.
A Kúria ezekben a döntéseiben részletezte - az Mfv.III.10.672/2016/4. számú ítélete [28]-[39], az Mfv.III.10.135/2018/5. számú ítélete [28]-[39], az Mfv.III.10.285/2019/4. számú ítélete [12]-[15], az Mfv.III.10.261/2019/4. számú ítélete [47]-[51] pontjai alatt - azokat az okokat, amelyek alapján mellőzte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését. A Kúria az Abtv. 31. § (1)-(2) bekezdésére hivatkozva kifejtette, hogy ha alkotmányjogi panasz vagy bírói kezdeményezés alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással, ha a körülmények alapvetően nem változtak meg, nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló vizsgálatnak. Ha egy adott ügyben alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanabban az ügyben érintett panaszos által azonos jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozva alkotmánybírósági eljárásnak nincs helye. A Kúria indokolásában továbbá utalt egyrészt a szabályozás alaptörvény-ellenességével összefüggésben az Mfv.III.10.133/2014. és az Mfv.III.10.489/2014. számú perekben előterjesztett bírói kezdeményezéseire - lásd részletesen a tanulmány II. 3. pontját -, másrészt arra, hogy az Alkotmánybíróság különböző felperesek alkotmányjogi panaszai alapján már vizsgálta a szabályozás alaptörvény-ellenességével kapcsolatos kifogásokat.[32]
A Kúria két azonos tényállású ügyben foglalkozott azzal a jogkérdéssel, hogy a szolgálati járandóság folyósítása mellett végzett kereső tevékenység, foglalkoztatási jogviszony jogosít-e nyugdíjnövelésre.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény 5. §-a iktatta be az ún. nyugdíjnövelés intézményét a nyugellátási törvénybe - azaz a Tny. 22/A. §-át - a többletjárulék-fizetéshez kapcsolódóan. 2007. január 1-jétől ugyanis
- 1849/1850 -
egységessé vált a járulékfizetés, a nyugdíjas biztosított is nyugdíjjárulék fizetésére volt köteles. Ezt megelőzően csak a munkáltató fizetett járulékot a nyugdíjas alkalmazottak után, a kiegészítő tevékenységet végző vállalkozók nem fizettek járulékot a Nyugdíjbiztosítási Alapba.[33]
A nyugdíjnövelés intézményének szabályrendszere több alkalommal módosult a megszüntetéséig. A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 135. § 4. pontja helyezte hatályon kívül a Tny. 22/A. §-át. Tekintettel arra, hogy 2020 júliusától az öregségi nyugdíj folyósítása mellett megszerzett jövedelmet jogviszonytól függetlenül nem terheli nyugdíjjárulék, ezzel az intézkedéssel tulajdonképpen megszűnt a nyugdíj melletti jövedelem utáni járulékfizetéssel elérhető nyugdíjnövelés lehetősége is. A 2020. június 30-ig hatályos törvényi szabályozás lényege az volt, hogy a nyugdíjnövelés címén a nyugdíjjárulék alapját képező éves jövedelem, kereset 2400-ad részével emelkedett a havi nyugdíj a tárgyévet követő év első hónapjától kezdődően. A Tny. 22/A. § (2) bekezdés 2020. június 30-án hatályos szövege szerint a nyugdíjnövelés kiszámítása során az a nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem volt figyelembe vehető, amely után az előírt nyugdíjjárulékot ténylegesen megfizették.
A Kúria két azonos tényállású ügyben, az Mfv.10.065/2015/4. (BH 2015.9.262. számon közzétett) és az Mfv.III.10.104/2015/5. számú határozatában foglalt állást a Tny. 22/A. §-ának és a Kenyt. 6. §-ának helyes értelmezéséről.
