Megrendelés
Közjogi Szemle

Fizessen elő a Közjogi Szemlére!

Előfizetés

Chronowski Nóra: A sarkalatosság árnyalatai - alkotmánybírósági döntés a közigazgatási felsőbíróság apropóján (KJSZ, 2017/1., 62-63. o.)

A köztársasági elnök az Országgyűlés által 2016. december 6-án elfogadott, közigazgatási perrendtartásról szóló - még ki nem hirdetett - törvény [2017. évi I. tv. (a továbbiakban: Kpt.)] három rendelkezése esetében az Alaptörvénnyel való összhang előzetes vizsgálatát kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál. (i) A köztársasági elnök álláspontja szerint az, hogy a Kpt. 7. § (4) bekezdése a Fővárosi Törvényszéket közigazgatási felsőbírósággá jelöli ki, ellentétes az Alaptörvény T) cikk (4) bekezdésével[1] és a 25. cikk (8) bekezdésével,[2] mert új bíróság létrehozása az Alaptörvény által sarkalatosnak minősített többséget igényel, azaz a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) szabályozási tárgykörébe tartozik. (ii) Az államfő szerint a Kpt. 12. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott hatásköri szabály tartalmilag módosítja a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kizárólagos illetékességébe sarkalatos törvényben utalt jogorvoslati eljárást, így sérti az Alaptörvény T) cikk (4) bekezdését és IX. cikk (6) bekezdését.[3] (iii) A köztársasági elnök a Kpt. 12. § (2) bekezdés c) pontját is támadta az Alaptörvény T) cikk (4) bekezdésének, a 2. cikk (1) bekezdésének[4] és a 35. cikk (1) bekezdésének[5] sérelmére hivatkozással. Ez szintén egyszerű többséggel módosítja a minősített többségű rendelkezésben megállapított hatásköri szabályt azzal, hogy a választási bizottságok székhelye szerinti ítélőtáblák helyett a közigazgatási felsőbíróság - ténylegesen a Fővárosi Törvényszék - hatáskörét állapítja meg a választási bizottságok közigazgatási tevékenységével kapcsolatos perekben.

Az Alkotmánybíróság az 1/2017. (I. 17.) AB határozatában mindhárom támadott rendelkezést alaptörvény-ellenesnek találta. A határozathoz Juhász Imre, Pokol Béla, Stumpf István és Varga Zs. András alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró pedig különvéleményt fűzött.

A határozat első megközelítésben egyszerűnek látszó alkotmányjogi esetet döntött el előzetes normakontroll-eljárásban: a köztársasági elnök indítványa alapján az Alkotmánybíróság közjogi érvénytelenséget állapított meg a törvényalkotási folyamatban, mert az Országgyűlés egyszerű többséggel fogadott el olyan szabályokat, amelyek sarkalatos tárgykörbe tartoznak, vagyis a jelenlévők kétharmadának támogatása szükséges hozzá. A törvény az Alkotmánybíróság döntése alapján addig nem hirdethető ki, amíg az Országgyűlés nem tárgyalja újra, és nem korrigálja az eljárási hibákat. A parlament szabadon döntheti el, hogy miként küszöböli ki az alaptörvény-ellenességet. Az egyik lehetőség, hogy az Alkotmánybíróság által alaptörvény-ellenesnek talált bekezdést és pontokat a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával fogadja el ismételten az Országgyűlés, e tekintetben sarkalatossági záradékkal egészítve ki a Kpt.-t, amellyel kiküszöbölné az ellentmondást más sarkalatos törvényi rendelkezésekkel (Bszi., Médiatörvény, Választási eljárási kódex). A másik, hogy a minősített többséget igénylő rendelkezéseket egyszerűen elhagyja a Kpt.-ből,[6] és vagy más módon oldja meg a közigazgatási felsőbíróság létrehozásának problémáját, vagy létre sem hozza.

Az Alkotmánybíróság elsődlegesen formai-eljárási vizsgálatot folytatott, nem foglalt állást a közigazgatási felsőbíróság kijelölésének tartalmi alkotmányosságáról. Csak azt kellett vizsgálnia az indítvány alapján, hogy a Kpt. köztársasági elnök által megjelölt rendelkezéseit - amelyek tartalmilag más törvények rendelkezéseinek módosítására irányultak - az azokra előírt többséggel, a rájuk vonatkozó eljárási rendben fogadták-e el. Annyit állapított meg a testület, hogy a Fővárosi Törvényszék közigazgatási felsőbíróságként való kijelölése érdemben új bírói fórumot hoz létre, továbbá a vizsgált törvény más törvényekben szereplő sarkalatos illetékességi szabályozást érint, ezért a bíróságok szervezetére vonatkozó szabályozásnak minősül, amely pedig sarkalatos tárgykör. A többségi döntés az érvelését a tartalmilag módosítani szándékozott törvényi rendelkezések sarkalatosságára építette, és obiter dicta hivatkozott az Alaptörvény előtti gyakorlatra is, amely szerint minősített többséggel elfogadott törvényt egyszerű többséggel elfogadott törvénnyel nem lehet módosítani [1/1999. (II. 24.) AB határozat].

Az alkotmányossági döntést a párhuzamos indokolások és a különvélemény teszik igazán izgalmassá, amelyek arra mutatnak rá, hogy a testületen belül érvelési viták figyelhetők meg a sarkalatosság megítélésében annak ellenére, hogy az Alaptörvény az Alkotmánynál árnyaltabb módon jelöli ki a minősített többséget igénylő tárgyköröket.

Pokol Béla az Alaptörvény előtti precedens használatát kifogásolja, és felhívja a figyelmet az Alkotmányon alapuló kétharmadosság, illetve az Alaptörvényen ala-

- 62/63 -

puló sarkalatosság közötti különbségekre. Véleménye szerint azt is vizsgálni kellett volna, hogy a bírósági szervezeti törvény sarkalatossági záradéka egyáltalán összhangban van-e az Alaptörvény releváns sarkalatossági rendelkezésével (ennyiben javasolta volna, hogy a testület terjeszkedjen túl az államfői indítványon).

Stumpf István (és a csatlakozó Juhász Imre) azzal érvel, hogy a többségi döntést az Alaptörvény (releváns, sarkalatosságra vonatkozó cikkeinek) irányából kellett volna alátámasztani, és nem az érintett törvények (Bszi., Médiatv., Ve.) sarkalatossági záradékait kellett volna alapul venni: "ha az Alkotmánybíróság egy törvényi rendelkezést a sarkalatosság követelményének való megfelelés szempontjából vizsgál, akkor döntő vizsgálati mérceként az Alaptörvény vonatkozó rendelkezéseit kell figyelembe venni, s nem pedig elsősorban azt, hogy valamely más törvény minősített többséggel elfogadott (és az adott törvény sarkalatossági záradékban ilyenként feltüntetett) rendelkezésével ellentétbe kerül".

Varga Zs. András nem arra alapozta volna az alaptörvény-ellenességet, hogy a sarkalatosság követelménye sérült, hanem a jogbiztonság követelményének sérelmére, mivel kodifikációs hiba miatt ellentmondás keletkezett a jogrendszerben.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére