2010. november 5-én került sor a Fédération Internationale de Droit Européen (FIDE) Magyar Tagozatának konferenciájára "Hat év tapasztalatai az uniós jogalkalmazásban" címmel. Az eseménynek az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara adott otthont. Az ünnepélyes ülést Király Miklós egyetemi tanár, az ELTE jogi karának dékánja nyitotta meg, aki egyben a délelőtti szekcióülés elnöke is volt. Megnyitójában kiemelte: a konferencia időszerűsége megkérdőjelezhetetlen, hiszen az uniós tagság magyar közjogi rendszerre gyakorolt hatásai szempontjából nagyon fontos áttekinteni az uniós jog magyarországi alkalmazásának problematikus pontjait az elmúlt évek tapasztalatai alapján. A szervezők célkitűzése, hogy a magyar bírák számára lehetőséget teremtsenek az uniós jogalkalmazással kapcsolatos tapasztalataik és esetleges nehézségeik megosztására és az arra való szakmai reflexiók kifejtésére, megvalósult, hiszen az eseményen az előadók és a hallgatóság soraiban is szép számmal voltak jelen gyakorló bírák.
A délelőtti ülésen az alkotmányjog és az Európai Unió jogának találkozási pontjait tekintették át az előadók. Elsőként Bragyova András alkotmánybíró, egyetemi tanár (ME ÁJK) adott elő "Az alkotmány és az uniós jog érvényessége" címmel. Álláspontja szerint a magyar jogban az uniós jog érvényességét az alkotmány alapozza meg. Egy alkotmányos államban maga az alkotmány a szuverén, melyet négy tulajdonsága határoz meg: nem vezethető vissza más normára; fölötte más norma nem állhat; más felhatalmazást jogalkotásra vagy bármilyen közhatalmi cselekvésre nem ismer el; és bármilyen magatartást szabályozhat. Ez tehát a szuverén normatív értelme. Az európai jog önállósága nem önmagán nyugszik, hiszen tagállamok közötti nemzetközi szerződésről van szó. Ily módon az Unió joganyagának végső alapja a tagállamok alkotmánya. Az Európai Unió joganyagának nincs egyetlen olyan normája, amelynek érvényessége nem alapul más norma érvényességén. Saját hatásköri és jogforrási szabályainak érvényessége a tagállamok felhatalmazásán nyugszik. A problémát a hatáskörök átruházása adja, ugyanis "felhatalmazás" fogalom alatt azok a hatásköri normák értendők, amelyek más hatásköri normákról szólnak, ez pedig az alkotmány tipikus szabályozása. Mit jelent az alkotmányos hatáskör átruházása? Olyan felhatalmazó szabály, melyben a hatásköri norma a nemzetközi szerződés normája. Így a hatásköri norma szerint az átruházás előfeltétele, hogy legyen érvényes nemzetközi szerződés. Éppen e tény zárja ki a priori a szerződés tartalmi felülvizsgálatát, mivel itt olyan nemzetközi szerződésről van szó, melynek funkciója, hogy előfeltétele legyen az alkotmányos hatáskörök átruházásának. Ilyen értelemben a szerződés is a magyar jogrendszer részének tekintendő. Mindezek alapján az uniós jog része a magyar jogrendszernek, amennyiben ennek feltételei az uniós jog szerint is fennállnak. Mivel minden jogrendszernek csak egy érvényessége van, ez az alkalmazási elsőbbség kérdését is megoldja. Az uniós jog elsőbbsége nem alkotmányos szabály, az uniós jog alkalmazási elsőbbsége nem az alkotmányon alapul. S nem következik belőle, hogy az uniós jogi kötelezettségek végrehajtása alkotmányos kötelezettség lenne, csupán az alkotmány által elismert kötelezettség. Az uniós jog kikényszerítése a magyar szervek feladata, amennyiben a magyar alkotmány alatti jogot is kikényszeríthetik; de önmagában az európai joggal ütköző magyar jogszabály nem alkotmányellenes.
