A miniszter alkotmányos jogi felelőssége1 a végrehajtó hatalom vezetőit terhelő felelősségi formák közül időben elsőként, a társadalom azon szükséglete következtében alakult ki, hogy biztosítva legyen a hatalmi visszaélésekkel szembeni védelem.2 Ennek köszönhetően a polgári átalakulás időszakától kezdve a végrehajtó hatalom magas közjogi állású személyei kötelesek voltak tetteikről számot adni, illetőleg a tevékenységük következményeit viselni. Később aztán a miniszteri felelősség e formája a polgári államok egyik alkotmányos biztosítékát is jelentette, mindenekelőtt abból adódóan, hogy végső soron ennek gyakorlati megvalósulásával érvényesíthető a végrehajtó hatalom vezetőinek egyéni felelőssége a közhatalom más szervei részéről.
Átvitt értelemben ugyanakkor a miniszter alkotmányos jogi felelősségének érvényesítése a végrehajtó hatalom és a nép között folyó "per". A felelősségre vonás szabályozására olyan megoldást kellett találni, amelyben ki van zárva mind a nép, mind pedig a kormány közvetlen érdekeltsége. A polgári jogfejlődés kezdetén ezért fogalmazódott meg az az igény, miszerint a miniszterek felelősségre vonása az általuk elkövetett jogsértések miatt ne az általános felelősségi szabályok alapján, hanem speciális rendelkezések szerint történjen. A különleges szabályozást ettől kezdve a miniszteri felelősség garanciájának tekintették, mindenekelőtt abból kiindulva, hogy a hagyományos eljárási és szervezeti megoldások nem biztosították minden kétséget kizáróan a bűncselekményt elkövető kormánytag felelősségre vonását. A miniszter általános szabályok alapján történő felelősségre vonása menetében ugyanis gyakran pl. az egyébként a miniszter, illetve a kormány felügyelete alatt álló vagy előmenetelükben tőlük függő nyomozati vagy vádemelésre feljogosított szervek járnának el és hoznának döntéseket. Ezen kívül a miniszteri pozícióval együtt járó megnövekedett hatalom, s ebből kifolyólag az általuk - hivatali tevékenységükkel összefüggésben - elkövetett bűncselekmények súlya, egész társadalmat érintő jellege is indokolttá tették azt, hogy a kormány tagjait ne az általános anyagi és eljárási szabályok szerint vonják felelősségre. (A speciális szabályozással összefüggésben megjegyezzük, hogy az egyenjogúság elvének 18. századi megjelenése következtében már a polgári átalakulás kezdetén kétségek merültek fel e törekvések megalapozottságát, gyakorlati érvényesülését illetően.) Más oldalról viszont a felelősségre vonás különös szabályai - pl. a vádemelés vagy az elévülés tekintetében - garantálták a miniszter - mint magas állású közfunkcionárius - védelmét, az alaptalan állampolgári zaklatások kiküszöbölését, végső soron az állam zavartalan működését is.3
Az általánostól eltérő rendelkezések eleinte csupán a vádemelés és az ítélkezés szerve tekintetében érvényesültek, elsősorban azáltal, hogy a minisztereket a hivatalukkal összefüggésben elkövetett bűncselekmények miatt nem az egyébként hatáskörrel rendelkező szervek vádja alapján és nem a rendes bíróságok előtt vonták felelősségre. Mindez az angol impeachment eljárás formulájából következett, amelyben az Alsóház vádzsüriként, a Felsőház pedig az ítélkezés fórumaként funkcionált.4 Később aztán a miniszterek felelősségre vonására irányadó anyagi jogi és eljárási jogi szabályok a legtöbb ország szabályozásában egyre karakteresebben eltértek az általános vagy a közigazgatási funkcionáriusokra általában érvényes rendelkezésektől.
A jogirodalomban uralkodó álláspont szerint az alkotmányos jogi felelősség alapjául kizárólag a miniszteri funkcióhoz kapcsolódó különleges hivatali működés szolgálhat. Ennélfogva el kell határolnunk ettől a minisztert, mint magánszemélyt terhelő "általános" felelősséget, melynek kapcsán a kormánytag nincs kivéve a közönséges jogi szabályok hatálya alól, így ellene ugyanazon bíróság előtt, ugyanolyan jogszabály alapján indítható eljárás, mint más magánszemély ellen. A gyakorlatban azonban nem egyszer komoly nehézséget jelenthet annak elhatárolása, hogy az illető miniszter a vizsgált tevékenységét hivatalos minőségében vagy magánszemélyként követte el, azaz cselekménye egy közfunkció gyakorlásának eredménye-e, továbbá annak megítélése, hogy latba vetette-e a miniszter a pozíció tekintélyét a deliktum elkövetésekor?
