"Az életek egyenlősőgét a méltóság garantálja"
(Sólyom László)
Az elmúlt években hangos volt a fogyatékosságtudomány műhelyének közjogi szekciója.[1] Minden és mindennek az ellenkezője téma volt, az autizmustól a bentlakásos intézmények működéséig, a fejlesztések létjogosultságától, a szakemberek továbbképzésének fontosságáig, az inkluzív oktatás és a támogató rendszer hatékonyságáig, illetve az értelmi fogyatékossággal élő személyek választójogáig. A különböző felmérésekben, vizsgálatokban az alapjogok morális ereje állta a próbát több-kevesebb, sajnos egyre kevesebb sikerrel. Ma Magyarországon az egészségérték optimális mutatói kevesek kiváltsága. Testi-lelki nyavalyákkal túlélni szeretnénk a napot, hetet, éveket. A fogyatékos ember azonban nem túlélni, hanem megélni akar. Azt, amit csak lehet. Meglévő képességei a minőségi élet igényét ébresztik.
A fogyatékosságügy egészen a közelmúltig a szakmai és alapjogi érvrendszerben az emberi jogok elméleti és szociológiai értelmezésének párhuzamos története. A tudományfejlődés egyik útja az, ha bevett, szinte már sztereotípiaként elfogadott tudományos tételek kritikai felülvizsgálata azok megdőléséhez vezet. Kutatásaimmal célom az, hogy Magyarországon elfogadott jogtudományi teória valóságtartalmát empirikus terepeken megvizsgálva kérdezzek. Az alkotmányjog-tudomány pedig a fogyatékos emberek életének változásait is elősegíteni hivatott diszciplína, hogy igaz legyen Könczei professzor[2] egy korábbi állítása, amely szerint "a fogyatékosságügy fejlődése a Taigetosztól az esélyegyenlőségig vezet". Az ő gondolkodásának szemléleti keretét a kritikai fogyatékosságtudomány adja. A szerző az egyenlő emberi méltóság keretében látja a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségét.
A választójog a szabadság szimbóluma, a részvétel szabadságáé és a rendelkezés lehetőségéé. A szakirodalom szerint az alapjogok rendszerén belül szokás első generációs, második és harmadik generációs jogokról beszélni. A rendszerezés alapja a különböző jogok időbeli kialakulása, így az első generációs jogokon a XVII-XVIII. században megjelenő polgári és politikai szabadságjogok, a második generációs jogokon a XIX. század végén, a XX. század elején kialakuló gazdasági, szociális és kulturális jogok, a harmadik generációs jogokon pedig a XX. század második felében megjelenő szolidaritási jogok értendők.
Az első generációs jogok kialakulásának generátora egyfelől a személyes szabadság elismerése, másfelől pedig az egyén állammal szembeni védelmének deklarálása iránti igény volt. A választójog tehát erősen köthető az ún. első generációs jogok csoportjához, amennyiben a közügyekben való részvételi jogok természetéből indulunk ki. Ugyanakkor a XVIII. és XIX. századi megjelenésében - mivel még nem egyenlő és nem általános -, a demokratikus olvasatban nehezen értelmezhető valódi politikai jogként.[3] További lényeges kérdés lehet a választójog helyének meghatározása az alapjogi dogmatikai rendszerben akkor, ha a politikai jogok szűkebb értelmezését kívánjuk megismerni,[4] amely így a közügyekben való részvétel jogának az aktív és a passzív választójog szabályaihoz vezet.
Az alkotmányjogtudomány a választójog kettős természetét, vagyis annak intézményi, illetve alapjogi oldalát számos esetben értelmezte úgyis, mint a jogállam működésének egyik legfontosabb népképviseleti, intézményi legitimáló eszközeként, illetve a részvételi demokrácia definitív alapjogaként. Az alapjogok dogmatikai rendszerében a korlátozhatóság kritériumai szintén különösen jelentős normatív határvonalat jelentenek.[5] A szerző jelen munkájában éppen egy olyan kérdésben kívánja láthatóvá tenni a korlátozás határainak változásait, amely klasszikus alapjogi vonatkozású cenzus. Ezért szükségképpen szót kell ejteni az alapjog- gyakorlás kereteiről, és a korlátok objektív tartalmáról. Mindazonáltal a tanulmány elsősorban alkotmányjogi dogmatikai megközelítésben kívánja előtérbe helyezni a választójogot mint a jogállam meghatározó pillérét, mint a legkiszolgáltatottabb alany, a fogyatékos autonóm személy önrendelkezésének, egyszersmind politikai részvételének megnyilvánulását.