Mindkét perben az eldöntendő kérdés az volt, hogy a Kenyt. 6. § (1) bekezdése, valamint a Tny. 22/A. § (1) bekezdésének rendelkezései alapján a 2012. január 1. napját követően a szolgálati járandóság folyósítása mellett végzett kereső tevékenység, foglalkoztatási jogviszony nyugdíjnövelésre jogosít-e.[34]
A Kúria erről a kérdésről legelőször az Mfv.10.065/2015/4. számú határozatában döntött. A felperes 2007. december 31-től szolgálati nyugdíjban részesült, amely ellátás a Kenyt. 5. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1. napjától szolgálati járandóságként került továbbfolyósításra. A felperes 2012. január 1-jétől 2012. december 31-ig fennállt foglalkoztatási jogviszonya után nyugdíjnövelés iránti igényt terjesztett elő, amelyet az alperes első fokon elutasított. A másodfokon eljáró társadalombiztosítási szerv az első fokon hozott határozatot helybenhagyva) megállapította, hogy a szolgálati járandóság nem minősül saját jogú nyugellátásnak, ezért a Tny. 22/A. §-a alapján 2012. január 1-jétől 2012. december 31-ig fennállt jogviszonyából származó jövedelme után nyugdíjnövelés nem volt megállapítható. A felperes keresetében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új határozat hozatalára utasítását, valamint a 0,5%-os emelés megállapítását, amelyre a Tny. 6. §-a szerint szerzett joga van. Álláspontja szerint a jogviszonya folyamatos, így azt megelőzően a nyugdíjnövelésre már jogot szerzett. A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéleti érvelése szerint a Kenyt. 6. §-ából levezethetően, amennyiben a felperes szolgálati nyugdíja melletti munkavégzése alapján 2011. évben a nyugdíjnövelésre jogot szerzett, úgy ez a jogosultsága a szolgálati járandóság melletti munkavégzés esetére 2012-ben is megmaradt. A Kenyt. 6. §-a azokat a szolgálati járandóságban részesülőket zárja ki a nyugdíjnövelésből, akik csupán 2012. január 1-jét követően kezdenek kereső tevékenységet végezni. A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását kérte a Tny. 22/A. §-a és a Kenyt. 6. §-a megsértését állítva. A Kúria megállapította, hogy a bíróság téves jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy felperes a 2012. előtt megkezdett és folyamatosan végzett keresőtevékenysége után a Kenyt. 6. § (1) bekezdése alapján jogosult nyugdíjnövelésre.
A Kúria rögzítette, hogy a Kenyt. 6. § (1) bekezdésének, valamint a Tny. 22/A. § (1) bekezdésének rendelkezései alapján kizárólag a 2012. január 1. előtt a nyugdíjnövelésre szerzett jog érvényesítésére van lehetőség.
A 2011. évi CLVII. törvény értelmében korhatár előtti öregségi nyugdíj 2011. december 31-ét követő kezdő naptól nem állapítható meg. A 2011. december 31-én folyósított vagy szüneteltetett korhatár előtti nyugdíjak helyébe pedig négy új ellátástípus lépett, a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, az átmeneti bányászjáradék és a táncművészeti életjáradék.
A Kúria elé több olyan ügy került, amely a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá alakításával összefüggő társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatára irányult.
A tanulmány célja volt rendszerezni a szolgálati járandósággal kapcsolatos ügyekben született - jelentősebb - kúriai döntéseket. E tárgykörben meghozott kúriai döntések - álláspontom szerint - alapvetően három nagy csoportba sorolhatóak. Egyrészt megkülönböztethetőek a szolgálati járandóság folyósításának szüneteltetése tárgyában felvetett jogkérdéssel összefüggésben született, másrészt a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá való átalakítását elrendelő jogszabály törvényességét, alkotmányosságát, nemzetközi szerződésbe, uniós jogszabályokba ütközését kifogásoló - a társadalombiztosítási határozatokkal összefüggésben - felülvizsgálata kérelmek elbírálása során meghozott, harmadrészt pedig a nyugdíjnövelés intézményével kapcsolatos jogkérdés megítélésével összefüggő kúriai döntések. A tanulmány ezeken a kategóriákon belül a jogszabályi rendelkezésekre támaszkodva és
- 1850/1851 -
meghatározott esetekben az alkotmánybírósági döntésekre is kitekintve mutatta be a Kúria joggyakorlatát a szolgálati járandósággal kapcsolatos ügyekben.
Farkas Zsuzsanna: A korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról, Humánpolitikai Szemle, 2012/1, 39-45.
Farkas Zsuzsanna: A nők nyugdíja 40 év jogosultsági idő után, Munkaügyi Szemle, 2011/2, 97-99.
Dr. Gergely Katalin: A nyugdíjasok foglalkoztatásának egyes munkajogi és társadalombiztosítási kérdései, Munkajog, 2022/1, 42-48.
Koncz István-Pánczél Áron: Bevezetés a magyar társadalombiztosítási nyugellátások rendszerébe, ELTE Jogi Kari Jegyzetek 32. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2021.
Nagykommentár a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényhez (szerk.: Pánczél Áron), Wolters Kluwer Hungary, Budapest, 2019.
Téglási András: A szociális jogok alkotmányos védelme - különös tekintettel a szociális biztonság alapjogi védelmére, Dialóg Campus, Budapest, 2019.
1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról.
2008. évi XCIX. törvény az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól.
2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról.
Kúria Mfv.III.10.116/2018/8.számú végzés.
