https://doi.org/10.59851/kjsz.2026.2.08
A tanulmány a közvetlen demokrácia 'jogon kívüli', alternatív eszközeit vizsgálja, különös tekintettel a magyarországi gyakorlatra (elsősorban a nemzeti konzultációk tapasztalataira építve). A tanulmány abból a feltevésből indul ki, hogy ezek az alternatív eszközök - ha nem biztosított azokkal kapcsolatban validáció, az eredmények ellenőrizhetősége és átláthatósága - hosszabb távon gyengítik a közvetlen demokráciába vetett bizalmat. A tanulmány nemzetközi példákat is alapul véve elemzi a magyar nemzeti konzultációk és hasonló kezdeményezések hitelességi problémáit. Mindezek alapján a tanulmány javaslatot tesz ezen alternatív eszközök problémáinak kiküszöbölésére, javasolva a jogi keretek részleges rendezését, független hitelesítési mechanizmusok bevonását, a kérdések semlegességének előírását és azt, hogy az alternatív eszközök eredményei ne legyenek kikényszeríthetők, így megőrizve rugalmasságukat, de növelve legitimitásukat.
Kulcsszavak: közvetlen demokrácia, népszavazás, nemzeti konzultáció, társadalmi részvétel, validáció
The study examines the 'extra-legal' alternative instruments of direct democracy, with reference to Hungarian practice (primarily based on the experience of national consultations). The study assumes that these alternative instruments - if their validation, verifiability, and transparency are not ensured - will weaken trust in direct democracy in the long run. The study analyses the credibility issues surrounding Hungarian national consultations and similar initiatives, drawing on international examples. Based on the above, the study makes recommendations for eliminating the problems associated with these alternative instruments, proposing a partial regulation of the legal framework, the involvement of independent verification mechanisms, the requirement for neutrality in the questions, and that the results of alternative instruments should not be mandatory enforceable, thus preserving their flexibility but increasing their legitimacy.
Keywords: direct democracy, referendum, national consultation, social participation, validation
A modern tömegdemokráciákban a nép hatalomgyakorlásának fő eszköze a közvetett demokrácia, vagyis a választott képviselők útján történő döntéshozatal. Ezzel együtt a népszuverenitás elvével összhangban egyértelműen kijelenthető, hogy a közvetlen demokrácia intézményei erősebb eszközei a demokratikus hatalomgyakorlásnak, mint a választott képviselők útján történő döntéshozatal. Két választás között azonban joggal tehető fel a kérdés, hogy a társadalmi szerződés alárendelt viszonyban álló alanyai, vagyis a nép tagjai, milyen módon tudják akaratukat kinyilvánítani. Van-e erre egyáltalán hatékony eszközük? Amennyiben erre a kérdésre válaszolni akarunk, akkor igen széles körben kell kutakodnunk. A nép tagjai ugyanis nem kizárólag a közvetlen demokrácia eszközein keresztül (így természetesen elsősorban a népszavazás útján) tudják véleményüket kifejezni, döntésüket meghozni, hanem például a jogszabályok társadalmi véleményezése által, vagy épp egy közterületen megtartott gyűlésen is. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a leghatékonyabb módja a társadalmi akarat kifejezésének a közvetlen demokrácia intézményeiben keresendő.
Az elmúlt években, évtizedben megjelentek azonban olyan eszközök is, amelyek a jog által nem szabályozottak, és amelyekkel összefüggésben számos kérdés felvethető. Ilyennek tekinthető például Magyarországon a Kormány által már régóta alkalmazott "nemzeti konzultáció" intézménye (illetve ennek egy változataként lebonyolított "Voks2025" szavazás), vagy épp az ellenzék egyik pártja által lebonyolított "nemzet hangja" szavazás. Ezen eszközök közös jellemzője, hogy magukat mindegyik "(nép)szavazásnak" minősítette, amelyekre aztán politikai (illetve a kormányzat esetében jogi) döntéseket, illetve későbbi lehetséges döntési irányokat alapoztak. Mindegyik "megoldás" lényege abban áll, hogy a szavazást kezdeményező saját maga talált ki (a legtöbb esetben igennel vagy nemmel eldöntendő) kérdéseket, amelyre aztán postai úton vagy elektronikusan lehetett válaszolni. Közös jellemzőként rögzíthető az is, hogy sem a szavazás lefolytatásának eljárása, sem a résztvevők számának és személyazonosságának hiteles megállapítása, sem pedig az eredmény átlátható megállapítása nem volt garantálható. Ezen "intézmények" esetében ezért joggal vethető fel kérdésként, hogy azok beilleszthetőek-e a közvetlen demokrácia intézményes kereteibe, és hogy azok alkalmazása inkább erősíti vagy gyengíti a demokráciába és a demokratikus döntéshozatalba vetett hitet és bizalmat.
Jelen tanulmány e kérdés vizsgálatára fókuszál, megvizsgálva a társadalom szerepét a demokratikus döntéshozatalban, a közvetlen demokrácia intézményének általános kereteit, a közvetlen demokrácia fentiekben felvetett ún. új generációs eszközeit, valamint ezeknek a magyarországi és nemzetközi példáit, továbbá az ezekből levonható következtetéseket.
Hipotézisként rögzíthető, hogy a közvetlen demokráciának ezek a jogon kívüli, alternatív eszközei validáció, ellenőrizhetőség, és az eredmények hitelességének garantálása nélkül - amennyiben azokat nemcsak politikai célokra, hanem valódi döntések meghozatalának megalapozására is felhasználják - erodálják a közvetlen demokráciába vetett bizalmat.
Már Jean-Jacques Rousseau is megfogalmazta, hogy a társadalmi szerződés arra biztosít jogot az embereknek, hogy másokkal egyenlően vegyenek részt a hatalom gyakorlásában.[1] Mindezekből következik, hogy a politikai fő hatalmat kizárólag az emberek (a nép) összessége gyakorolhatja.[2] Ez a főhatalom-gyakorlás azonban többféleképpen is megtörténhet. Elsősorban a népképviseleti szervek választása útján, vagyis a közvetett demokrácia intézményén keresztül. Emellett azonban meg kell említeni a jogalkotásban való közreműködést (vagyis a jogszabályok társadalmi véleményezésének a lehetőségét[3]), a gyülekezési jog gyakorlása során kifejezésre jutatott közös véleményformálást, valamint a - jelen tanulmány szempontjából különösen fontos - közvetlen demokrácia intézményeit.
E körben röviden szükséges néhány gondolatot ejteni a nép fogalmáról is, hiszen a népet tekinthetjük a népszuverenitás hordozójának.[4] Az egyes nemzetközi dokumentumok[5] szinte egyöntetűen rögzítik, hogy a közhatalom forrása a nép. A nép fogalma pedig - a legel-
- 63/64 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
