A címben feltett kérdésre a rövid válasz: nem. A hosszabb válaszhoz a saját szakmai véleményemen túl rendelkezésre áll két eltérő törvényszékről származó ítélet. Az egyik indokolásában[1] eljárásjogi hibára alapítva támasztja alá (abból levonható következtetésként) a nemleges választ és semmisíti meg az alperes járási hivatal gyepmesteri tevékenységtől eltiltó határozatát az ítélet rendelkező részében; míg a másik törvényszék[2] anyagi jogi alapon semmisítette meg az alperes - szintén tevékenységtől eltiltó - döntését. Az eljárásjogi okra alapozott ítélet ellen az alperes járási hivatal a Kúriához fordult felülvizsgálatért, a kérelem befogadását - a később részletezett okból - a Kúria végzésével[3] megtagadta.
Ahogy azt az előző számban megjelent cikkemben (Állatelhagyás-e a TNR-módszer? Jegyző és Közigazgatás 2024/1. szám) már kiemeltem, a mintegy 3200 önkormányzat mintegy 1700 polgármesteri hivatalának rendszeres, közérdekű adatkéréssel történő monitorozása során az állatvédelmi szervezetek előtt világossá vált (és többször publikálták is oldalaikon az adatkérések eredményeit), hogy a mai napig több száz önkormányzatnak nincsen érvényes gyepmesteri szerződése vállalkozóval, és saját szervezeti egységeként sem gondoskodik a kóbor állatok befogásáról és elszállításáról.
A kóbor állatok sok helyen falkába verődött állományával kapcsolatos problémák egyes hátrányos helyzetű régiókban már olyan méreteket öltenek, hogy a karitatív szervezetek nem tudják jótékonysági munkájukat végezni, mert adományosztásaik, ételosztásaik és más kitelepüléseik során folyamatosan hadakozni kell a kóbor kutyafalkákkal, illetve a helyi lakosság is rendszeres panaszbejelentést tesz például a polgármesteri hivatalba, hogy gyerekeiket iskolába menet és jövet, a felnőtteket más tennivalóik közepette kóbor kutyafalkák kísérik és időnként meg is támadják őket. Még a jogszabályok elemzése előtt le kell szögezni, hogy a kóbor állatok kezelése nem elsősorban állatvédelmi hanem "embervédelmi" kérdés és csak a két évvel ezelőtt megalkotott ún. kóborállat-rendelet[4] hatályba lépése óta beszélhetünk "állatvédelmibb" jellegű szabályozásról: korábban ugyanis a kóborállat-kérdés egyértelműen a veszettség elleni védekezés valamint egyéb járványos (zoonózis) fertőzések megelőzése érdekében vált közfeladattá illetve hogy a kóbor állatok támadásai kockázatát csökkentse. Az ún. kóborállat-rendelet olyan állatvédelmibb szemléletet hozott be, mely például a befogott állatok tartási idejében mutatkozik meg markánsan: a korábbi 15 napos (karanténban töltött megfigyelési időt tartalmazó) időtartam lejártával az állat tulajdonjoga az államra szállt, és bizonyos indokok mentén amennyiben az eredeti tulajdonos nem jelentkezett, az állat altatható volt. Jelenleg ez az időtartam meghosszabbodott 45 nappal, és bizonyos - elsősorban egészségi indikáció hiányában - puszta helyhiány miatt például a befogott állatok nem altathatóak. Ez a már befogott egyedek szempontjából nyilván kedvező, hiszen meghosszabbodott az örökbe adhatóság időtartama, de a még közterületen található egyedeket addig logikusan nem lehet beszállítani és elhelyezni.
Alperes járási hivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi osztálya állategészségügyi hatáskörében eljárva felperes állatvédelmi szervezetet eltiltotta az általa folytatott ebrendészeti tevékenység végzésétől azzal, hogy az eltiltás kezdő időpontját és időtartamát nem határozta meg, tehát logikailag feltehetően a kezdet: a határozat átvételétől számított, az eltiltás lejáratáról pedig nem beszélhetünk, az határozatlan időtartamú végleges döntés. Alperes kilátásba helyezte továbbá azt is,
- 19/20 -
ha az állatvédelmi szervezet a tevékenységét tovább folytatja, a következőkben szigorúbb szankciókra számíthat. Az indokolás szerint alperes bejelentés alapján kezdett vizsgálódni és az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) szerinti hatósági ellenőrzés keretében meghallgatta az állatvédelmi szervezet elnökét a szervezet által végzett tevékenységről. A meghallgatásról jegyzőkönyv készült. Az elnök tájékoztatta alperest arról, hogy állatvédelmi szervezetük a bírósági bejegyzés óta végzi közterületen a talált állatok befogását, amennyiben szükséges azok állatorvoshoz szállítását, kezeltetését, rehabilitálását és ha az eredeti tulajdonos nem jelentkezik, a Ptk. szerinti találással szerzett tulajdonjogot tovább ruházva örökbe adják a jelentkezőknek az állatokat.
