Cikkünkben bemutatjuk, hogy a saját jogú nyugdíjasok foglalkoztatásának, önfoglalkoztatásának milyen lehetőségei merülnek fel és ezeknek milyen releváns társadalombiztosítási és - érintőlegesen - adózási vonzata van. Továbbá kitérünk arra is, hogy a versenyszférában és a közszférában történő foglalkoztatásnak milyen követelményei és következményei vannak.
1. Bevezetés
2. A nyugdíj melletti munkavégzésről általában
3. A nyugdíj melletti munkavégzés társadalombiztosítási vonatkozásai
3.1. Járulékfizetés alóli mentesülés
3.2. A nyugdíj melletti munkavégzés társadalombiztosítási ellátási vetülete
4. Rövid kitekintés a korhatár előtti ellátásban részesülők foglalkoztatása kapcsán
5. A nyugdíjas munkavállalók Mt. szerinti munkaviszonyban történő foglalkoztatásának specifikumai
6. A közszférában foglalkoztatás különös szabályai
7. Közérdekű nyugdíjas-szövetkezeti munkavégzésre irányadó szabályok
Már 2017-ben elindult egy jogszabály-módosítási folyamat, amelynek célja az volt, hogy a nyugellátás mellett keresőtevékenységet folytatni kívánó személyek foglalkoztatása kedvezőbb feltételek mentén, alacsonyabb közteherviselési kötelezettségek mellett valósuljon meg. Ennek a folyamatnak volt első lépése a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: Szövetkezeti tv.) 2017. július 1-jétől történt módosítása, amelynek keretében bevezetésre került a közérdekű nyugdíjas-szövetkezet jogintézménye. E szövetkezeti formának az volt a célja, hogy az aktív, még dolgozni kívánó, idősebb korosztály számára - a rendelkezésre álló egyéb lehetőségek mellett - újbóli munkát, foglalkoztatást, munkaerőpiaci reaktivizálást biztosítson.[1] A közérdekű nyugdíjas-szövetkezeteken keresztül történő foglalkoztatáshoz kedvező adó- és járulékfizetési szabályok kapcsolódtak,[2] melyek megalapozták népszerűségét,[3] és 2018 áprilisára 114 nyugdíjas-szövetkezet alakult meg, amely csaknem 22 ezres taglétszámmal rendelkezett.[4]
E folyamatra reflektálva 2019. január 1-jétől módosult a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: 1997. évi Tbj.), amely alapján a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerinti munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjasnak minősülő munkavállalók esetében nem kellett egyéni járulékot fizetni (azaz megszűnt a 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulék és 4 százalékos mértékű természetbeni egészségbiztosítási járulékkötelezettség), és emellett a foglalkoztatót sem terhelte szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény,[5] ezt követően a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho tv.) 5. § (1) bekezdés g) pontja alapján.
Majd 2020. július 1-jén hatályba lépett a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.), mellyel összefüggésben számos kapcsolódó törvény módosításra került, és e módosítások egyik célja volt a nyugdíjasok foglalkoztatásának még kedvezőbbé tétele, és a már megkezdett folyamat továbbvitele, melynek részletszabályai az alábbiakban kerülnek bemutatásra.[6]
A jogszabályváltozások következtében ma már a saját jogú nyugdíjas személy nyugellátás folyósítása mellett idő- és
- 43/44 -
kereseti korlát nélkül vállalhat munkát, folytathat keresőtevékenységet a versenyszférában. Ugyanakkor a közszférával kapcsolatban e kijelentés már nem irányadó, az erre vonatkozó korlátozásokat a 6. alcímben ismertetjük.
A nyugdíj melletti munkavégzésnek számtalan formája lehet, így a klasszikus munkaviszonyban történő foglalkoztatástól kezdve, lehetőség van egyéni vagy társas vállalkozóként tevékenységet folytatni, továbbá szintén korlátlanul lehetséges a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok (megbízás, vállalkozói szerződés) keretében munkát végezni, illetőleg továbbra is lehetőség van a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetekben történő munkavégzésre.
A nyugdíj melletti munkavégzés azonban számos, az általánostól eltérő sajátossággal bír, így különösen annak társadalombiztosítási és munkajogi szabályozási vetületét érdemes áttekinteni.
2020. július 1-jétől - az egyébként biztosítási és/vagy járulékfizetési kötelezettséget eredményező - keresőtevékenység esetében nem merül fel járulékfizetési kötelezettség, ha azt nyugdíjas személy végzi (például közalkalmazotti jogviszony, egyéni és társas vállalkozók esetében, megbízási jogviszony kapcsán).[7] Tehát a saját jogú nyugdíjas munkaviszonyban[8] folytatott keresőtevékenysége mentesül a biztosítási, járulékfizetési kötelezettség alól. Továbbá az ún. kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozóknak is megszűnt nyugdíjjárulék és a tételes összegű egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettségük. Emellett a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (úgymint megbízási szerződés vagy vállalkozási szerződés alapján személyesen végzett tevékenység) is mentesül a biztosítási és járulékfizetés alól, ha azt nyugdíjas végzi.
A Tbj. megfogalmazása szerint a biztosítási, járulékfizetési kötelezettség alóli mentesítés a kiegészítő tevékenységet folytató személy által folytatott keresőtevékenységre terjed ki. Kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül a Tbj. 6. §-a szerinti biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban keresőtevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és egyéni vagy társas vállalkozónak minősül, akkor is, ha a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása szünetel.[9]
Saját jogú nyugdíjas személynek minősül az, aki
- a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.), illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával megállapított saját jogú nyugellátásban (öregségi teljes nyugellátásban - ideértve a nők negyvenéves jogosultsági idő alapján igényelhető öregségi teljes nyugellátásban részesülő személyt -, öregségi résznyugdíjban) részesül
- szociális biztonságról szóló egyezménnyel érintett állam által megállapított öregségi nyugellátásban,
- a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), egyházi jogi személytől nyugdíjban vagy öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
- a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül.[10]
Emellett a Tbj. szabályaival összhangban a szociális hozzájárulási adó alól is mentesül a saját jogú nyugdíjas munkavégzésből származó jövedelme (a nyugdíjas egyéni és társas vállalkozók szociális hozzájárulási adót 2020. július 1-je előtt sem fizettek). A Szocho tv. 5. § (1) bekezdés g) pontja alapján a Szocho tv. 1. § (1)-(3) bekezdése szerinti adófizetési kötelezettség alól a Tbj. szerint kiegészítő tevékenységet folytató személyre tekintettel mentesül a kifizető. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a megfogalmazás alapján a mentesített jövedelmek köre nem teljes, így például nem mentesül a kifizető a szociális hozzájárulási adó alól a nyugdíjas munkavállaló részére adott "cafetériajuttatás" esetén, továbbá a társas vállalkozás a nyugdíjas tagja részére kifizetett osztalék esetén. Továbbá a nyugdíjas személynek a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból származó jövedelme esetében sem áll fenn szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettsége.[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