A miniszteri felelősség hivatali cselekményekre történő korlátozását követi a polgári alkotmányok többsége. Csupán néhány esetben találkozunk speciális eljárási formulákkal a miniszter általános büntetőjogi felelőssége kapcsán - mint pl. a parlament szubszidiárius vádemelési jogosultsága vagy az ítélkezés "állambíróság" hatáskörébe utalása -, mindezek azonban nem változtatnak azon, hogy a miniszteri pozíciótól független tevékenységek tekintetében is ugyanolyan felelősség érvényesül, amely minden magánszemélyt terhel. Ehhez képest kuriózumnak tűnik az 1919. évi weimari Alkotmány,5 amely a miniszter által elkövetett valamennyi szándékos alkotmány-, és törvénysértést, vagy napjainkban pl. az 1831. évi belga Alkotmány 1999. évi módosítása,6 amely a miniszter által elkövetett valamennyi feltételezett bűncselekmény miatt hivatali ideje alatt megindult büntetőeljárást az alkotmányos jogi felelősség esetkörébe sorol.
Más oldalról a miniszter alkotmányos jogi felelősségétől meg kell különböztetnünk az ún. közhivatali felelősséget is, amely nem kizárólag a miniszterekkel, hanem minden közfunkcionáriussal szemben egyaránt fennáll. Kétségtelen, hogy a miniszteri megbízatás is magában hordoz számos olyan momentumot, amely a közszolgálati dolgozóknál is megvan, így pl. a kinevezés, az eskü vagy a jogszabály által előre megállapított fizetés. Az a körülmény azonban, hogy munkájával a törvényhozó szervnek, közvetve pedig a népnek tartozik felelősséggel, továbbá az, hogy működése - általában - felsőbb utasításon nem alapul, egyfelől kiemeli és megadja a miniszteri megbízatás súlyát és tekintélyét, másfelől - e közjogi viszonyrendszer következtében - kizárja, vagy legalábbis minimálisra korlátozza az állami hivatalnokoknál fennálló fegyelmi felelősségre vonás lehetőségét.7
A közhivatalnokok által elkövetett büntetőjogi természetű cselekmények a polgári országok büntető törvénykönyveiben általában hivatali deliktumokként kerülnek rögzítésre. A legtöbb helyen e hivatali bűncselekményeket tartalmazó rendelkezések formálisan a végrehajtó hatalom valamennyi dolgozójára, így a miniszterre is kiterjednek, amiből az következik, hogy a hivatali bűncselekmények tekintetében a minisztert ugyanolyan felelősség terheli, mint minden más állami tisztviselőt. Azok az országok, amelyek ismerik és szabályozzák a miniszteri felelősség e formáját, ugyanakkor napjainkban már csaknem egységesen azt az álláspontot képviselik, hogy a hivatali deliktumok a miniszter speciális jogi felelőssége esetkörébe tartoznak.8 Mindazonáltal a polgári alkotmányokban a hivatali bűncselekmények kapcsán találkozhatunk olyan rendelkezésekkel is, amelyek a "különös jellegű" felelősségre vonás elmaradása esetén a rendes bíróságoknak adnak hatáskört, vagy olyan a megoldással, mely szerint a parlament által megindított felelősségre vonási eljárás a közönséges bíróságok előtti eljárást megszünteti.9 A polgári jogfejlődés kezdetén azonban néhány esetben - pl. a 19. század második felének román szabályozásában10 - még a jogalkotó azon álláspontja tükröződött, amely a jogegyenlőség követelményének miniszteri felelősségre vetített sajátos értelmezéséből kiindulva a miniszteri hivatali deliktumokat az általános felelősségi szabályok hatálya alá vonta. Utalunk arra is, hogy később a szocialista alkotmányozás során, hasonló összefüggésben került előtérbe a jogegyenlőség elve a miniszter - de a közhatalom más vezetőinek - alkotmányjogi felelőssége kapcsán. Mégis úgy véljük, hogy e jogelv nem hiúsítja meg a különleges státuszhoz kapcsolódó speciális felelősségi alakzat létjogosultságát, éspedig abból következően, hogy a jogalkotó éppen az által teremtene egyenlőtlenséget, ha egyenlőnek tekintené a nem egyenlőt és nem lenne tekintettel pl. a miniszteri funkcióra, mint egyenlőtlenséget okozó körülményre.11
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
