A büntetőjog Finkey megfogalmazásában "[...] azoknak a jogszabályoknak a rendszeres foglalata, melyek az államban a büntetendő cselekményekre, a büntetésekre, a biztonsági intézkedések végrehajtására vonatkozólag fennállanak".[2] Vagy ahogy Hegel fogalmazott: a jog "[...] az ésszerű akarat külső megtestesülése [...]".[3] Különösen igaz ez az állam és az állampolgárok közötti büntető jogviszonyokat szabályozó, az állam és polgárai biztonságát, szabadságát, illetve vagyonát érintő mindenkori büntető törvénykönyvekre.
Első, modern, kodifikált büntető törvénykönyvünk - az 1878. évi V. törvénycikk a magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről (a továbbiakban: Csemegi Kódex) - indokolása így kezdődik: "A jelen törvényjavaslat előterjesztése, a szükség szempontjából nem kiván indokolást."[4] Ez a megközelítés meglátásunk szerint maradéktalanul igaz a tíz esztendeje újragondolt, megreformált Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényre (a továbbiakban: Btk.) is.
Mindkét büntetőkódex viszonylatában elismerésre méltó, amit "[...] a nyugati civilisatio vivmányainak, a jogrend és a humanismus követelményeinek felismerésében, s a tudomány megállapitásainak, a fennforgó viszonyokkal való kiegyeztetésében tett".[5] Valamennyi büntető törvénykönyv alapvető célja a büntetési rendszer, a büntetések nemeinek és mértékének, valamint a bűncselekményeknek olyan meghatározása, amely megfelel az igazságnak: a létező viszonyok és közösségi igények helyes felismerése révén képes bizalmat ébreszteni és - a helyes gyakorlat révén - e bizalmat fenntartani a társadalomban.
A Btk.-ról helyesen jegyzi meg előterjesztői indokolása, hogy arra "[...] hatással volt a felgyorsult tudományos fejlődés és az Európai Unióhoz történő csatlakozással együtt járó jogharmonizáció is".[6] Ugyanakkor tiszteletben tartotta a hagyományokat, a közel 150 éve formálódó dogmatikát és annak kidolgozott jogalkalmazói gyakorlatát.
Büntetőkódexünk legfőbb célkitűzései között szerepel a jogszabály szigorának érvényesítése, a büntetési tételek növelése, hatékony és visszatartó erejű büntetések kilátásba helyezése, az áldozatok védelme, valamint az állampolgárok biztonságérzetének javítása. Elvégre "[...] magasabb és nagyobb jelentőségű feladata a büntetőjognak a társadalom védelme a bűnelkövetés ellen".[7]
A büntetőtörvény jogalkotói, jog- és kriminálpolitikai céljait a jogalkalmazónak ismernie és felismernie kell, hogy "[...]vitás vagy homályos kérdéseket a törvény szelleme szerint dönthessen el".[8] Helyesen mutat rá a jogalkalmazói feladat lényegére Tóth, amikor úgy fogalmaz, hogy "[...] az eljárásjogászokon a sor, hogy színvonalasan megalapozzák és megmagyarázzák az anyagi jog által teremtett kész helyzetet [...]".[9] A bíróságoknak tehát - a fentiek figyelembevétele mellett - az új jogi és élethelyzetekre tekintettel kell érvényesíteniük és értelmezniük a büntetőkódexet.
A jogalkalmazónak - a jogalkotói akarat értelmezése mellett - egyaránt fontos és lényeges feladata a megújult életviszonyokhoz és jogszabályi környezethez igazítania a már meglévő dogmatikai alapokon nyugvó gyakorlatot. Erdei álláspontjával egyetértve "[...] csak a megrögzötten tradicionális gondolkodásban jelenhet meg olyan elképzelés, amely a dogmatikát fölébe helyezi a fejlődésnek".[10]
Két körülményt azonban szükséges hangsúlyoznunk:
Egyrészt továbbra is meg kell őriznünk a már kialakult, kiforrott dogmatikán alapuló büntető judikatúrát. Rendkívül dicséretes ezért, ha a jogalkotó figyelembe veszi a jogalkalmazás által kialakított értelmezési gyakorlatot.
