https://doi.org/10.59851/mj.72.04.9
Parti Tamás munkája egy formabontó megoldással a hazai jogtudományt és az adatgazdaságot közelíti egymáshoz. A digitális adat magánjogi definíciójára már korábban is születtek javaslatok, azonban ezek szintetizálására eddig nem került sor. A mű az adattudományi megközelítésen keresztül mutatja be a digitális adat fogalmát, majd ezt a jogrendszerbe elhelyezve jogi adaptációra tesz javaslatot.
In his work, Tamás Parti presents a pioneering solution that combines Hungarian jurisprudence and the data economy. Previous attempts at defining digital data in the context of private law have been made, but these have not yet been synthesised. The present work introduces the concept of digital data through the lens of data science, subsequently proposing a legal adaptation that integrates it within the existing legal framework.
Keywords: digital data; adaptation; property right; right in rem
A szerző kutatásának[1] középpontjában a digitális adat jogi természetének a vizsgálata áll. A digitalizáció korában a digitális adat kétségtelenül értékkel bíró, de a klasszikus - a szerző által elemzett - vagyonjogi rendszerekben nem lehatárolt fogalom. A szerző hipotézise szerint a digitális adat mint vagyontárgy vagy mint dolog értelmezhető.
A szerző szerint a magyar, illetve a német magánjogi vagyonjogi rendszerek egyaránt a birtokba vehetőség és a testiség irányából közelítik meg a dolog fogalmát. Mindkét jogrendszer alapján a térbeli körülhatárolhatóság és az uralhatóság a fő ismérvek, azzal, hogy a birtokbavétel akár absztrakt módon is történhet. A Ptk. Ötödik - Dologi Jog - Könyvének alaptétele, hogy tulajdonjog tárgya csak birtokba vehető testi tárgy lehet. A digitális adat azonban nem felel meg a dolog fogalmának és a birtokba vehető testi tárgy kritériumának sem, így a szerző helyesen vonja le azt a következtetést, hogy a digitális adaton - a magyar jogrendszerben - tulajdonjog nem állhat fenn. A fő probléma, hogy forgalomképes, de nem dologi természetű javak nem lehetnek tulajdonjog tárgyai, ahogyan egy szerződéses pozíció, esetleg egy jog vagy követelés sem.
Ezzel párhuzamosan azonban a szerző is kiemeli, hogy a magyar polgári jog ismeri a vagyon fogalmát, amely elkülönítendő a dolog fogalmától. A vagyontárgy definíciója a Ptk. 8:1 §-a szerint a dolog, a jog és a követelés. Mivel a digitális adat nem tekinthető a felsorolásban szereplő egyik elemnek sem, így polgári jogi szempontból sem a tulajdonjog tárgyai, sem pedig a vagyontárgyak közé nem sorolható be. A szerző álláspontja szerint azonban a digitális adatokat mégis adaptálni kellene a vagyonjogi rendszerbe. Művében a szerző tulajdonképpen ezt az adaptációt végzi el.
A digitális adat áruvá, majd vagyontárggyá válásának folyamata elkerülhetetlenné teszi a jogrendszer alkalmazkodását, amelynek révén a vagyonjogi és tulajdonjogi relációk is értelmezhetővé válnak. Ezeknek a kimutatása a mű egyértelmű újdonsága és egyedisége.
A szerző a klasszikus jogtudományi módszertanon kívül az ún. fokális módszert is alkalmazza. Kimutatja, hogy a digitális adat és az adat szavak használata a jogtudományban és a jogrendszerben nem letisztult. Több különböző jelentéstartalommal és jelentéstartománnyal bírnak, amelyek pontosítása a fokális módszer alapja.
A fokális módszer mellett a rendszerelmélet mint kutatási módszer is megjelenik. A digitális adatok interdiszciplináris mivoltából eredően a szerző az általános rendszerelméleti módszertant helyezi a kutatás középpontjába, mivel a digitális adatokhoz kapcsolódó természet- és társadalomtudományi fogalomkészlet és tudományos eredmények ezzel elemezhetők.
Jogtudományi műveknél mindig szembetűnő az új fogalmi keretek bevezetése és az interdiszciplinaritás. Az adat fogalmának elemzése során a szerző az általános megközelítéstől, a természettudományos meghatározástól az adatok forrása felőli megközelítésével a digitális adat speciális tulajdonságát tárja fel. A szerző által a "datafikáció vagy adatosodás" folyamatának leírása - és a jogtudományi vizsgálódás fókuszába való helyezése - a kutatás egyik olyan súlyponti eleme, amellyel az adattudomány és a jogtudomány közelítését mozdítja elő.
Az adatok a további feldolgozás során nyerik el az adatformátumokat. A feldolgozás során az adat és az adatra vonatkozó kiegészítő információk a különböző adattárolási mechanizmusok során kerülnek eltárolásra és a metaadat-tartalommal való ellátásra. A metaadat a szerző által használt definíció szerint adat az adatról.[2] Az egyes adatok feldolgozása elengedhetetlen ahhoz, hogy
- 270/271 -
megfelelő információs minőséggel felruházhatók legyenek. A feldolgozhatóság pedig a szerző álláspontja szerint kétségtelenül a materiális javak jellemzője.
Az adatok elemzése során a szerző magas absztrakciós szinten közelíti meg a szemantikai szempontokat, amelyeket szintaktikai elemzéssel egészít ki. E vizsgálat alapján arra a következtetésre jut, hogy a szemantikai megközelítés révén az adatok sokfélesége megragadható, vagyis lehetnek személyes, köz- vagy közérdekű adatok. A fő kiindulás, hogy "(m)inden információ adat, de nem minden adat információ".[3]
Az adatokkal kapcsolatos adattudományi fogalommeghatározások mellett a szerző az adatok gazdasági természetét és ezzel összefüggésben a forgalomban való megjelenésüket is elemzi, amivel előrevetíti az adatok áruvá válását. A szerző az adatokhoz gazdasági, pénzben kifejezhető értéket társít, amely érték a felhasználási terület függvényében változik. Ezen kívül korábbi szakirodalmi álláspontokat szintetizálva lépéseket tesz az adat áruvá alakításának fogalmi megalapozására és ezzel az adat tulajdoni tárgyak körébe való besorolására.
Ahhoz, hogy az adat a vagyoni forgalomban részt vegyen, kétségtelenül átruházhatónak kell lennie. Az adatátruházás magával vonja azt a dogmatikai kérdést, hogy az átruházási jogviszony alanya és tárgya is tisztázatlan. Ennek a tisztázását végzi el a szerző, amelynek során a vagyoni hovatartozás és az adaton fennálló tulajdonjog kérdését vagyonjogi és tulajdonjogi szabályozás tárgyává teszi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
