Az Alkotmánynak a hazai szakirodalom által az alapjogi jogképességgel összefüggésbe hozott 56. §-a a következőket tartalmazza: "A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes." E rendelkezés az 1989. évi XXXI. törvény elfogadását megelőzően nem szerepelt az Alkotmány szövegében, s a paragrafust azóta nem módosították. A rendelkezést vélhetően a nemzetközi dokumentumok mintájára - a Polgári Törvénykönyv megfogalmazását követve - szerepeltették az Alkotmányban. Ezt támaszthatja alá, hogy az alaptörvények alapjogi katalógusaiban nemigen találni hasonló megfogalmazást. Az egészben vagy részben első generációs polgári és politikai jogokat tartalmazó nemzetközi okmányok viszont gyakorta használnak az Alkotmány 56. paragrafusával összevethető megfogalmazásokat. Az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 6. cikke a következőképpen fogalmaz: "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogalanyiságát bárhol elismerjék."1 A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (továbbiakban PPJNE) 16. cikke értelmében: "Mindenkinek joga van arra, hogy mindenütt jogképesnek ismerjék el."2 Jelentőségükből adódóan e két nemzetközi dokumentum lehetett a legközvetlenebb hatással az Alkotmány 56. §-ának megszövegezőire. (Hozzátehetjük: a PPJNE ellenőrzésére hívatott Emberi Jogi Bizottság esetjogában a 16. cikk mindeddig nem játszott számottevő szerepet.3 Ezzel talán párhuzamba állítható, hogy az Alkotmány 56. §-ával kapcsolatos indítványokat az Alkotmánybíróság jellemzően az "összefüggés hiányára" hivatkozva utasította el.4)
Az idézettekhez hasonló rendelkezéseket hiába keresnénk az Emberi Jogok Európai Egyezményében, annak megfogalmazói a jogképességnek a dokumentumban történő szerepeltetését fölöslegesnek tartották, úgy vélték, annak tartalma más cikkekből is levezethető. Ugyanakkor a paragrafussal rokonítható tartalmú cikkek jelennek meg az Európán kívül elfogadott regionális emberi jogi dokumentumokban. Az Emberi Jogok 1969. évi Amerikai Egyezménye "Jog a törvény előtti személyiséghez" címszó alatt a következőket nyilvánítja ki: "Minden személynek joga van arra, hogy a törvény előtt személyként ismerjék el."5 Az 1981-ben elfogadott Az Ember és a Népek Jogainak Afrikai Chartája 3. cikkében pedig az alábbi megfogalmazást tartalmazza: "1. A törvény előtt minden egyén egyenlő. 2. Minden egyén jogosult a törvény egyenlő védelmére."6
A hazai szakirodalom az 56. § értelmezésekor általában azt a módszert alkalmazza, hogy a jogképesség polgári jogi jelentéséből kiindulva a fogalmat az alapjogokra vonatkoztatva alapjogi jogképességről és cselekvőképességről értekezik.7 "A jogképesség azt jelenti, hogy valaki jogviszonyok alanyaként jogok és kötelezettségek hordozója lehet. Az alkotmányi rendelkezés értelmében a jogképesség valamennyi természetes személyt megilleti, az alapjogok alapján létrejövő jogviszonyoknak, az alapjogoknak bárki alanya lehet."8 Nem szükséges különösebb éleslátás annak elfogadásához, hogy bizonytalan lábakon áll minden olyan érvelés, mely az alapjogi jogalanyiság tartalmát olyan úton-módon kívánja meghatározni, hogy az ahhoz szükséges fogalmi készletet a polgári jogból kölcsönzi. Hozzá kell tenni, hogy a szakirodalomban mások az alapjogi jogalanyiságot helyesen nem az 56. §-ban szereplő jogképességhez, hanem az alaptörvény I. fejezete 8. §-ának (1) bekezdéséhez kötik, amely szerint "A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam első rendű kötelezettsége." Igaz, ez az álláspont is utal arra, hogy az idézett alkotmányjogi rendelkezést, mely szerint az alapvető jogok alanya elsődlegesen az ember, erősíti meg az Alkotmánynak minden ember jogképességéről rendelkező 56. paragrafusa.9 Emellett a hazai jogirodalom a rendelkezés értelmezésekor az Alkotmánybíróság véleményére támaszkodik, mely az ember jogállását oly módon határozta meg, hogy a jogképességhez hozzákapcsolta az élethez és emberi méltósághoz való jogból adódó tartalmi követelményeket.10
