Amikor a repülésre mint legbiztonságosabb közlekedési formára gondolunk, bizonyára nem annak alapjogi vonzatai jutnak eszünkbe elsőként. Munkahelyemen (Repülőtéri Rendőr Igazgatóság) azonban nap mint nap szembesülök vele, mekkora a jelentősége, hogy a légiutasok méltóságuk és magánszférához való joguk legteljesebb szem előtt tartásával kerüljenek átvizsgálásra, mielőtt felszállnak a repülőgépre. Dolgozatomban a biztonság kontra méltóság dilemmájának aktuális kérdéseit vizsgálom. Tanulmányom célja, hogy felhasználva a 1147/2011/EU rendeletet mint lehetséges megoldást, bemutassam a légiközlekedés-védelem egyik szűk szegmensének fejlődési irányát és jelenlegi állapotát. Törekedtem annak érzékeltetésére és hangsúlyozására, hogy a védelmi átvizsgálás nem öncélúan, az utasok zaklatása, hanem éppen az ő biztonságuk érdekében történik. Munkámhoz különösen értékes segítséget kaptam légiközlekedés-védelmi területen dolgozó kollégáimtól, akik megosztották velem gyakorlati tapasztalataikat.
Az elmúlt időszakban ismét az Európai Bizottság napirendjére került a repülőtereken alkalmazott testszkennerek témája. Míg korábban szinte minden EU-tagállam, valamint repüléssel foglakozó szervezetek is támogatták az átvilágító berendezések rendszeresítését a légiközlekedés védelmének megerősítése érdekében, ma már korántsem ilyen tiszta a kép. Számos utaspanasz, emberi jogi szervezetek felszólalása, valamint tudományos kísérletek bizonyítják: a testszkennerek használatával sérülhet az utasok emberi méltósághoz való joga, magánszférája, valamint egészséghez való joga.
A 2001. szeptember 11-én történt események a légiközlekedés-védelem területén dolgozó szakemberek számára egyértelművé tették, hogy az addig alkalmazott eszközök és eljárások - mivel nem szavatolják a biztonságot - tovább nem tarthatók fenn, és olyan technológiák kidolgozása szükséges, amelyek képesek megakadályozni a veszélyes eszközök feljutását a repülőgépek - mint a terrortámadás legújabb, legtöbb emberi életet fenyegető eszközének - fedélzetére. Óriási fejlődés ment végbe mind az alkalmazott technikai felszerelést, mind a védelmi személyzet képzésének koncepcióját, mind pedig a jogszabályi környezetet tekintve. Elsődleges, mindenek felett álló szemponttá vált a védelem lehető legmagasabb szintjének megteremtése és fenntartása, valamint a biztonsági kockázatot jelentő tényezők kizárása mind Európában, mind az Amerikai Egyesült Államokban.[1] Fenti folyamatnak európai uniós szinten született eredménye az Európai Parlament és Tanács 300/2008/EK rendelete (2008. március 11.) a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól és a 2320/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről, valamint a Bizottság 185/2010/EU rendelete (2010. március 4.) a közös légiközlekedés-védelmi alapkövetelmények végrehajtásához szükséges részletes intézkedések meghatározásáról. A 300/2008/EK rendelet bevezette a védelmi ellenőrzés fogalmát, amely olyan eszközök alkalmazását jelenti, amellyel a repülőterek szigorított védelmi területére megakadályozható a tiltott tárgyak bevitele.
