Első ízben Budapest adott otthont 2017. február 16-án annak a találkozónak, amelyen valamennyi visegrádi ország alkotmánybírósága képviseltette magát. A cseh, lengyel és szlovák alkotmánybíróságok vezetői, illetve képviselői részt vettek a magyar Alkotmánybíróság által szervezett konferencián, amely azt a kérdést járta körül: miként őrizhető meg az alkotmányos identitás az Európai Unió keretein belül.
Nagy öröm és megtiszteltetés számomra és a magyar Alkotmánybíróság számára, hogy Budapest adhat először otthont a visegrádi országok alkotmánybíróságai találkozójának.
A V4-es találkozó gondolata már régóta foglalkoztat bennünket, hiszen ez a fórum országaink megannyi szerve között létrejött már, így ezek sorába mintegy természetes módon kapcsolódik az alkotmánybíróságok találkozója. Ezt több ok is megalapozza. Ezek közé tartozik a közös közép-európai sors, amit a XX. század egyik kiemelkedő magyar történésze, Szűcs Jenő, "köztes európának" nevezett, mint ami a Nyugat és a Kelet, ha úgy tetszik, a nyugati és a keleti kereszténység határvidéke.
Közös a Visegrádi országokban az is, hogy 2004-ben együtt váltak az Európai Unió tagjává, amelynek keretében mind a mai napig szoros együttműködést ápolnak.
Ebben a kontextusban az alkotmánybíróságok közötti párbeszéd különös jelentőséggel bír. Ezt bizonyítandó elegendő, ha az utóbbi évek konferenciáira gondolunk. Azok ugyanis mindig olyan témák körül forogtak, mint például a nemzeti jogrendszer és az uniós jog viszonya, vagy éppen az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága kapcsolata a tagállami alkotmánybíróságokkal.
A problémakör komplexitását és érzékeny vetületeit jelzik a témához kapcsolódóan egyre gyarapodó szakirodalom és a vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlatok is, amelynek a tudományos diskurzus rendszeresen görbe tükröt tart. Ebből, vagyis egymás gyakorlatából és a szakmai reflexiókból tudunk mindig továbbépítkezni és új gondolatokat megfogalmazni.
Ilyen új gondolati töltetet hozott magával a 2009-ben hatályba lépett Lisszaboni Szerződés is, amely bevezette a "nemzeti identitás", illetve az "alkotmányos identitás" fogalmát. A Lisszaboni Szerződés tovább mélyítette, a korábbiakhoz képest jelentős változásokat eszközölve új alapokra helyezte az európai integrációt. Az EU jelenleg a "már-még" relációjában értelmezhető: már régóta több, mint egy klasszikus nemzetközi szervezet, de még mindig kevesebb, mint egy állam. A közös célkitűzéseik elérése érdekében a tagállamok hatásköröket ruháztak át az Unióra, amely hatáskörök egy sajátos típusú nemzetközi szerződéssel létrehozott sui generis jogrendszer és azt érvényesítő intézményrendszer útján kerülnek gyakorlásra. Az Európai Unió jogrendjének történelmi jelentőségű újdonsága éppen ez a különleges, nemzetközi jog alapján létrehozott, de nem a nemzetközi jog alapján, hanem egy sui generis jog-, és intézményrendszer közbejöttével működtetett állami együttműködési rendszer.
Az integrációban a tagállami lét meghatározó jellemzője a lojalitás elve, amelynek értelmében a tagállamot igen széles körű és a jövőre nyitott kötelezettség terheli az uniós célok támogatásában és megvalósításában, és a V4 országok nézőpontjából mindez kívánatos is. Magyarország esetében mindezt az is jelzi, hogy maga az Alaptörvény is több ponton hangsúlyozza hazánk európai kötődését:
- Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása első helyen említi azt, hogy "büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette",
- továbbá büszkék vagyunk arra is, "hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit."
- Továbbá "[h]isszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez."
Ebből az európai kötődésből egyenesen következett az, hogy a rendszerváltást követően Magyarország folyamatosan törekedett az európai integrációban való részvételre, amit 2003-ban országos ügydöntő népszavazás hagyott jóvá. Mindezek alapján kijelenthető az is, hogy Magyarország a Nemzeti Hitval-
- 92/93 -
lásban foglaltaknak is megfelelően európai identitással bír.
A lojalitás elve következtében azonban az is felmerül, hogy a tagállami alkotmánybíróságok már nem feltétlenül képesek az adott tagállam alkotmányos rendjének abszolút értelemben vett védelmére. Az Európai Unió tagállamainak alkotmányos kérdései így alapvetően kompozit alkotmányossági kérdésekké váltak, amelyek minősítésére két kutató, Armin von Bogdandy és Stephan Schill a "Verfassungsverbund" fogalmát használja, amely alapján eljutnak a "Verfassungsgerichtsverbundhoz", mint gyakorlati megoldási lehetőséghez.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
