Az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdésének második mondata kinyilvánítja, hogy a nemzetközi jog általánosan elismert szabályának nem minősülő nemzetközi szabály csak kihirdetéssel válhat a magyar belső jog részévé. A kihirdetés ebben az összefüggésben transzformációs aktus, amellyel egy nemzetközi jogi aktus magyar jogszabályba foglalva, annak normatartalmaként jelenik meg.[1] (Ezzel szemben az általánosan elismert nemzetközi jogi normák - az Alkotmánybíróság elméletileg nem aggálytalan doktrínája szerint - nem kihirdetéssel, hanem ún. "generális transzformációval" válnak a belső jog részévé.[2])
A fenti alkotmányi rendelkezés nem tartalmaz kihirdetési kötelezettséget, az máshol jelenik meg. A következőkben azzal vetünk számot, hogy a jelenlegi közjogi rendszerben a nemzetközi jogi normáknál mire terjed ki ez a kötelezettség.
Maga az Alaptörvény nem tartalmaz kötelezettséget nemzetközi jogi normák kihirdetésére [korábban az Alkotmány 2/A. § (2) bekezdése is csak a nemzetközi szerződések szűk körére írta elő]. A Magyarországra kötelező nemzetközi szerződések kihirdetésére vonatkozó alkotmányi kötelezettséget az Alkotmánybíróság vezette le az 54/2004. AB határozatában.[3] Később a tételt többször meg is erősítette. A kötelezettség alapja abban áll, hogy "a nemzetközi szerződés kihirdetése útján válik lehetővé a nemzetközi szerződésnek és a belső jognak az Alkotmány 7. §-a (1) [jelenleg Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésében előírt összhangja" (30/2005. AB határozat).[4] Ehhez a közismert és világos tételhez hét észrevételt érdemes fűzni.
(1) Az Alaptörvény negyedik módosításának (2013. március 25.) 19. cikk (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság Alaptörvény hatálybalépése előtti határozatai 2013. április 1. napjával hatályukat vesztették. A korábban levezetett tételek továbbélése bizonytalanabbá vált. Mivel az Alaptörvény nemzetközi jogi klauzulája lényegi változást nem hozott a korábbi gyakorlathoz képest, feltételezem, hogy a korábbi tételeket az Alkotmánybíróság követi (l. pl. 6/2013. AB határozat).[5]
(2) Nem teljesen világos az Alkotmánybíróság fenti tételének időbeli hatálya. A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 9. §-a általánosan előírta a kihirdetést a Magyarországra kötelező nemzetközi szerződésekre (vagy törvényben, vagy kormányrendeletben). A levezetett alkotmányi kötelezettség mellett tehát a nemzetközi szerződésekre áll egy törvényi kötelezettség is. Az Nsztv. hatálybalépése előtt azonban a jogalkotási szabályok általánosan nem írták ezt elő. Számos szerződést közzététellel (és nem kihirdetéssel) tudattak az érintettekkel, illetve esetenként még csak közzé sem tették. A kihirdetésre vonatkozó alkotmányi követelménnyel elvi gond nem is lenne tehát 2005-től. A ki nem hirdetett nemzetközi szerződések problémája az Nsztv. hatálybalépése előtti időkből származó, még hatályos, csak közzétett vagy közzé sem tett egyezmények esetében jelent elsődleges és állandó problémát, amelyek helyzete az alkotmányosság szempontjából legalábbis kérdéses.
A jogalkotó láthatóan úgy értelmezte az Alkotmánybíróság kihirdetésre vonatkozó tételét, hogy az kiterjed a 2005 előtti nemzetközi szerződésekre is. Ugyanis a 2011. évi CCI. törvény 270. § (18) bekezdése 2012. január 1. napjával módosította az Nsztv.-t, és előírta a hatályos, de ki nem hirdetett nemzetközi szerződések kihirdetését [Nsztv. 15. § (3) és (4) bekezdés]. Azonban ez nem okozott nagy változást az addigi gyakorlathoz képest. Számításaink szerint 2012. január 1. és 2013. szeptember 30. között mindössze két olyan nemzetközi szerződést hirdetett ki az Országgyűlés, melyek az Nsztv. előtt léptek hatályba Magyarország tekintetében.[6] (Az adott időszakban a Kormány három ilyen szerződést hirdetett ki.[7])
(3) A fenti, kihirdetésre vonatkozó alkotmányi kötelezettség az Alkotmánybíróság által levezetett kötelezettség, amely jelenleg a Magyarországra kötelező nemzetközi szerződésekre vonatkozik.[8] Ugyanakkor nem kizárt, hogy a jövőbeni határozatok a kötelezettség tárgyi hatókörét szűkíthetik, de ki is terjeszthetik.