Az utóbbi években több tudományos elemzés tért ki[6] a választójog gyakorlásának technikai problémájára (akadálymentes helyiség, szavazólap, műsor), és született átfogó tanulmány[7] a választójog mint alapjog egyik legsérülékenyebb alanyi körének, a gondnokság alatt álló értelmi[8] fogyatékossággal élő személyek valódi közjogi szerepének jelentőségéről. Ahhoz, hogy el tudjuk helyezni a részvételi demokrácia szcénájában azt a tár-
- 40/41 -
sadalmi csoportot, akikről mint alapjogi jogalanyokról a jelen munka kíván értekezni, néhány fontos jellemzőt nem árt, ha biztonsággal tudunk.
Magyarországon 2017 elején becslések szerint csaknem 90 000 értelmi fogyatékossággal élő ember élt.[9] Az értelmi fogyatékossággal élő emberek választójogáról jelenleg - igazságügyi orvosszakértő bevonásával - a bíróságok döntenek a gondnokság alá helyezési eljárás során. Vagyis azokról az értelmileg akadályozott emberekről van szó, akik eleve nem esnek más korlátozás alá (például nem kiskorúak, nem állnak szabadságvesztés-büntetés hatálya alatt), "csak" a belátási képességük korlátozott oly mértékben, hogy a bíróság őket teljesen kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezte. Az elemzés később kitér mindezek elvi, jogi és technikai hátterére, azonban abban a kérdésben nem szolgál analízissel, hogy az időskori demencia okán gondnokság alá kerülő idős emberek fogyatékosságügyi szempontból miként sorolhatók a vizsgált csoport tagjai közé. (A választójog gyakorlása szempontjából egy tekintet alá vesszük az időskori képességcsökkenést a fogyatékos emberek meglévő képességeivel.)
Magyarország Alaptörvénye 2. cikkében kimondja, hogy "az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják". Azt az alkotmányos elvet is rögzíti az Alaptörvény, hogy "minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen".[10]
Az Alaptörvény a korábbi Alkotmány választójogra vonatkozó rendelkezéseinek restriktív normáit[11] némiképpen finomította, eszerint "nem rendelkezik választójoggal az, akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt. Nem választható az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgára, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából."[12]
Tekintve, hogy egy demokratikus jogállam legitim politikai elitjének mozgástere jellemzően az őt megválasztó közösség számszerű akaratán múlik, igen érzékeny kérdés a választójog általánossága, terjedelme, minősége, értelmezési tartománya. A jog valamiféle cenzushoz kötése mindig is jellemzője volt az intézmény gyakorlásának. Nemesi cím, vagyon, valamiféle státusz (felnőtt kor, férfi nem) megléte előzte meg az általános és egyenlő választójog intézményének létrejöttét szerte Európában. Franciaország 1944-ben, Olaszország 1946-ban, Svájc 1971-ben engedte első alkalommal a nőket is szavazni. A kiskorúak választójoga ugyancsak felmerült már politikai célként,[13] ahogyan a többgyermekes családok többes szavazati joga is.[14] A belátási képesség mint a választójogot korlátozó körülmény az állam legitim, önvédelmi mechanizmusának is tekinthető. Ugyanakkor a változások, a tudományos tételek kritikai vizsgálata miatt (lásd fentebb) több tekintetben innovatívabbak a fogyatékosságügy-tudományból kiindulva. Szükségképpen ilyen változást, ha úgy tetszik fejlődést indukált az a fogyatékosügyi paradigma, amely majdnem minden alapjogi dogmatikai tételt - de különösen a választójogot illetően - legalábbis megmozgatott.[15]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
