A tanulmány célja annak feldolgozása, hogy a munkajog - azon belül is a közszolgálati munkajog - területén milyen következményei lehetnek a new governance elméletek megjelenésének. A new governance elméletek alapvető célja a versenyszektor elvárásainak megjelenítése a közszféra speciális tevékenységéhez igazodó keretei között, a közigazgatás működési kereteinek megújítása, egyúttal egy szemléletváltás a közszféra feladatainak megszervezése körében.
Hogy mi ennek a kapcsolata a foglalkoztatás kérdésével? Egyrészt a közszféra foglalkoztatottjai szembesülnek ezen új elvárásokkal, így azok közvetetten megjelennek a munkaerőpiacon is, másrészt az irányítás ezen újszerű modellje maga is hatással van a foglalkoztatásra. Ezen kapcsolatrendszer egyes elemeinek bemutatását tervezem a tanulmány keretében.
Elsőként a new governance elmélettel foglalkozom röviden, de csak abból a nézőpontból, amely a témám kifejtéséhez szükséges, így közigazgatási elméleti megközelítést és viták ütköztetését nem tervezem, majd bemutatom a közszféra foglalkoztatásának sajátosságait a new governance elméletének lehetséges megvalósítása szempontjából.
A new governance elméletek a governance elméletekből nőtték ki magukat. A legegyszerűbb értelmezés szerint az állami irányítás egyfajta megoldását, az aktív kormányzás elvét jelentik. Tágabb értelmezés szerint a governance szemlélet azt fejezi ki, hogy a társadalmi szereplők és a piac kapcsolatrendszere olyan szinten szervezett és működőképes, hogy állami és/vagy kormányzati feladatokat képesek önállóan megoldani.[2] Az állami közigazgatás és közpolitika alternatívát kínáló reformtartalmának szokás tekinteni, amely nem kizárólag a piaci működés elveivel dolgozik a közigazgatás átalakítása kapcsán.[3] Egy alternatív módja tehát a piaci megfelelőség elérésére törekvő közigazgatás rendszerében a közszféra sajátosságait is figyelembe vevő elképzeléseknek. A new governance keretében az irányítás szabályai változnak meg, amikor egy új módszer révén a társadalom is alanya a kormányzásnak. Ezt a szemléletet használja a minimalista állam eszméje, a vállalatirányítás ideológiája, a New Public Management, a Jó Állam eszméje, az önszerveződő hálózatok mechanizmusa is.[4] További kapcsolódó modell a szociokibernetika (socio-cybernetic system), amely már társadalomszociológiai szempontból közelít a kérdéshez.[5],[6]
A New Public Management irányzat a társadalom nézőpontjából elemzi a kérdést, és a társadalmi szereplők közötti koordinációt a verseny helyettesíti, a governance esetében azonban ezt a közérdekért való kölcsönös elkötelezettségen alapuló egyeztetések rendszere biztosítja.[7] A közszféra ezen átalakulása kisebb kormányzatot eredményez annak érdekében, hogy több, erősebb kormányzás valósuljon meg.[8] Azt tehát nem szabad elfelejteni, hogy az elsődleges cél a hatékony állami irányítás megteremtése. Mindez viszont - visszatérve a New Public Management ideológiájához - csak azért tud megvalósulni, mert a társadalmi szereplők felelősségérzete átalakult, igénylik is azt, hogy bevonjuk az érdekükben végzett munkába. Kis túlzással, ahogyan a civil szervezetek aktívan részt vállalnak egy-egy hátrányos helyzetű település életének rendezésében, ugyanúgy aktív cselekvési hajlandóság van például a gyermekvédelem területén vagy a szociális háló igazgatási jellegű üzemeltetésében. További adalék az informatikai rendszerek beépülése a társadalmi életben, így a közigazgatás működésében is, amely egy folyamatos és közvetlen jelenlétet képes megteremteni, akár személyes kapcsolat nélkül is. Láthatóan e körben is van igény a szervezett társadalmi jelenlétre, mivel érkeztek már bejelentések (direkt kérés hiányában is) informatikai résekről az ügyintézés során. Az informatikai kapcsolat kialakításának szükséges szintje még világviszonylatban várakozások elé néz. Vannak országok, ahol már szavazni is lehet online felületen és vannak, ahol kézzel aláírt kérelmek alapján történik érdemi ügyintézés. Nem jobb vagy rosszabb a mi szempontunkból egyik megoldás sem, csak másmilyen. De ha a new governance szempontjából közelítjük a kérdést, akkor speciális jogalanyisággal[9] rendelkező szervezetek részesévé válhatnak állami feladatellátásnak, nemcsak a közszolgáltatások, hanem az igazgatási, hatósági jellegű feladatok rendszerében is. Mindez nem azt jelenti, hogy állami funkciók deregulációjára kerül sor, pusztán egy nyitottabb, innovatívabb, ösztönző megközelítésmód megjelenésére kerül sor a közigazgatás műkö-