Alperes jogi véleménye szerint ez a tevékenység a kóborállat-rendelet 2. § b) pontja alapján ebrendészeti tevékenységnek minősül, így a jogsértést azonosítva a hatósági ellenőrzés után az Ákr. 101. § (1) bek. a) és 104. § (1) bek. a) pontja alapján hatósági eljárást indított, melyről felperesnek cégkapun keresztül értesítést küldött, valamint tájékoztatta az iratbetekintés és további ügyféli jogok gyakorlásáról is. Az eljárás során tájékoztatta felperest, hogy ebrendészeti tevékenység végzéséhez az Éltv. és a Szolgtv. vonatkozó szakaszai[5] szerint az illetékes járási hivatal felé bejelentést kell tenni, mely ez ügyben elmaradt. Ebből logikailag az következik, hogy az állatvédelmi szervezet jogosulatlanul, engedély nélkül végez ebrendészeti tevékenységet.
Alperes a székhelyként szolgáló ingatlan címét "telephelyként" azonosította (az állatvédelmi szervezet menhellyel nem rendelkezik, a talált állatokat ideiglenes befogadói körre bízza és állja a velük kapcsolatos tartási és egyéb költségeket) és a "telephelyről" megállapította, hogy az:
- nem rendelkezik zárt trágyatárolóval,
- nem rendelkezik nagynyomású mosó- és fertőtlenítőgéppel,
- nem rendelkezik állati tetemek átmeneti tárolására alkalmas zárt tárolóval,
- az állatférőhely padozata nem felel meg a kóborállat-rendelet 1. számú mellékletében leírtaknak,
- a telephely nem rendelkezik szolgáltató állatorvossal kötött szerződéssel.
A "telephelyként" azonosított társasházban egyébként valószínűleg nagy meglepetést okozna, ha az oldalához illesztenének egy zárt trágyatárolót meg egy tetemtárolásra alkalmas helyiséget, de haladjunk tovább az indokolás szövegében. Alperes további bizonyítási eszközök beszerzése, információk feltárása nélkül megállapította, hogy a hiányosságok feltárása miatt a Szolgtv.[6] vonatkozó szakaszai alapján a tevékenység megtiltására van szükség.
A döntés saját hatáskörben történő kijavítása érdekében felperes határidőben kérelemmel élt alperes felé. Kérelmében kifejtette, hogy a járási hivatal téves jogértelmezés alapján (melyben eleve nem tesz különbséget gyepmesteri telep fenntartása és ebrendészeti tevékenység végzése között, holott teljesen más a jogszabályi háttere is a két fogalomnak), egy az új kóborállat-rendelet előtt is már sok-sok éve működő civil szervezetet lehetetlenít el úgy, hogy eltiltja az alapító okiratában foglalt önkéntes feladatellátástól. Felperes leszögezte, hogy ha kiüresíti a járási hivatal az alapító okirati feladatot, gyakorlatilag magát a civil szervezetet szünteti meg közigazgatási közvetett eszközökkel, és hatalmas kárt okoz a társadalmilag rendkívül értékes állatvédelmi rendszerben, hiszen ezen önkéntes feladatokat senki más nem fogja elvégezni. Az állatvédő szervezet tagsága és önkéntesei úgynevezett ideiglenes befogadókként működnek a szervezet anyagi támogatásával, melynek célja, hogy a talált kóbor/kóborló állatok tulajdonosait felkutassa, annak hiányában pedig a Ptk. találással történő tulajdonszerzését követően azokat gazdásítani tudja, és már tulajdonosként, hibátlan tulajdonosi láncolatot továbbadva örökbefogadókat keressen az állatoknak. Nem mellesleg ezzel az állam vállairól veszi le a terhet, mert egyedül nyilvánvalóan képtelen ellátni a kóborállat-kérdést.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
