A jegyző által állatelhagyással gyanúsított állatvédelmi szervezetek ügyének rövid vizsgálatát követően az állatelhagyás helyes értelmezéséről elmélkedünk.
Számomra eddig országosan összesen két ismert jegyzői eljárás[1] áll rendelkezésre azzal a helyzettel kapcsolatban, amikor a kóbor macska- és kutyapopulációt az ún. TNR-módszerrel ("TNR" vagyis: trap - neuter - return, csapdázz - ivartalaníts - helyezd vissza eredeti élőhelyére) szabályozni kívánó állatvédelmi szervezetek ellen a jegyző mint állatvédelmi hatóság eljárást indított, mivel álláspontja szerint a befogással az állatvédő szervezet pártfogásába, gondozásába, felügyelete alá került kóbor, gazdátlan állatok eredeti élőhelyre történő visszahelyezése már állatelhagyást valósít meg az állatvédelmi törvény vonatkozó szakaszai értelmében.
Az egyik esetben a leírt helyzetet súlyosította, hogy az önkormányzat korábban együttműködési megállapodást is kötött az állatvédő szervezettel a településen élő kóbor állatok ivartalanítására (így részben a költségeket is vállalta), majd ezek után indított a jegyző állatvédelmi hatósági hatáskörben eljárást a szervezet ellen - itt a helyi lakóközösség felháborodása elmosta a megindított eljárást: sem szankció kiszabásáról, sem magának az eljárásnak a megszüntetéséről soha nem kapott a szervezet értesítést. A másik esetben az állatvédelmi hatósági hatáskört gyakorló jegyző figyelmeztetést szabott ki az "állatelhagyást" megvalósító állatvédelmi szervezet ellen.
Véleményem szerint mind az állatvédelmi szervezetek állatelhagyással, mind pedig illegális gyepmesteri tevékenység végzésével gyanúsítása a vonatkozó jogszabályok többfaktoros elemzésének egyik - nevezetesen a nyelvtani elemzés - túlhangsúlyozott használatából adódik, feledve többek között a jogalkotó szándékát, a kialakult joggyakorlatot, és az egyik esetben konkrétan az együttműködési megállapodásban lefektetett elvárásokat is.
A jogi karon legtöbben a "jogi alaptan" nevű tárgy keretében találkoznak először a jogértelmezés négylépcsős, egymás utáni sorrendiséget feltételező módszerével.
Első az interpretatio grammatica, vagyis a nyelvtani értelmezés. A jogszabály tartalmát a magyar nyelvet képező szavak általánosan elfogadott jelentése szerint, a nyelvtani szabályok alapján értelmezzük. A második az interpretatio logica, vagyis a logikai értelmezés. Ez a formális logika szabályainak alkalmazását jelenti a jogszabály tartalmát illetően. A harmadik az interpretatio sistematica, vagyis a rendszertani értelmezés. A jogszabály melyik jogágban, az pedig melyik jogterületen helyezkedik el (a legfőbb elhatárolás mindenképpen a közjog-magánjog jogterületei, vagyis hogy alapvetően alá-fölérendelt jogviszonyban, állami kényszerhatalom igénybevételi lehetőségével hatóságként állunk-e szemben egy-több ügyféllel; vagy például egyenrangú félként egy mellérendelt jogviszonyban együttműködésre, egyetértésre törekszünk a másik féllel). A negyedik pedig az interpretatio historica, vagyis a jogszabály keletkezési körülményei, a megalkotását kiváltó társadalmi jelenségek, a megoldani kívánt probléma halmaza.
Egyik sem működik a másik nélkül és nem lehet egyoldalúan, túlhangsúlyozottan csak egy értelmezési módszerre támaszkodni, mert jelentősen félreviheti a jogalkalmazást.
Vizsgáljuk meg röviden az állatelhagyással gyanúsított állatvédelmi szervezetek ügyét, hogy az elemzés és a magyarázat logikáját aztán átvihessük a címben feltett kérdésre (és még jobban megértsük a két hivatkozott törvényszéki ítéletet is).
