Az 1989-ben kialakított magyar választási rendszer jogszabályi hátterének változása kettős jelleget mutat. Míg az eljárási jog számos módosításon esett át, az anyagi jogi részek csaknem változatlanok. A választókerületekre vonatkozó szabályozás mind anyagi, mind eljárásjogi szempontból csaknem teljesen változatlan, sem a számuk módosítására, sem a kialakításukra vonatkozó rendelkezések kiegészítésére nem került sor. A választókerületek határaiban is csak minimális változás történt.1
Az egyéni választókerületek és a területi mandátumok számát az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Vjt.) határozza meg.2 Szintén e törvény hatalmazza fel a Minisztertanácsot arra, hogy az egyéni és területi választókerületek sorszámát, székhelyét és területét megállapítsa.3 A felhatalmazásnak a jogalkotó a 2/1990. (I. 11.) MT rendelettel (a továbbiakban: MT rendelet) tett eleget.
A választókerületek kialakításának elveit a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) rögzíti, meglehetősen hiányosan.4 A Ve. ugyanis nem rendelkezik a területi választókerületekben megszerezhető mandátumok számának elosztásakor alkalmazandó elvekről, a területi egyenlőség elve kizárólag az egyéni kerületek vonatkozásában rögzített.5
A törvény meghatározza ugyan a választókerületek kialakításának elveit, de nem tartalmaz előírásokat egy kötelező, rendszeres felülvizsgálatra, így nem biztosított a választókerületek mindenkori arányossága. Nem csoda, ha a választókerületeknek már a kialakításukkor fennálló aránytalansága a demográfiai, közigazgatási változások hatására még jelentősebbé vált.
Jelenleg olyan választókerületeket is találhatunk a választási térképen, melyek között kétszeres a különbség.6 2005-ben az Alkotmánybíróság is kénytelen volt állást foglalni a kérdésben, és mulasztásos alkotmánysértést állapított meg.
Jelen tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy az Alkotmánybíróság határozatára, a nemzetközi elvárásokra, más országok gyakorlatára, valamint az eddigi kísérletekre figyelemmel egy lehetséges megoldási módot vázoljunk az alkotmányos mulasztás orvoslására.
Az Alkotmánybíróság 22/2005. (VI. 17.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) a választókerületek kialakításának és a választójog egyenlősége elvének kapcsolatát vizsgálta.
A testület a választójog egyenlőségével kapcsolatban két követelményt határozott meg.
Az első követelmény az "egy ember - egy szavazat" elve, melynek értelmében minden választópolgár azonos számú szavazattal rendelkezik, vagyis kizárt a plurális választójog.7 Ez az elv semmilyen indokból nem korlátozható.
A második követelmény az, hogy a szavazatok lehetőleg azonos súlyúak legyenek. Ezt nevezzük az eljárási értelemben vett egyenlőségnek, amely biztosítja, hogy egyenlő számú szavazó döntése eredményezzen mandátumot.
A választókerületek nagyságának különbségei, a jelöltek száma, a választói részvétel és a mandátumelosztás módja mind olyan tényező, amely az abszolút egyenlőség megvalósulása ellen hat. Ezért az Alkotmánybíróság nem követeli meg a szavazatok tartalmi egyenlőségét, azaz hogy végül a választási eredmény megszületésekor ugyanannyi szavazat eredményezzen egy mandátumot.8
A magyar választási rendszert megvizsgálva megállapítjuk, hogy míg az "egy ember - egy szavazat" elvének tökéletesen eleget tesz, addig a választókerületek aránytalansága miatt eljárási egyenlőségről nem beszélhetünk. Ezért az Alkotmánybíróság mulasztásos alkotmánysértést állapított meg, miszerint a jogalkotó alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy nem teremtette meg maradéktalanul az egyenlő választójog alapelvéből következő követelmények érvényesülését biztosító jogszabályi feltételeket.
A jogalkotó mozgásterét oly módon korlátozta a testület, hogy alkotmányos követelményként határozta meg: az egyéni választókerületekben a választójogosultak száma a lehető legkisebb mértékben térjen el egymástól, továbbá az egyes területi választókerületenként megszerezhető országgyűlési képviselői mandátumok száma szorosan igazodjon a választásra jogosultak számához.
A testület tartózkodott viszont az érintett jogszabályhelyek megsemmisítésétől, mondván: a mellékletek nem nyilváníthatóak egészükben alkotmányellenessé azért, mert bizonyos választókerületek aránytalanságot mutatnak. Kizárólag az aránytalan választókerületekre vonatkozó szabályozás megsemmisítése pedig azért nem járható út, mert ez közvetve az egész választási rendszer működését befolyásolná.
A mulasztás orvoslásához az Alkotmánybíróság megkívánja a jogalkotótól, hogy teremtse meg a választókerületek rendszeres felülvizsgálatának feltételeit.
Ehhez számos szabályozási követelményt határoz meg:
• Rendszeres időközönként felül kell vizsgálni a választókerületeket, figyelembe véve, hogy a hatályos választási rendszer stabilitását veszélyezteti, ha a felülvizsgálatra túl gyakran vagy közvetlenül a választások előtt kerül sor.
• Az Alkotmánybíróság a jogalkotó döntésére bízza, mely szerv végezze a választókerületek felülvizsgálatát. Követelményként támasztja viszont a kiegyensúlyozottságot és elfogulatlanságot, valamint a politikai erőviszonyok manipulációjának tilalmát.
• Szabályozni szükséges, hogy mekkora aránytalanság az, ami még elfogadható az egyes választókerületek kialakításánál. A választókerületekben a választójogosultak száma csak minimális mértékben és megfelelő alkotmányos indokkal igazolhatóan térhet el egymástól. (A megengedett eltérés mértékéről az Alkotmánybíróság nem nyilatkozott.) Minél jelentősebb az eltérés, annál jelentősebb alkotmányos indok igazolhatja azt. Megfelelő indokot jelenthetnek az aránytalanságra a földrajzi viszonyok, a közigazgatási határok, a nemzeti és etnikai kisebbségek számarányának figyelembevétele. A legkisebb eltérés sem megengedett, ha az manipuláció eredményeként jön létre, a kétszeres eltérés pedig mindenképpen sérti a választójog egyenlőségét.
• Az Abh.-ból levezethető, hogy a választójogosultak száma a választókerületek arányosságának megállapításakor akkor vehető figyelembe, ha a választójogosultak lakosságszámhoz viszonyított aránya nem mutat eltérést az ország egyes területein.
• Az Abh. szerint a felülvizsgálat főbb szabályait és garanciáit törvényben kell meghatározni. Nem foglalt viszont állást az Alkotmánybíróság a választókerületek számát és határait megállapító normák jogforrási szintjéről. Egyetlen követelményként a szabályozás rugalmasságát fogalmazta meg, tekintettel arra, hogy a választókerületeknek követniük kell a közigazgatási változásokat.
A választókerületek kialakításának legfontosabb elve a választójog egyenlősége, amely mint választási alapelv megjelenik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (a továbbiakban: EBESZ) 1990-ben elfogadott ún. koppenhágai dokumentumában is.9
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