Kúria Kfv.VII.37.977/2020/4. számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.135/2018/5. számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.495/2014/2. számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.031/2014/5.számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.193/2016/4.számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.672/2016/4.számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.911/2016/6. számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.406/2017/4. számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.135/2018/5. számú ítélet.
Kúria Mfv.10.261/2019/4. számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.133/2014. számú végzés.
Kúria Mfv.III.10.489/2014.számú végzés.
Kúria Mfv.III.10.254/2015/2. számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.255/2015/2.számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.285/2019/4. számú ítélet.
Kúria Mfv.10.065/215/4. számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.104/2015/5. számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.066/2014/5. számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.332/2014/7. számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.111/2015/3.számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.279/2016/6. számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.296/2018/6. számú ítélet.
Kúria Mfv.III.10.176/2018/. számú ítélet.
3112/2016. (VI. 3.) AB határozat.
3290/2017. (XI. 14.) AB végzés.
3236/2019. (X. 11.) AB végzés.
3061/2015. (IV. 10.) AB határozat.
23/2013. (XI. 25.) AB határozat.
40/2012. (XII. 6) AB határozat.
3127/2015. (VII. 9) AB határozat.
3183/2020. (V. 21.) AB végzés.
3378/2020. (X. 22.) AB végzés.
3060/2021. (II. 19.) AB végzés. ■
JEGYZETEK
[1] 2012 előtt Magyarországon számos öregségi típusú nyugdíjazási forma - nők 40 év jogosultsági idővel igénybe vehető öregségi nyugdíja, előrehozott, csökkentett összegű öregségi nyugdíj, - korkedvezményes nyugdíj, bányásznyugdíj, korengedményes nyugdíj, művésznyugdíj, polgármesteri nyugdíj, parlamenti, európai parlamenti képviselői nyugdíj, szolgálati nyugdíj - létezett, amely lehetővé tette az érintetteknek a hosszú vagy rövidebb, de szakmaspecifikus szolgálati idő megszerzése révén a korhatárt megelőzően történő nyugdíjba vonulást.
[2] A korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról a Kenyt. rendelkezik, de számos esetben alkalmazni rendeli a Tny.-t.
[3] A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény, 49/B. §
[4] Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény, 43/A. §
[5] Koncz István-Pánczél Áron: Bevezetés a magyar társadalombiztosítási nyugellátások rendszerébe, ELTE Jogi Kari Jegyzetek 32. (sorozatszerk.: Varga István), ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2021, 37. www.eltereader.hu/media/2021/01/Koncz_Panczel_Bevezetes-a-magyar-tarsadalombiztositasi-nyugellatasok-rendszerebe_WEB.pdf (letöltés ideje: 2022. október 25.).
[6] Civil korhatár előtti nyugdíjnak minősül az előrehozott, csökkentett összegű öregségi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, bányásznyugdíj, korengedményes nyugdíj, művésznyugdíj, polgármesteri nyugdíj, parlamenti, európai parlamenti képviselői nyugdíj, vagyis mindazon ellátás, amely nem szolgálati nyugdíj. A honvédség és a rendvédelmi szervek hivatásos állományának tagjai voltak szolgálati nyugdíjra jogosultak.
[7] Az Országgyűlés 2010. december 20-i ülésnapján elfogadta az egyes nyugdíjbiztosítású tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2010. évi CLXX. törvényt, amely kiegészítette a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény rendelkezéseit. A törvénybe iktatott új rendelkezés - 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2a)-(2d) bekezdése - biztosítja 2011. január 1-jétől a legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkező nők számára az életkoruktól független, kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségét. A törvénymódosításról lásd bővebben Farkas Zsuzsanna: A nők nyugdíja 40 év jogosultsági idő után, Munkaügyi Szemle, 2011/2, 97-99.
[9] Nagykommentár a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényhez (szerk.: Pánczél Áron), Wolters Kluwer Hungary, Budapest, 2019, 71.
[10] Kenyt. 21. §
[11] Lásd bővebben Farkas Zsuzsanna: A korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról, Humánpolitikai Szemle, 2012/1, 39-45.
[12] Kenyt. 5. § (2) bekezdés; Farkas [2012] i. m. 42.
[13] Nagykommentár... i. m. 70.
[14] Nagykommentár... i. m. 69.
[15] Kenyt. 5. § (3) bekezdés; Farkas [2012] i. m. 42.
[16] Kúria Mfv.III.10.116/2018/8. számú végzés.
[17] Kúria Kfv.VII.37.977/2020/4. számú végzés, Indokolás [37] pontja.
[18] Fontos megemlíteni, hogy az alkotmányjogi panaszokat benyújtó magánszemélyeken túlmenően az alapvető jogok biztosa is Alkotmánybírósághoz fordult a Kenyt. ügyében. Az indítvány ügyszáma: AJB-4744/2012.
