"Lorsque dans la mème personne ou dans le mème corps de magistrature la puissance législative est réunie à la puissance exécutrice, il n’y a point de liberté, parcequ’on peut craindre que le mème monarque ou le mème sénat ne fasse des lois tyranniques pour les exécuter tyranniquement".1 Charles-Louis de Secondat, La Brède és Montesquieu bárója szerint a hatalommegosztás a politikai és polgári szabadság egyik alapja, mert nélküle a zsarnoki módon megalkotott törvényeket zsarnoki módon fogják végrehajtani. A hatalommegosztás alapgondolata olyan államszervezeti struktúra létrehozása, ami megakadályozza az államhatalom egy kézben történő koncentrációját, valamint biztosítja az egyén és társadalom szabadságát az államban. A hatalommegosztás célja tehát az államhatalom korlátozása és gyakorlásának ellenőrzése.2 Montesquieu szerint a hatalommal való visszaélést csak úgy lehet megakadályozni, ha az egyik hatalom ellenőrzi a másikat, vagyis hatalom szab határt hatalomnak.3 Hans Kelsen szintén azt hangsúlyozta, hogy a hatalommegosztás lényege és funkciója a hatalommal való visszaéléssel szembeni biztosítékában rejlik.4
A fogalom meghatározása során azonban felmerül a kérdés, vajon a hatalommegosztás fogalma ugyanazt jelenti-e, mint a hatalmi ágak el- vagy szétválasztása? Giovanni Sartori szerint a hatalmi ágak el- vagy szétválasztása azt jelenti, hogy a végrehajtó hatalom (a kormány) el van választva a parlament támogatásától, ezzel szemben a hatalommegosztás azt jelenti, hogy a kormány a parlament támogatásától függ.5 A két fogalmat tehát élesen megkülönbözteti egymástól. "A parlamentáris rendszerek tehát nem engedik meg a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szétválasztását: minden ilyen berendezkedés a parlament és a kormány közötti hatalommegosztáson alapul". A parlamentáris rendszer a parlament főhatalmára épül, vagyis a végrehajtó és törvényhozó hatalom közötti hatalommegosztás nem azt jelenti, hogy a végrehajtó és törvényhozó hatalom kölcsönösen függene egymástól.6 A hatalmi ágak elválasztása tulajdonképpen két modell alapján írható le. "Az egyik a hatalmi ágak szétválasztásán (separation), a másik e különböző szervek közti megosztásán alapul. Az elsőben az ágazatok elkülönülése, legalábbis elvileg, teljes. A hatalmi ágak itt egymástól függetlenek, bár nem önállóak, mert egymás nélkül nem működhetnek."7
A hatalommegosztás és a hatalmi ágak elválasztása fogalmai mellett egy harmadik meghatározás, a checks and balances, magyarul a fékek és egyensúlyok fogalma. Ezt a fogalmat főképpen amerikai kutatók szokták használni az Amerikai Egyesült Államok alkotmányos berendezkedésének leírására.8 Sartori viszont azt hangsúlyozza, hogy a fékek és egyensúlyok elve nem kizárólag az Egyesült Államok, hanem minden alkotmányos berendezkedés jellemzője, sőt fékek és egyensúlyok a hatalmi ágak szétválasztása nélkül is lehetnek és működhetnek az alkotmányos rendszerben.9 Akár a hatalommegosztás, akár a hatalmi ágak el- vagy szétválasztása fogalmát használjuk, a klasszikus montesquieu-i modell lényege akkor is a hatalomkoncentráció megakadályozása, az, hogy a hatalom ne legyen ellenőrizetlen és a hatalom különböző ágai legyenek egyensúlyban.10
Montesquieu elmélete korának társadalmi és politikai viszonyai között értelmezhető és értelmezendő. Elgondolása szerint a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat kell megosztani.11 Az állam viszont állandó, folyamatos szerkezeti, funkcionális és ideológiai változásokon megy keresztül, ezért folyamatosan és rendszeresen újraértékelték a hatalomkorlátozás és ellenőrzés meglévő eszközeit és azok hatékonyságát. Georg Friedrich Wilhelm Hegel szerint a fejedelmi hatalom az, amely biztosítja az állam egységét és megakadályozza az államhatalom gyengítését, azt, hogy pártok és más széthúzó erők romba döntsék az államot. Benjamin Constant szintén az uralkodói hatalmat állította középpontba, mint olyat, amely a többi hatalmi ág között közvetít és biztosítja az állam egyensúlyát, a hatalmi egyensúlyt. Emellett Constant a törvényhozó hatalmon belül is megkülönböztette az úgynevezett "hosszú távú képviseletet", amely biztosítja a stabilitást a választott képviselettel szemben a törvényhozó hatalom számára.12 Ameddig a végrehajtó hatalom kizárólag az államfő (tipikusan az uralkodó) kezében volt, vagyis a kormány csak az uralkodónak tartozott felelősséggel, addig a parlamentáris elv erősödése ellenére is létezett hatalmi egyensúly a törvényhozó és végrehajtó hatalom között.13 Az uralkodó - és egyben minden más hatalmi ág - jogköreit az is korlátozta, hogy minden alkotmányos hatalommal rendelkező szerv jogai az alkotmányból származtak, ami pedig a törvényhozó hatalom és az uralkodó közötti
