Verba volant, scritpa manent - tartja a latin közmondás. Az ókori rómaiak nagy jelentőséget tulajdonítottak az írott szónak, nemhiába mondták: a szó elszáll, az írás megmarad. Manapság e régi bölcsesség valódi jelentése mintha feledésbe merülne. Sorra látnak napvilágot olyan esetek, amikor az állami vagy önkormányzati szerv nem tartja magát az általa adott előzetes írásbeli tájékoztatáshoz és ezzel valamilyen sérelmet, gyakran anyagi kárt okoz a tájékoztatás helyességében bízó ügyfélnek.
A 2000-es évek második felében egy plasztikai sebészeti tevékenységgel foglakozó vállalkozás kérdést intézett az állami adóhivatalhoz (APEH), hogy a vállalkozás tevékenysége áfaköteles-e. Az APEH az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 1. § (5) bekezdése alapján kibocsátott állásfoglalásában arról tájékoztatta, hogy a plasztikai sebészeti tevékenység mentes az áfa alól, ezért adóbevallás benyújtására nem köteles. Az időközben NAV név alatt működő állami adóhatóság utólagos vizsgálata során, változatlan jogszabályi környezet mellett, megváltoztatta korábbi álláspontját, amelyről nem értesítette a vállalkozást, és a 2012. április 5-kén kelt elsőfokú határozatában a vállalkozás terhére a 2008-2011-ig tartó időszakra 16 399 000 Ft adóhiányt, 1 472 000 Ft késedelmi pótlékot és 164 000 Ft adóbírságot állapított meg. A határozat szerint a vállalkozás nem tett eleget az általános forgalmi adó bevallási kötelezettségének annak ellenére, hogy az nem módosította tevékenységi körét, hanem továbbra is ugyanolyan szolgáltatást nyújtott, mint amikor az APEH áfamentesnek minősítette a tevékenységét. A határozat szerint a vállalkozás az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) hatálya alá tartozott, így áfabevallást kellett volna készítenie és benyújtania, vagyis az áfa tekintetében az általános szabályok szerint kellett volna eljárnia.
A vállalkozás - hivatkozva a korábbi APEH állásfoglalásra - a határozattal szemben fellebbezett. A másodfokú hatóság arra hivatkozva, hogy az elsőfokú hatóság kellő alaposság és körültekintés nélkül mérlegelte a tényállás alapjául szolgáló iratokat és körülményeket, 2012. július 23-án a sérelmezett döntést megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A másodfokú hatóság kitért a fellebbezéshez csatolt korábbi APEH állásfoglalásra is és kifejtette, hogy a 60/1992. (XI. 17.) AB határozat alapján az állami adóhatóság által kibocsátott állásfoglalások szakmai véleménynek minősülnek és nem rendelkeznek jogi kötőerővel, így a korábbi állásfoglalás nem képezheti a konkrét ügy megítélésének alapját, ezért a vállalkozás arra sikeresen nem alapíthatja érvelését.
A megismételt elsőfokú eljárásban az adóhatóság fenntartotta korábbi álláspontját a tekintetben, hogy a vállalkozás nem tett eleget adózási kötelezettségének, így 2013. augusztus 5-én a vállalkozás terhére 12 842 000 Ft adóhiányt, 1 151 000 Ft késedelmi pótlékot és 128 000 Ft adóbírságot állapított meg. A határozat kitért az időközben az Európai Bíróság C-91/12. számú Skatteverket kontra PCF Clinic AB előzetes döntéshozatali eljárás során született ítéletére[1] (a továbbiakban: EDH), amely szerint a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 132. cikk (2) bekezdés b) és c) pontjai értelmében a vállalkozás tevékenysége adóköteles.
A döntés ellen a vállalkozás ismét fellebbezett, amelyet a másodfokú hatóság visszautasított és egyúttal a megismételt elsőfokú eljárásban született határozatot helybenhagyta.