(4) A fenti kötelezettségből levezethető, hogy alkotmányellenesnek minősülhet, ha egy nemzetközi szerződést késve hirdetnek ki ahhoz az időponthoz képest, amikor Magyarországra nézve kötelezővé válik. Bár ez az Nsztv. által bevezetett eljárás nyomán lényegében kizárt a megerősítést (ratifikációt) kívánó szerződések
18/19
esetén, problémák még érzékelhetőek. Például az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló nagy jelentőségű nemzetközi szerződés Magyarország vonatkozásában 2005. december 6-án hatályba lépett, azonban csak a 2006. évi CXXVI. törvény hirdette ki őket (Magyar Közlöny, 2006. december 21.).
(5) Az Nsztv. közzétételi rendszere alapján már nem a késedelmes kihirdetés okozhat problémát, hanem annak a KüM-közleménynek (2011. december 31-ig KüM-határozatnak) a késedelmes közzététele, amely az Nsztv. szerint a hatálybalépés előtt kihirdetett szerződés vagy szerződésmódosítás hatálybalépését hozza köztudomásra. A hatálybalépés késedelmes közzététele szokásos, ami rendszerszintű hibát jelez. Két időszakot vizsgálva, 2006. 01. 01. és 2007. 12. 31. között a határozatok mindössze 39%-a (71-ből 28), míg 2012. 01. 01. és 2013. 09. 30. között a közlemények 35%-a (95-ből 33) jelent meg előbb vagy ugyanazon a napon, amelyen a tárgyukat képező szerződés vagy szerződésmódosítás hatályba lépett. A többi esetben a hatálybalépés közzététele mindig késett.[9]
Nyilvánvaló, hogy a hatálybalépés késedelmes közzététele nem közvetlenül a kihirdetési kötelezettség megsértése, de ugyanazon alkotmányi értékeket sértheti, mint amelyeket a kihirdetési kötelezettség véd: a nemzetközi jog és a magyar jog összhangja, és végső soron a jogbiztonság sérülhet, ha a magyar magánfél nem tud a neki esetlegesen jogokat biztosító szerződés hatálybalépéséről. Például a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos, kettős adóztatás megszüntetéséről szóló 1990-es brüsszeli egyezmény és a kiegészítő jegyzőkönyvek kihirdetéséről szóló 2006. évi XXXVI. törvény vonatkozó rendelkezéseinek hatálybalépését a 35/2007. (XII. 4.) KüM határozat tette közzé, noha a szerződés néhány állammal már 2006. június 1-jén hatályba lépett.
(6) A kihirdetéssel kapcsolatban olyan rendellenesség is előfordul, hogy Magyarországra nézve egy nemzetközi szerződés hatályban van, de a jogalkotó a kihirdető jogszabályt hatályon kívül helyezi. Például a 2003. évi X. törvény 4. §-a hatályon kívül helyezte az 1972. évi 6. törvényerejű rendeletet, mely az 1971-es magyar-szovjet konzuli egyezmény kihirdetéséről szólt. A törvény a 2001-es magyar-orosz konzuli egyezmény kihirdetéséről szólt, és ennek az egyezménynek a 23. cikk 3. bekezdése valóban arra utal, hogy az 1971-es konzuli egyezmény hatályát veszti Magyarország és Oroszország között. Valószínű ezen alapult a tvr. hatályon kívül helyezése. Azonban nem gondolt a jogalkotó a többi szovjet utódállamra. Később megszületett a magyar-moldovai egyezmény a korábbi, magyar-szovjet kétoldalú szerződésekben való jogutódlásról.[10] Ebben megállapodtak a felek, hogy Moldova vonatkozásában továbbra is hatályban van az 1971-es magyar-szovjet konzuli egyezmény, amelynek azonban így nincs hatályos kihirdető jogszabálya.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