- 48/49 -
politikai alkufolyamat eredménye volt, így a politikai kompromisszum révén megalkotott alkotmány minden résztvevő felet egyaránt kötelezett, azt csak egyező akarattal lehetett módosítani.14
A 19. század második felére a kontinentális Európa országaiban kialakult a parlamentáris kormányzati rendszer. A parlamentáris kormányzati rendszer alapvető jellemzői a parlamentnek felelős kormány, a népképviseleten alapuló választójog bővülése az általános választójog felé, a többségi elv, valamint a pártrendszeren alapuló parlamenti váltógazdaság.15 A parlamentáris kormányzati struktúra kialakulása és megszilárdulása miatt "lényegesen átalakultak azok a kiindulópontok, amelyek a hatalommegosztásos eszmerendszer érvényesülését eredetileg meghatározták". A parlamentnek felelős kormány, valamint az az elv, hogy a kormányzati hatalmat az államfő (a 19-20. század fordulóján tipikusan az uralkodó) most már a kormány révén gyakorolja, magát az uralkodó jogait is korlátozta. "Minden lényeges kiindulópont lényegesen megváltozott: bővültek és átalakultak az állam funkciói, a politikai élet színpadán új szereplők jelentek meg, nevezetesen a pártok, érdekszervezetek stb. tulajdonképpen maga a cél és a szándék maradt változatlan, s ez a hatalommal való visszaélés meghiúsításának szándéka az egyik oldalon, és az állampolgári szabadság megóvása a másikon".16
A hatalommegosztás gyakorlatának megváltozásában a döntő szerepet a modern pártrendszer kialakulása okozta. A tömeg-, illetve gyűjtőpártok megjelenése a választójog bővülésének volt a következménye. Az általános választójog megvalósulása a 20. században azzal a következménnyel járt, hogy új társadalmi rétegek, csoportok részesültek a választójog gyakorlásán keresztül a politikai hatalomból. Ehhez a megváltozott helyzethez a hatalomért versengő pártoknak is alkalmazkodniuk kellett, különben elveszítették politikai befolyásukat. Ez azt eredményezte, hogy a pártok egyre kevésbé eszmei alapon szerveződtek, hanem igyekeztek minél szélesebb választópolgári kört lefedni választási programjukkal (durván fogalmazva: ígéretekkel halmozták el a választópolgárok lehető legszélesebb rétegeit).17 A választásokon a választópolgárok kegyeiért egymással versengő pártok az államhatalom intézményrendszerét, struktúráját felhasználva igyekeznek céljaikat megvalósítani. Egy pártnak, mint szervezetnek az érdekei általában rövid távúak és gyakorlatiak: politikai hatalom és anyagi erőforrások megszerzése és ezek lehető leghosszabb ideig történő megtartása. "A társadalmi érdekeket kifejezni, befolyásolni, sőt teremteni képes pragmatizmus és fegyelem olyan politikai »nagyüzemmé« tette a pártokat, amelyekkel »egyéni vállalkozók« mind kevésbé konkurálhattak. A fejlődés biztosan haladt a végeredmény felé: a népszuverenitás - mint eredő - és a képviselet - mint cél - közé a politikai akarat »legitim« hordozóiként a pártok ékelődtek be."18 Félrevezető lenne azonban azt állítani, hogy a pártoknak azért kellenek a választópolgárok, hogy beleszóljanak a párt programjába. Karl Popper szerint minél nagyobb egy párt, annál kevésbé van befolyása a pártvezetésre annak, aki a pártra szavazott. Magát a pártprogramot sem a választópolgárok írják, hanem a párt, vagy a párt által felkért szakemberek, és ezt eladják a választópolgároknak.19 A modern pártok jellemző vonása, hogy nem a tagságra támaszkodnak, hanem a pártok mögött álló jól szervezett érdekcsoportokra, amelyek a pártokat a maguk javára használják. A választópolgároknak gyakorlatilag semmilyen beleszólásuk sincs a képviselőjelöltek kiválasztásának folyamatába, nem tudnak részt venni és beleszólni a párt programjának tartalmába.20
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