A végleges döntéssel szemben a vállalkozás keresetet nyújtott be, amelyet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírált el. Az ítélet[2] a NAV másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően is hatályon kívül helyezte, és az állami adóhatóságot új eljárása kötelezte. A bíróság szerint az adóhivatal az ügyet helytelenül minősítette, ugyanis a szóban forgó plasztikai tevékenység adómentes szolgáltatásnak minősült.
Az ítélettel szemben a NAV felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amely következtében a Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a vállalkozás korábban benyújtott keresetét elutasította.[3] A Kúria kifejtette, hogy a kérdéses "egészségügyi ellátás" fogalmat - amelynek értelmezésétől függ, hogy a vállalkozás adóköteles tevékenységet folytat vagy sem - sem az Áfa. tv., sem az Irányelv nem
- 45/46 -
definiálja, ezért az időközben született EDH által meghatározott értelmezést kell visszamenőleges hatállyal alkalmazni, mivel a Kúria az EDH értelmezését egy olyan időszak tekintetében rendelte el alkalmazni, amikor az EDH még nem került meghozatalra.
A vállalkozás a Kúria ítéletével szemben alkotmányjogi panaszt nyújtott be arra hivatkozva, hogy az sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését (jogállamiság, visszaható hatály tilalma), a XIII. cikk (1) bekezdését (tulajdonhoz való jog), XXVIII. cikk (1) bekezdését (tisztességes bírósági eljáráshoz való jog) és a XXVIII. cikk (4) bekezdését (ártatlanság vélelme).
A beadvány alapján az ügyben visszaható hatály alkalmazása történt, ugyanis a jogalkalmazó gyakorlatának utólagos gyökeres megváltoztatása, azaz a vállalat tevékenységének ágsfizetési körbe sorolása, valamint az a tény, hogy a 2013-ban született EDH a magyar adóhatóság korábbi gyakorlatával ellentétben - a 2008-2011-es időszakra visszamenőlegesen - a vállalkozásra, mint adóalanyra, adókülönbözetet szab ki, sérti a jogállamiság elvét.
A vállalkozás szerint az adóhatóság eljárása azért sérti a tulajdonhoz való alapvető jogot, mert a nettó bevétel terhére a NAV utólagosan követeli az áfa megfizetését.
Az alkotmányjogi panasz továbbá kiemelte, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog azzal sérült, hogy a Kúria nem foglalkozott a visszaható hatály és a tulajdonhoz való jog kérdéskörével, azaz az Alaptörvény rendelkezéseinek nem biztosított megfelelő teret.
Végezetül, a vállalkozás szerint sérült az ártatlanság vélelme is, mivel a kiszabott adóbírság, alapul véve az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát, büntetésnek minősül, ugyanis annak célja nem csak az adókülönbözet megtérítése, hanem a szankció elrettentő hatással is bír.
Az Alkotmánybíróság a 3325/2020. (VIII. 5.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh1.) a jogállamiság és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tekintetében befogadhatónak találta az alkotmányjogi panaszt, azonban az ártatlanság vélelme és a tulajdonhoz való jog tekintetében nem teljesültek a határozott kérelemre vonatkozó előírások, így azokat az érveket a továbbiakban nem vizsgálta.
Az Abh1. kiemeli, hogy a visszaható hatály tilalma "a büntetőügyeken túlmenően, így különösen a versenyjogi ügyek területén is érvényesíthető [...].[4]" Az "[Alaptörvény] XXVIII. cikk (4) bekezdésének büntetőjogon kívüli alkalmazási köre ugyanakkor nem korlátlan, azt az alkalmazásra kerülő szankció súlya jelöli ki." Az Alkotmánybíróság szerint a megállapított adóhiány "1%-ának megfelelő, 128 000 Ft összegű adóbírság nem tekinthető olyan súlyú szankciónak", amely megalapozná az ártatlanság vélelmének sérelmét.[5] A tulajdonhoz való jog tekintetében az Abh1. leszögezi, hogy "az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. Az alapjogként védett tulajdonhoz való jog tartalmát a mindenkori közjogi és (alkotmányos) magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. A tulajdonjog magánjogi korlátja nem esik szükségképpen egybe az alapjogi korlátozással, a szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának pedig nincs polgári jogi megfelelője [...]."[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