Kérdés, milyen normatív tartalmat rejthet a Magyar Köztársaság Alkotmányának a nemzetközi emberi jogi egyezmények idézett cikkeihez hasonló megfogalmazása. Az Alkotmány 56. §-ának tárgyalása előtt szükséges leszögezni, itt nem merülhet fel az a probléma, ami nem egy alkotmányos rendelkezésnél, így például az egészséges környezethez való jogról rendelkező 18. §-nál jelen van, hogy a szakaszt az alkotmányozó nem megfelelő helyen szerepelteti az alaptörvényben, hiszen annak bármiféle értelmezés esetén az Alkotmány XII., alapjogi fejezetében van a helye. Megfogalmazásának szükségessége mellett általában azt az érvet hozzák fel, hogy a jogalanyiság elismerése az egyénekhez kötődő jogosultságok előfeltétele. Funkciója pedig annak a követelménynek a megjelenítése, hogy minden egyént egyenlő méltóságú személyként kell kezelni, és ők jogok, kötelezettségek hordozói lehetnek.11 A paragrafus értelmezése során eldöntendő kérdés, hogy egyszerűen csak egy különös jelentőségűnek tartott Ptk.-beli rendelkezésnek az alapjogok közé történő emeléséről van szó, vagy az Alkotmány rendelkezése nem a polgári jogi jogképességgel, hanem egy már említett alkotmányjogi intézménnyel, az alapjogi jogalanyisággal hozható összefüggésbe. Első ránézésre is az előbbi értelmezést támasztja alá, hogy a Ptk. jogképességről rendelkező 8. §-ának kezdete szó szerint egyezik az alaptörvény megfogalmazásával.12
Közjogi jogalanyiság címszó alatt általában azokat a jogi személyeket tárgyalják, akik a közjogi viszonyokban jogok és kötelezettségek címzettjei lehetnek.13 Rajtuk kívül magánszemélyek lehetnek közjogi jogalanyok olyan esetben, amikor alapjogi jogosultságaik sérülnek, vagy valamely alapjogukkal közjogi jogviszonyokban élnek. Az Alkotmány 56. paragrafusa sokak szerint a közjogi jogalanyiság utóbbi aspektusára, az egyének alapjogi jogalanyiságra utal, azzal a jelentéstartalommal, hogy a különböző jogállású természetes személyeknek (mindenkinek, állampolgároknak, kisebbséghez tartozóknak stb.) a státusjogok14 által differenciált terjedelemben, de minden esetben biztosított az alapjogokhoz való hozzáférés. A probléma ezzel az értelmezéssel, hogy ezt a lehetőséget és annak kereteit az alkotmányos alapjogok szintjén a 8. paragrafus (1) bekezdésén túl már a jogegyenlőség (!) fogalma leírja. (Az Alkotmány 70/A. §-a ugyanis a következőképpen kezdődik: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat...") Ehhez a rendelkezéshez képest az 56. paragrafus, ha azt mint alapjogi jogalanyiságot értelmezzük, nem állapít meg többlettartalmat.
Az Alkotmánybíróság azonban első abortuszhatározatában [64/1991. (XII. 17.) AB határozat] a jogképesség polgári jogi intézményének mintájából kiindulva a paragrafust akként értelmezi, hogy az alapjogok teljességével a Magyar Köztársaságban minden ember egyaránt rendelkezhet, azaz azokat minden ember megszerezheti. Ez a megállapítás a rendelkezést a közjogi jogalanyisághoz kötné, de azt a polgári jogi egyenlő terjedelmű jogképesség mintájára értelmezi. Ez a magyarázat, amint arra a későbbiekben még visszatérek, kétségkívül nem helytálló.15
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