[19] Téglási András: A szociális jogok alkotmányos védelme - különös tekintettel a szociális biztonság alapjogi védelmére, Dialóg Campus, Budapest, 2019, 162-163.
[20] 23/2013. (IX. 25.) AB határozat, Indokolás [85]-[87] pontja.
[21] Kúria Mfv.III.10.135/2018/5. számú ítélet.
[22] A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 155. §-a módosította a Kenyt. 11. §-át, amire azért volt szükség, mivel ugyanezen törvény 135. § 6. pontja hatályon kívül helyezte a Tny. 83/B. §-át. A hatályon kívül helyezésre kerülő Tny. 83/B. §-ában szereplő keresetkorlát a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, az átmeneti bányászjáradék és a táncművészeti életjáradék tekintetében a Kenyt. módosított 11. §-ával továbbra is fennmarad [2019. évi CXXII. törvény végső előterjesztő indokolása a 155-158. §-hoz].
[23] Kúria Mfv.III.10.133/2014. és Kúria Mfv.III.10.489/2014. számú végzések.
[24] Az Alkotmánybíróság elsőként a Kúria kezdeményezésére indult 3061/2015. (IV. 10.) AB határozatban, ezt követően a különböző felperesek által előterjesztett alkotmányjogi panaszok alapján hozott 40/2012. (XII. 6.) AB határozatban, a 3127/2015. (VII. 9) AB határozatban, a 3112/2016. (VI. 3.) AB határozatban, a 3290/2017. (XI. 14.) AB végzésben, a 3236/2019. (X. 11.) AB végzésben, a 3183/2020. (V. 21.) AB végzésben, a 3378/2020. (X. 22.) AB végzésben, a 3037/2021. (II. 10.) AB végzésben és a 3060/2021. (II. 19.) AB végzésben vizsgálta a fenti szabályok alaptörvényellenességével kapcsolatos kifogásokat.
[25] Szükséges megemlíteni, hogy a felperes a Kúria Mfv.III.10.255/2015/2. számú ítéletével összefüggésben a Kenyt. 11. § (1) bekezdésének és a Tny. 83/B. § (1)-(2) bekezdéseinek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, XIII. cikkébe, XV. cikkébe és az 1993. évi XXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 14. és 17. cikkébe ütközése, valamint az Egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. cikkével való ellentéte miatt, a rendelkezések alaptörvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányulóan alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyet az Alkotmánybíróság - 3112/2016. (VI. 3.) AB határozat - elutasított. Az Alkotmánybíróság e határozatában megállapította azt is, hogy az indítvány a tulajdonhoz való jog kapcsán sem vet fel bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, mivel a korábbi alkotmánybírósági döntések fényében nyilvánvalóan hiányzik az érdemi alkotmányos összefüggés a Kenyt. 11. § (1) bekezdés és az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése között. Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy a szolgálati járandóság nem tekinthető nyugdíjnak, amelynek folyósítását a járulékfizetés alapozza meg, csupán szolidáris alapokon nyugvó szociális ellátásnak, vagyis nem minősül vásárolt jognak, ezért a szüneteltetés kapcsán elvben sem merülhet fel a tulajdonjog sérelme
[26] Kúria Mfv.III.10.254/2015/2. és Kúria Mfv.III.10.255/2015/2. számú ítélet.
[27] 23/2013. (XI. 25.) AB határozat, Indokolás [59].
[28] 23/2013. (XI. 25.) AB határozat, Indokolás [74].
[29] 19/B/2007. AB határozat.
[30] 3061/2015. (IV. 10.) AB határozat, Indokolás [27].
[31] 3112/2016. (VI. 3.) AB határozat, 3290/2017. (XI. 14.) AB végzés, 3236/2019. (X. 11.) AB végzés.
[32] 3112/2016. (VI. 3.) AB határozat, 3290/2017. (XI. 14.) AB végzés, 3236/2019.(X. 11.) AB végzés, 3127/2015. (VII. 9.) AB határozat, 40/2012. (XII. 6.) AB határozat.
[33] Nagykommentár... i. m. 131-132.
[34] A korhatár előtti ellátásban részesülők foglalkoztatása kapcsán lásd Dr. Gergely Katalin: A nyugdíjasok foglalkoztatásának egyes munkajogi és társadalombiztosítási kérdései, Munkajog, 2022/1, 45-46.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD, főtanácsadó, Kúria; címzetes egyetemi docens Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék; megbízott oktató Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék. Az írás a szerző véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az őt foglalkoztató intézmény állásfoglalásaként.
Visszaugrás
