Hozzászólásomban a magyar alkotmányjog nézőpontjából három szempontot ajánlok az autonómiát, ezen belül is az egyetemi autonómiát érintő közhatalmi döntések alkotmányosságának megítéléshez.
1. Az alkotmányosság lényege, hogy a közhatalom döntései, legyenek azok akár egyediek, akár normatívak, hozzámérhetők az alkotmányhoz; ha pedig megsértik az alkotmányos előírásokat, akkor a bíróságok, illetve az alkotmánybíróság ki fogja kényszeríteni a megfelelést az alkotmánynak. Alkotmányos jogállamban tehát az alkotmány a közhatalmi döntések helyességének mércéje, egyúttal annak az intézményrendszernek a fenntartója, amely jogi úton érvényt szerez ennek a mércének.
Az alkotmányos mércéhez hozzá lehet és hozzá is kell mérni minden, az autonómiákat érintő közhatalmi döntést - formai és tartalmi szempontból egyaránt. Ehhez azonban mindenekelőtt azonosítani kell magát a mércét, annak releváns követelményrendszerét. A mérce szerepét az alkotmányjog és az alkotmányjogász számára elsősorban maga a magyar jogrendszer alaptörvényének szövege, és persze annak alkotmánybírósági értelmezése tölti be. Ugyanakkor az alkotmányjogi gondolkodásnak az alaptörvényi szöveghez és annak gyakorlatához is mindig kritikusan kell állnia: azzal a kétkedéssel, amit a tudomány megkövetel a művelőitől, az alkotmányjog-tudománnyal foglalkozóknak mindig a mérce helyességét is vizsgálniuk kell.
A szövegnek és az alkotmánybírósági értelmezésnek is összhangban kell állnia az alkotmányosság alapkövetelményeivel, amelyek napjainkban közösek, általánosan elfogadottak legalábbis az európai alkotmányos államokban, és amelyeket sok esetben megerősítenek nemzetközi dokumentumok is.[1] A nemzeti alkotmá-
- 12/13 -
nyossági mérce meg kell hogy üsse az európai alkotmányos-alapjogi minimumsztenderdet. Ebből következik, hogy ezzel a követelményrendszerrel összhangban kell értelmeznünk a magyar Alaptörvény szövegét is; végső soron pedig akár azzal is szembe kell néznünk, hogy ha valamely alaptörvényi előírásnak nem adható olyan értelem, amely ezt az összhangot biztosítaná, akkor meg kell tudnunk állapítani, hogy az adott alaptörvényi szabály helytelen.[2]
2. Az alkotmányossági mércének minden esetben két oldala, eljárási és tartalmi összetevői vannak. Az eljárási követelmények értelmében - amelyről részletesebben másik előadás szól - valamennyi törvénynek nyilvános és érdemi vita után kell megszületnie. Ez a parlamenti és azon kívüli társadalmi vita adja meg a keretét annak, hogy mindenkinek tényleges lehetősége legyen a tájékozódásra, a véleményalkotásra, és véleményének kifejtésére oly módon, hogy azzal befolyásolhassa a születő döntés tartalmát.
Az alkotmányos mérce tartalmi oldala szerint valamennyi, autonómiába való állami beavatkozás - legyen az egyetemi vagy egyházi autonómia, a civil szerveződések vagy emberek személyes autonómiája - alkotmányos igazolásra szorul. Ennek hiányában az állami beavatkozás az autonómia sérelmére vezet. A személyes autonómiát érintő közhatalmi aktusok mércéje jól ismert: a beavatkozás alkotmányosan legitim célt kell szolgáljon, az autonómia korlátozására pedig kizárólag e céllal arányosan kerülhet sor.[3]
Az egyetemi autonómia terén az Alkotmánybíróság gyakorlata[4] segít az alkotmányos mérce sajátos tartalmának feltárásához. Az állami beavatkozás határát a tudományos, oktatási és kutatási szabadság jelöli ki; a független és önkormányzati jogokkal rendelkező felsőoktatási intézmények ezeknek az alkotmányos jogoknak az alapvető biztosítékai, gyakorlásuk intézményi letéteményesei. Ennek megfelelően hozzátehetjük, hogy az egyetemkénti elismerés semleges és indokolt feltételekhez köthető, de bizonyosan nem lehet kormányzati politikai diszkréció tárgya.[5] Az alkotmánybírósági értelmezés szerint továbbá az egyetemi autonómia nem csupán a szűk értelemben vett tudományos, oktatási és kutatási tevékenységre terjed ki, hanem a tudomány autonómiájának biztosítása érdekében az intézmény szervezetalakítási, működési és gazdálkodási függetlenségére is.
3. Az egyetemi autonómia mögött húzódó tudományos, tanítási és tanulási szabadság az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint is kiemelt jelentőségű alkotmányos alapjogok, mivel a véleményszabadság anyajogából eredeztetett kommunikációs alapjogok körébe tartoznak. A kommunikációs jogcsalád kiemelt alkotmányos védelmét e jogok demokratikus funkciója igazolja.[6] A polgárok kommunikációs alapjogaik gyakorlása révén vehetnek részt aktív és tudatos módon a demokratikus közéletben: ennek alapján tájékozódunk, alkotunk és nyilvánítunk véleményt a közügyekről szóló nyilvános és érdemi vitákban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