Másrészt viszont a jogalkalmazónak sem illik túlzásokba esnie az új jogintézmények alkalmazása, míg a felsőbb bíróságoknak azok értelmezése kapcsán. Ahol a jogszabály szövegezése világos, ott "[...] ne magyarázzunk bele mást, mint amit az mond [...]".[11]A bírói jogértelmezés ugyanakkor elengedhetetlenül fontos mindazon esetekben, amikor a jogalkotás valamely új megoldása, addig nem ismert jogintézménye kapcsán kell a bírói gyakorlatot irányítania. A bírói gyakorlatban tudniillik
- 19/20 -
mindennap szükség van törvénymagyarázatra. "Nemcsak a legfőbb, de a legalsó biróság is kénytelen a törvénymagyarázattal foglalkozni, mert olyan részletes törvény, mely minden előforduló gyakorlati esetre teljesen megfelelő szabályt állitana fel, elképzelhetetlen."[12]
A bírói és ezen belül elsősorban a legfelsőbb bírósági, azaz a kúriai jogértelmezésre továbbra is szükség van az egységes gyakorlat alakítása érdekében. A törvény magyarázata és alkalmazása nem lehet régiónként széthúzó. A bírói jogértelmezés ezért a törvény értelmének, a jogalkotói akarat felderítésének szükségszerű és pótolhatatlan eszköze.
Minthogy a jogegység megtartása alkotmányos követelményként érvényesül, szavatolni kell, hogy a bíróságok jogértelmezése azonos legyen a hasonló ügyek megítélése során. "Ugyanannak a jogszabálynak ugyanolyan tények, körülmények mellett nem lehet többféle értelme, a széttartó joggyakorlat sérti a jogbiztonság, végső soron a jogállamiság alkotmányos követelményét."[13]
Mivel a jogegységesítés fogalmát napjainkban többféle értelemben is használhatjuk, témánk szempontjából fontos különbséget tennünk "a büntetőjog egységesítése" és a "büntető jogegység" között. Ugyan mindkettőnek a célja a törvényesség rendjének zavartalan biztosítása, ennek elérése érdekében - Zöldivel egyetértve - különböző hatalmi ágak, eltérő úton haladva, más eszközöket alkalmaznak. Amíg a büntetőjog egységesítése a tételesjognak fejti ki hatását, addig a büntető jogegység ezzel szemben a joggyakorlatnak.[14]
Büntető jogegység alatt tehát a büntető ítélkezés egysége értendő, amelyről akkor beszélhetünk, ha az egyes bírósági határozatok azonos büntetőjogi normának azonos jelentést tulajdonítanak. S bár azt nem lehet (és nem is szükséges) maradéktalanul elérnünk, a büntető jogegységre továbbra is olyan célként kell tekintenünk, amely nem eredményezhet bírói függőséget, sem bíró alkotta jogot. Ezzel természetesen nem hozunk létre új törvényt, hanem csak a meglévőt magyarázzuk. Ezt azonban továbbra is szigorúan abban a szellemben tesszük, ahogy azt Finkey a múlt század elején megfogalmazta: "A büntetőjognak [...] sajátos hivatása és feladata van s ez azt kivánja, hogy a büntetőjogász [...] a BTK-ben eljövő bármely [...] fogalmat a büntetőjog céljainak megfelelően vagyis a BTK. alapelveinek szellemében értelmezzen és magyarázzon."[15]
A jog egységesítéséről beszélhetünk belső és külső értelemben egyaránt. Belső értelemben elsősorban a kodifikációt, míg külső értelemben elsősorban a jogharmonizációt értjük alatta. Montesquieu szerint "[...] míg a törvények, általában véve, az egész földkerekséget átható emberi értelem termékei, addig az egyes népek és nemzetek törvényei az egyetemes értelemnek a köztük fennálló különbségekre alkalmazott megnyilvánulásai".[16]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
