A pörsenés apró pattanás - lásd: A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. V. kötet 823. oldal - a szervezet működésének zavarát jelzi, rendszerint nincs súlyos oka, ám megjelenése mindenképpen bosszúságot okoz, ha rajtunk keletkezik.
A gyakorló jogásznak azonban a jogszabályok apró pattanásai is gyakran okoznak bosszúságot, és eltekintve azon ritka alkalmaktól, amikor módja van a jogalkotó tudomására hozni - akár előzetesen, akár utólag -észrevételeit, nota bene azok meghallgatásra is találnak, az esetek túlnyomó többségében arra kényszerül, hogy maga kezelje a tüneteket.
Megvallom őszintén, hogy lassan egy évtizede kacérkodom - kizárólag elvi síkon, konkrét ezirányú lépések nélkül - a gondolattal, hogy átfogó tanulmányt írjak a rendszerváltás jogszabályalkotásának anomáliáiról. Meggyőződésem, hogy az enyémnél nagyobb felkészültséggel és kitartással kiváló doktori értekezést lehetne írni az évekig szankció nélkül hatályban volt jogszabályi diszpozíciók gyakorlati alkalmazásáról -így például a fogyasztói árkiegészítéssel megtámogatott háztartási tüzelőolaj ipari célra történő felhasználásának jogkövetkezmények nélküli tilalmáról - vagy azon esetekről, amelyekben a szankciót ugyan szabályozták, csak a személyi hatály szabályozása maradt el átmenetileg - mint az engedély nélküli fakitermelés esetén az erdővédelmi bírság fizetésére kötelezett személyének megjelölése, de utalhatnék arra is, hogy ugyancsak évekig nem volt jogszabályi rendelkezés arra az esetre sem, ha a teljesen szuverén földkiadó bizottság fütyült a jogszabályban előírt feladataira, netán képtelen volt azok megoldására, így utasíthatósága illetve hatáskörének elvonhatósága hiányában a földkiadás évekig szünetelt az adott szövetkezet területén, mígnem végre, kétségtelenül nagyon frappáns megoldással, a feladat végrehajtása a működésképtelen bizottságoktól államigazgatási hatáskörbe került.
Álmélkodtunk továbbá eleget azon is, hogy hogyan lehet mondjuk 200 000 forint tőkével hozzájárulva és egy állami vállalattal társulva kft.-t alapítani, amely aztán ingyenes átadással többszáz millió forintos forgótőkét kap az alapító állami vállalattól a további gazdálkodás céljára. A Legfelsőbb Bíróság döntése alapján végül az átadott vagyon utáni áfa fizetési kötelezettség megállapítása némiképp kompenzálta a valójában hatalmas ajándékot, ami azonban egyéb közteherviselést - a mi tudomásunk szerint - nem vont maga után.
Találkoztunk olyan esettel is, amelyben az alapítók névhasználati jogot adtak el az általuk alapított kft.-nek, amely a jog "beszerzése" után visszaigényelt áfából kívánta megindítani a vállalkozást, mígnem - évek múlva - a jogszabályváltozás már végre árbevétel produkálásától tette függővé a beszerzést terhelő áfa visszaigénylését. Bár a törekvést hosszas fejtörés után -ha nem is az Áfa-törvény, hanem a Gt. és a Ptk. alapján - a szerződés semmisségét megállapítva - sikerült megakadályozni, sikkesebb lett volna, ha azt eleve az Áfatörvény hiúsítja meg.
Persze lehetséges, hogy ez már közgazdaságtan, netán politika, úgyhogy beljebb hatolni a problémába nem érdemes, sőt, számomra kifejezetten tiltott.
Sorolhatnám még tovább, de nem teszem, mert -többek között - a szükséges mértékű ambíció hiányában a tanulmány megírására úgysem vállalkozom, és mert - amint azt a jelen cikk címe is jelzi - most csupán néhány pörsenésre szeretném felhívni a figyelmet, amelyre kitartóan várom a megfelelő gyógyírt, és azért több ilyenre, mert e jogalkalmazási problémák egyenként nem töltenék ki egy cikk kereteit.