Az állatvédelmi hatóságok az állatkínzás bűncselekményi fokozatához[2] képest enyhébb megítélésű, állatvédelmi törvényben definiált állatkínzásnak minősülő[3] magatartások és egyéb állattartási hibák, hiányosságok feltárásával és amennyiben szükséges, az állattartó szankcionálásával foglalkoznak.
A földművelésügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet (a továbbiakban: hatáskör-kijelölő kr.) 5. § (1) bekezdése jelöli ki az állatvédelmi hatóságként eljáró szerveket és személyeket.[4] A hatáskör-kijelölő-kr. 6. § pedig az állatvédelmi törvény szakaszait "szabdalja fel" a hatáskörgyakorlók között,[5] leginkább párhuzamos feladatköröket meghatározva (itt az eljáró szerv beazonosítása az Ákr. "megelőzés elv" szabálya[6] alapján alakul).
Az állatvédelmi törvény tilalmazza az állatelhagyást,[7] a közigazgatási jogot jellemző objektív felelősség alapján puszta szabályszegés szankcióval járhat további körülmények elemzése, mérlegelése nélkül (így nem számít például az állattartó tudattartalma, szándékos vagy gondatlan elkövetési módja, az elemzett háttér ilyen módon enyhítő körülmény sem lehet a büntetőjogi vagy szabálysértési jogi mérlegeléshez képest), a szankciótörvényben szereplő fokozatosság elvét figyelembe véve[8] ez jelentheti állatvédelmi bírság kiszabását, vagy az állatvédelmi törvény vonatkozó szakasza alapján bírságkiszabás helyett határidőhöz tűzött kötelezettség előírását.[9]
A büntetőjogban is ismeretes az állatelhagyás mint az állatkínzás bűncselekmény egyik fordulata,[10] az állatvédelmi törvényben tilalmazott magatartástól annyiban tér el, hogy elkövetése - mely gyakorlatilag az állat birtoklásával való felhagyást jelenti további egyéb feltételek teljesülése nélkül, tehát nem kell az állatnak például közvetlen veszélybe kerülnie, elpusztulnia stb. - saját gerinces vagy saját veszélyes állat vonatkozásában követhető el, míg az állatvédelmi törvényben tilalmazott magatartás elkövetési tárgyai (az állatvédelmi törvény által védelmezett állatok halmaza, így az állatvédelmi törvény hatálya) szélesebb körben azonosíthatók.
Mindkét jegyző által megindított állatvédelmi hatósági eljárásban azt kellett (volna) vizsgálni, hogy az önkormányzat kötelező közfeladatát képező kóbor állatok befogása és elszállítása megoldásában (illetve a probléma gyökerét jelentő, elhelyezésre váró kóbor állatállomány egyedszámának pillanatnyi konzerválásában) segítséget nyújtó állatvédelmi szervezet megvalósította-e "az állat elűzését, elhagyását vagy kitételét" azzal, hogy élőcsapdákat kihelyezve befogta a kóbor macskákat és kutyákat, azokat állatorvosi rendelőbe szállította, saját (illetve az egyik esetben részben önkormányzati) forrásból ivartalaníttatta és nőstény állatoknál rövid lábadozás után, hím állatoknál pedig a műtétet követően rövid időn belül azonnal visszahelyezte eredeti élőhelyére.
A TNR-módszer lényege, hogy a véges kapacitások miatt a gyepmesteri telepeken, illetve a menhelyeken el nem helyezhető kóbor (tehát gazdátlan, amely nem összetévesztendő a kóborló, tehát gazdás állatokkal) állatok közterületen vagy külterületen élő állományait az adott létszámon tartsa, és a kóbor állatok létszáma a fölöslegesen, ellenőrizetlenül létrejövő újabb és újabb almokkal ne növekedjen. Külön etológiai kutatások szólnak arról, hogy adott élőhelyen egy állomány létezése kiszorítja más állományok beszivárgását, tehát egy
- 19/20 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