A 185/2010/EU rendelet 4-C. Függeléke szerint tiltott tárgynak minősülnek a következők:
a) lőfegyverek és lövedék kilövésére használt egyéb eszközök - a lövedék kilövése útján súlyos sérülés okozására felhasználható eszközök, valamint az ezekhez megtévesztésre alkalmas módon hasonlító eszközök (pl. minden típusú lőfegyver, például a pisztoly, a revolver, a puska, a sörétes puska, a valódi fegyverrel összetéveszthető játék fegyver, lőfegyver-utánzat és -imitáció, az íj, a számszeríj);
b) elkábító eszközök - a kifejezetten elkábításra vagy bénításra szolgáló eszközök (pl. a sokkolásra szolgáló eszközök, például a bénító vagy sokkoló lövedéket kilövő fegyver, az elektromos sokkolópisztoly és sokkolóbot, a másokat öntudatlanná vagy védekezésre képtelenné tevő vegyi anyagok, gázok és spray-k, például az önvédelmi spray, a kapszaicinspray, a könnygáz és az állatriasztó szerek);
c) hegyes végű vagy éles szélű tárgyak - a súlyos sérülés okozására felhasználható hegyes végű és éles szélű tárgyak (pl. a darabolásra szolgáló eszközök, például a fejsze, a balta, a jégcsákány, a borotvapenge, a 6 cm-nél hosszabb pengéjű kés);
d) kéziszerszámok - a súlyos sérülés okozására vagy a légi jármű biztonságának veszélyeztetésére felhasználható szerszámok (pl. a feszítővas, a fúrógép és a fúrófej, beleértve a kábel nélküli, hordozható tápegységű fúrógépet is, a fegyverként használható, 6 cm-nél hosszabb pengéjű vagy tollú szerszámok, például a csavarhúzó és a szögbelövő);
e) tompa eszközök - az ütés útján súlyos sérülés okozására felhasználható eszközök (pl. a baseball- és a softballütő, a merev és a rugalmas ütők, például a furkósbot, az ólmosbot és a gumibot, a harcművészeti eszközök);
f) robbanóanyagok, gyúlékony anyagok és gyújtóeszközök - a súlyos sérülés okozására vagy a légi jármű biztonságának veszélyeztetésére felhasználható robbanóanyagok, gyúlékony anyagok és gyújtóeszközök, valamint az ezekhez megtévesztésre alkalmas módon hasonlító anyagok és eszközök (pl. a lőszer, a gyutacs, a detonátor és a gyújtókészülék, a robbanóeszközök utánzata és imitációja, a tűzijáték és más pirotechnikai eszközök, az akna, a gránát és más katonai robbanóeszközök).
A világ minden repülőterén szigorítottak az utazás feltételein, az utazók, a személyzet, valamint a poggyászok - mint potenciális veszélyforrások - átvizsgálására pedig kiemelt figyelmet fordítanak. A személyek átvizsgálását mágneskapuk segítségével, valamint manuálisan hajtják végre a repülőtereken dolgozó utasbiztonsági (védelmi) ellenőrök, illetve az átvizsgálást kiegészítheti kézi fémkereső detektor is. A poggyászok védelmi ellenőrzése röntgenberendezés segítségével vagy manuális módszerrel történik, a feladott poggyászok esetében bonyolult, többszintű rendszerek felhasználásával. Megjelentek továbbá az úgynevezett test- vagy biztonsági szkennerek, amelyeket elsőként a világon az Amerikai Egyesült Államokban kezdtek használni, majd Európa néhány országában is tesztelés alá vették őket. A tagállamok 2009. december 25. óta vizsgálják a biztonsági szkennerek alkalmazhatóságát, amióta egy terrorista a testén elrejtett plasztik robbanóanyaggal (amelyet a fémérzékelő kapu nem jelez) kísérelt meg robbantást az Amszterdam-Detroit járaton.[2] Az Európai Bizottság közlekedésért felelős alelnöke, Siim Kallas akkor a következőképpen nyilatkozott: "A biztonsági szkennereket egyre több tagállam alkalmazza Unió-szerte, azonban jelen pillanatban ez a terület nem esik az európai uniós jogszabályok hatálya alá, így a szóban forgó eszközök alkalmazására az egyes tagállamokban eltérő szabályok vonatkoznak. A biztonsági szkennerek nem jelentenek tökéletes megoldást a problémára, azonban valódi lehetőséget kínálnak az utasvédelem fokozására. Az egyes tagállamok ma maguk dönthetik el, hogy a nemzetközi repülőtereken engedélyezik-e a biztonsági szkennerek használatát. Ez az elv a jövőben sem fog változni. Azonban ott, ahol be kívánják vezetni a szkenner-technológiát, az eszközök telepítésének és működtetésének olyan egységes követelményrendszer alapján kell történnie, amely a felderítési teljesítmény vonatkozásában alapkövetelményeket állapít meg, és biztosítékokat ír elő az európai egészségügyi és alapjogi rendelkezések betartása céljából."[3]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