Máig nem felejtem el, hogy évtizedekkel ezelőtt egy vidéki vállalat jogi előadójaként mint abszolút kezdő, egy megyei bírósági tárgyaláson szemtanúja voltam, amint a tanács elnöke gyakorlatilag hozzávágta (!) a Pp.-t a felperest képviselő ügyvédhez, felhíva őt, mutassa meg, melyik szakasz teszi lehetővé a fellebbezési ellenkérelemben tett indítványnak megfelelő határozat hozatalát, nevezetesen a fellebbezés tárgyaláson való elutasítását. Noha a jelenet nem volt teljesen méltó egy bírósági tárgyaláshoz, egy életre megtanultam - én is akkor és ott -, hogy konkrétan: a polgári peres eljárásban a fellebbezési ellenkérelemben csak a Pp. szerinti érdemi határozat hozatala indítványozható, általánosságban pedig, hogy illendő és szakszerű mindenkor a Pp. terminus technikus-ait használni. Nyilvánvalóan még inkább követelmény ez az eljáró bírósággal szemben.
Vannak azonban olyan esetek, amelyekre a Pp. nem tartalmaz rendelkezést, holott szükséges lenne, mert ennek hiányában a határozatok rendelkező részének megszövegezése nem egységes. Különösen igaz ez a másodfokú határozatokra, amelyekben a rendelkezés első fordulata az elsőfokú határozatot érinti.
A Pp. ezzel kapcsolatos szabályait a 251-254. §-ok, illetve a 257-259. §-ok1 foglalják magukba. E rendelkezések között nem található előírás arra az esetre, amikor az elsőfokú bíróság ítélete a 215. §-ban foglalt tilalom ellenére túlterjeszkedik a kereseten. A jogalkotó nyilván nem számolt ezzel a malőrrel, a gyakorlatban azonban, sajnos, előfordul.
Arra nézve, hogy ilyenkor mi a teendő az elsőfokú ítélet kereseten túlterjeszkedő rendelkezésével, közzétett legfelsőbb bírósági eseti döntés kevés található, de annál szerteágazóbb képet mutat.
A BH 1993. évi 508. sorszám alatti döntésben kifejtettek már nem alkalmazhatóak, mert a Pp. 146. §-ának (3) bekezdését az 1995. évi LX. törvény hatályon kívül helyezte, ennélfogva kioktatási kötelezettség hiányában eljárási szabálysértés címén az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére akkor sem kerülhet már sor, ha ugyan az túlterjeszkedett a kereseten, azonban a kereset nem merítette ki a felperest megillető jogokat. (A jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezése folytán természetesen már nincs jelentősége annak, hogy lehetett volna-e az elsőfokú eljárásban megalapozott keresetet előterjeszteni abban a kérdésben, amelyben az elsőfokú bíróság kereset nélkül döntött.)
A BH 1990. évi 433. sorszám alatt közzétett eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság - megállapítva, hogy az elsőfokú bíróság a cégbejegyzési kérelmen túlterjeszkedve olyan adatokat is bejegyzett a cégnyilvántartásba, amelyek bejegyzése jogszabály alapján sem kötelező, a bejegyzést elrendelő végzést megváltoztatta, és a jogszabállyal ellentétes bejegyzés törlését rendelte el.
ABH 1986. évi 272. számú jogesetben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletnek a kereseti kérelmen túlterjeszkedő rendelkezését hatályon kívül helyezte és mellőzte.
A "megváltoztatás", illetve a "hatályon kívül helyezés" kifejezések közül adott esetre a hatályon kívül helyezés mindenképpen megfelelőbbnek tűnik, mivel a jogelmélet a megváltoztatást az érdemi döntéssel ellenkező tartalmú érdemi döntés meghozatalával azonosítja, míg a hatályon kívül helyezés általában kizárja az érdemi felülvizsgálatot.
A Pp. 252. §-a azonban csak az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasításával való kontextusban ismeri a hatályon kívül helyezést, és nem ad arra lehetőséget, hogy ezek mellőzésével kerüljön sor hatályon kívül helyezésre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