- 29/30 -
dését illetően, amely minden elemében megőrizni tervezi az állami szabályozás módszereinek eredményeit[10], de egyúttal piaci vagy kvázi piaci eszközök által közvetíti a közszolgáltatásokat.[11] A governance típusú szerveződéseknek nincs szüksége formalizált eljárásokra, intézményi struktúrára[12], vagyis egy tárgyalásokra és mellérendelt struktúrára építő döntéshozatali rendszer keretében működhetnek (független ügynökségek - agencyk[13] keretei között)[14], így a kormányzat a meglévő társadalmi partnereinek kapcsolati hálóját közfeladatok ellátására használja.[15] A kormányzás ebben az esetben a hálózat irányítását, menedzselését jelenti.[16] A vállalatirányítás mintájára cél, hogy az állami kormányzás direkt és kontrollált legyen.[17] Összefoglalóan a new governance egy olyan szociális koordináción alapuló elképzelés, amelynek intézményrendszere a hatalom megosztásán és a hálózatrendszer működési logikáján alapul.[18]
A new governance elméletek elemzői a saját nézőpontjukból a New Public Management ideológiájának négy gyengeségére mutatnak rá. Az első, hogy a menedzserszemlélet egy szervezetrendszeren belüli fókuszt (hierarchia, felhatalmazás) ad az elméletnek. A második, hogy az a hálózatok alanyait zaklatja (pl. diplomáciai eszközöket kényszerít a rendszerben részt vevők kapcsolatára, amely normál esetben a baráti együttműködés elvein is működhetne). A harmadik, hogy eredménycentrikus (nem a kapcsolatokra összpontosít). Végül ellentmondás van a versenyelvűség (piaci szempontok) és a kormányzati irányítási szempontok között a fontosság tekintetében.[19] Vagyis a magánszféra menedzsmentmódszereit érdemes megfigyelni a közszféra reformálásakor, de a menedzsmentszemlélet nem biztos, hogy a kormányzásba átültethető.
A new governance elmélet szerint a helyi szinttől a globális szintig kiterjedően a társadalmi szerveződések jogokat, szabályokat, intézményrendszert igényelnek annak érdekében, hogy a közösség szereplője legyen a közügyeknek. Ez a helyi szinten a kormányzat közösségi kormányzással való legalábbis részleges kiváltását jelenti. Az állami irányítás az önszerveződő hálózatok, valamint a hierarchián és piaci irányítási szempontokon alapuló kormányzás közös struktúrájából kellene hogy álljon a new governance elméletek követői szerint. A változáskulcs abban áll, hogy hogyan sikerül felállítani ezeket a hálózatokat és milyen együttműködést tud a kormányzat kialakítani velük az állami feladatok tekintetében.[20] A kockázat pont ebben definiálható, mivel az eredmény nem kizárólag a rendszer megalkotóinak döntésétől és a hálózat kiépítésének mikéntjétől függ. Mivel ez egy élő kapcsolati háló, amely folyamatos működtetést igényel. Itt térhetünk viszont vissza a menedzsmentszempontokhoz a vállalatirányítás eredményességének mintájára. A szakirodalomban ehhez hasonlóan alternatív fogalomként megszületett a posztmodern közigazgatás fogalma[21], amely a kormányzási jogosultsággal felruházott állampolgárok szerepét hangsúlyozza a rendszer üzemeltetésében[22]. Megítélésem szerint nagyon fontos azonban e körben a határok kijelölése az állampolgárok számára. Az ügyfélközpontú közigazgatás esetében a polgárok részvétele jelenti-e az állami, társadalmi érdekek megőrzését? Ezen elvárási rendszernek hogyan tud a közszféra foglalkoztatotti állománya megfelelni? Kinek az érdekeit hivatott képviselni? A kérdést nem kívánom költői kérdésként meghagyni, a következő pontban még visszatérek rá.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