Ezt követően Kovács Péter alkotmánybíró, egyetemi tanár (PPKE JÁK) szólt a Lisszaboni Szerződést kihirdető törvény alkotmánybírósági felülvizsgálatának[1] hátteréről. Előadásában elsőként azokat a tényezőket vizsgálta, amelyek az AB mozgásterét a Lisszabon-döntés megalkotása során meghatározták. Kitért a 4/1997. (I. 22.) AB határozat megállapításaira, amelyek szerint a nemzetközi szerződéseket kihirdető jogszabály utólagos vizsgálata lehetséges, s ha ennek eredménye az alkotmányellenesség megállapítása, a szerződés vagy az alkotmány módosítására van szükség. Az alkotmány 2/A. §-ának tartalma nem egyértelmű, hiszen nyelvtani olvasatban csak magára a csatlakozásra vonatkozik, s kérdéses, hogy ebből a tagállami lét során is fakadnak-e követelmények. Az Alkotmánybíróság hatáskörének megállapítását problémássá teszi, hogy az Abtv. nem tesz említést az uniós jogforrásokról. Kényszerpályát jelentett az Alkotmánybíróság korábbi viszonyulása az uniós joganyaghoz; az internetes sportfogadások ügyében[2] a testület a sui generis rendszer elismerése mellett voksolt. A Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban olyan kérdéseket kellett az Alkotmánybíróságnak megválaszolni, amelyhez hasonlók felmerültek már Németországban és Csehországban is.[3] Ezek az állam szuverenitására s a jogállami garanciákra vonatkoztak. Könnyebbséget jelentett volna, ha a kérdések már a hatálybalépés előtt a testület asztalára kerülnek, bár az előzetes vizsgálat vélhetően nem akadályozta volna meg a módosítás hatálybalépését. A megszületett döntés üzenete Kovács Péter szerint, hogy a magyar államnak sem függetlenségén, sem jogállamiságán, sem szuverenitásán nem esett csorba. Ám ezek után sem lehet sokadrangú kérdésekkel támadni a Lisszaboni Szerződést, hiszen az AB ilyen esetben azt mondhatná, hogy az alapkérdések vizsgálata megtörtént.
Sonnevend Pál egyetemi docens (ELTE ÁJK) előadásában a köztársasági elnökök gyakorlatában vizsgálta az uniós jog és az alkotmány viszonyát. Két kérdésre kereste a választ: alkotmányellenes-e az uniós jogba ütköző magyar jogszabály, s lehetséges-e egy uniós jogszabály alkotmányellenessége? Három politikai vétót vizsgált meg[4], amelyek mindegyikének indokolása az EU joganyagával való ellentétre utalt. Ennek alapján megállapítható, hogy a köztársasági elnök gyakorlata szerint az uniós jogba ütközés nem alapozza meg az alkotmányellenességet. Ebben az esetben ugyanis a 62/2003. (XII. 15.) AB határozat alapján köteles volna alkotmányossági vétójogával élni. Az uniós jogszabályok alkotmányellenességét illetően jóval óvatosabb a gyakorlat. Ezt Sonnevend Pál a többletkészletezési ügyben [17/2004. (V. 25.) AB határozat] és az EUIN- ügyben [32/2008. (III. 12.) AB határozat] előterjesztett elnöki indítványokkal igazolta. A többletkészletezési ügyben az indítvány szerint a problémát nem az uniós joganyagon alapuló rendelkezések, hanem a magyar jogalkotó által megalkotott szabályok jelentették. Az EUIN-ügyben pedig egy létre nem jött uniós kötelezettség felülvizsgálatát kérte az elnök abban a tekintetben, mely nem az uniós jog része. Vagyis nem az uniós jog felülvizsgálatáról volt szó, hanem az átültető jogszabály olyan elemeinek felülvizsgálatáról, amely nem az uniós jog alá tartozik, hanem a magyar jogalkotó által meghatározott normatartalom.
Összegző előadásában Fazekas Flóra egyetemi tanársegéd (DE ÁJK) áttekintette az uniós csatlakozás óta hozott AB-határozatokat. Vitatta, hogy a többletkészletezési ügyben hozott döntés nem érintett uniós kötelezettséget, hiszen azzal, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette ezt a törvényt, nem lehetett a kötelezettséget a továbbiakban kikényszeríteni. Idekapcsolta az egységes mezőgazdasági támogatási rendeletet a hazai jogba ültető törvény vizsgálatát[5], melyben az Alkotmánybíróság tekintettel volt a mögöttes rendelet céljára és preambulumára. Ez az eset tehát az uniós és a magyar jog elszigetelését tartó álláspont oldódásaként értelmezhető. A népszavazással és népi kezdeményezéssel kapcsolatos határozatokból az Országgyűlés hatáskörére vonatkozó alkotmánybírósági álláspontról is vonhatók le következtetések. Elmondható, hogy az AB szerint a tény, hogy a magyar törvényhozást megillető számos hatáskör kizárólagos uniós hatáskörbe került, avagy a tagállamok által közösen gyakorlandó, nem alap arra, hogy ezekben ne engedjen a testület népszavazást. Fazekas Flóra álláspontja szerint megfontolandó, hogy az alkotmányértelmező testület döntéseiben jobban támaszkodjon az uniós jogi elvekre s a luxemburgi testület érveire. Az uniós tagság alkotmányos következményeivel foglalkozó ítéletek közül a legrészletesebb a Lisszabon-döntés, amelyben azonban az AB mélyrehatóbb alkotmányértelmezést is végezhetett volna, így megválaszolhatta volna az uniós tagság alkotmányos korlátainak nehéz kérdését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
