A digitális platformok egyre jelentősebb szerepet játszanak a globális gazdaságban, ezzel párhuzamosan folyamatosan nő az ezeken keresztül foglalkoztatottak száma is. Az Európai Bizottság jelentése szerint a digitális platformok száma Európában meghaladja az ötszázat, a platform-munkavállalóké pedig a 28 milliót. A platformok súlyára és a platformokon keresztül foglalkoztatottak számára vonatkozó becslések is dinamikus növekedést mutatnak, egy kutatóintézet által készített tanulmány szerint 2025-re a munkavállalók száma eléri a 45 millió főt. A platform-munkások védelmével kapcsolatban több probléma is felmerült, azonban ezekre releváns szabályozási válaszok eddig nem születtek. Az Európai Unió irányelvtervezete reflektál ezekre a problémákra és a platform munkavállalók megfelelő védelmének kereteit igyekszik felállítani. A tanulmányban az irányelv szabályozási megoldásai kerülnek bemutatásra, a folyamatosan felmerülő problémákkal összhangban.
Digital platforms play an increasingly important role in the global economy, while the number of people employed through digital platforms is constantly increasing. The European Commission reports that the number of digital platforms exceeds 500 and that the number of platform workers is 28 million in Europe. Estimates of the weight of the platforms and the number of people employed through the platforms also show dynamic growth, with a number of employees reaching 45 million by 2025, according to a study of a research institute. There have been several problems with the protection of platform workers, but no relevant regulatory responses have been made so far. The draft European Union directive reflects these problems and seeks to establish a framework for the adequate protection of workers. The study presents the regulatory solutions of the Directive, along with the challenges and risks it seeks to address.
A digitális platformok a 21. században komoly kihívások elé állították, illetve állítják a hagyományos gazdasági, társadalmi, és szabályozási struktúrákat. A legnagyobb platformok szinte teljesen megkerülhetetlenné váltak[1] és számuk és jelentőségük folyamatosan nő. A platformok több különböző területen vannak jelen a hirdetési felületek értékesítésétől a kiskereskedelmen keresztül a munkaközvetítésig.[2] A digitális munkaplatformok esetében szintén folyamatos térnyerés látható, amit jól példáz az Uber gyors és nagymértékű növekedése. A 2009-ben alapított vállalkozás jelenleg 69 országban érhető el és az értéke 70 milliárd dollár körül van[3] és több százezer sofőrt (munkavállalót?) foglalkoztat világszerte. Az Egyesült Államok munkaügyi adatai szerint a munkavállalók 36%-a fő- vagy mellékállásban a "haknigazdaságban" (a gig economy magyar megfelelője) tevékenykedik[4], és ezen munkavállalók csaknem felének ez az elsődleges jövedelemforrása.[5] A Makó, Illésy és Pap által írt tanulmány kiemeli, hogy az európai adatok vonatkozásában több bizonytalanság is van.[6] Egy az Európai Unió számára készített tanulmány szerint a digitális platformokon keresztül foglalkoztatottak száma eléri a 28 millió főt az Európai Unió országaiban, és a becsléseik szerint ez a szám 2025-re 45 millió főre fog emelkedni.[7]
A továbbiakban kizárólag a digitális munkaplatformok által támasztott munkajoggal összefüggő szabályozási kihívásokkal foglalkozom, az Európai Unió irányelvtervezetére fókuszálva, amely kifejezetten a "haknigazdaságban" foglalkoztatott munkavállalók védelmének minimális feltételeit igyekszik lerakni.
A munkaplatformok tekintetében jelentős kérdés, hogy az ezeken keresztül munkát végzők munkavállalónak tekinthetőek-e. Formálisan a munkát vállalók legtöbbször önfoglalkoztatóként végzik a tevekénységüket a platformok számára és több kutatás is rámutatott arra, hogy a platformok is igyekeznek kerülni a munkavállaló megnevezést.[8] Ennek egyik legfőbb oka, hogy a munkajog sokkal szélesebb körű védelmet tud nyújtani, mint a polgári jog, ami munkavállalói minősítés nélkül ezekre a jogviszonyokra is vonatkozik, ugyanakkor a platformok a többletköltségek és az adminisztratív többletterhek miatt nem érdekeltek a munkavállalóvá minősítésben.[9] Szükséges-e a platformmunkások számára a magasabb szintű munkajogi védelem? A platformmunkások nagy része alapvetően jövedelemkiegészítés céljából dolgozik ilyen formában[10] és jelentős részük máshonnét szerzi meg a jövedelmét. Az Egyesült Államokban 3,3 millió ember jövedelme haladta meg az évi 100 000 dollárt, ezzel szemben egy Uber-sofőr keresete átlagosan a minimálbér alatt marad.[11] A nem megfelelő bérezés csak az egyik szempont, ami alapján a platform-munkavállalók egy jelentős részének szüksége lenne a munkajogi védelemre, de a bírósági ítéletek-
- 52/53 -
ben a kollektív érdekérvényesítés megteremtésének a lehetősége és a munkaidő pontos meghatározása is megjelent.[12] Fontos megjegyezni, és az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága is kiemelte, hogy nem kell általánosan minden munkaplatformon keresztül munkát vállaló számára megadni a munkavállalói státuszt, a tényleges önfoglalkoztatókat nem kell belekényszeríteni ebbe a keretrendszerbe, minden esetben egyedi mérlegelés után kell megállapítani a pontos besorolást. Az Európai Unió számára készített tanulmány szerint 1,7-4,1 millió embert lehetne átsorolni munkavállalóvá.[13] Elengedhetetlennek tűnik tehát a platformmunkások számára valamilyen szintű munkajogi védelem biztosítása, ez azonban egy újabb kérdést vet fel: lehetséges-e a védelmük a meglévő munkajogi keretrendszerben, szükséges-e új szabályozás, vagy a meglévő szabályozáson belül esetleg új kategóriák, esetleg új atipikus foglalkoztatási forma bevezetése?
Ezzel kapcsolatban a szakirodalomban eltérő álláspontokkal találkozhatunk. Több szerző úgy véli, hogy ezek a munkaplatformok egyáltalán nem tekinthetőek előzmény nélkülinek.[14] Gyulavári kiemeli a munkaplatformokkal kapcsolatban, hogy ez egyáltalán nem egy új, minden korábbi előzménnyel nem rendelkező munkavégzési forma, hanem a 19. században a textiliparban már létező munka kiszervezés digitális korszakbeli megfelelője.[15] "Az internetes munka tehát nem új jelenség, hanem csak a bizonytalan foglalkoztatásnak egy új, bár valóban különleges formája."[16] Ugyanakkor azt is kiemeli, hogy nem feltétlen a már meglévő kategóriákat kell használni a besorolásukra, szükséges lehet egy "részben vagy egészben különálló speciális szabályozás".[17] Ződi ugyanakkor kiemeli, hogy a platformmunkának van három olyan jellegzetessége, amely miatt ez egy teljesen új munkavégzési formának tekinthető: "[...] a platformmunkának van három olyan jellegzetessége - a háromoldalú viszony, az algoritmikus kontroll és a hálózatos környezet -, amely teljesen új típust hoz létre".[18]
Az Európai Parlament jelentése és ezzel összhangban az uniós irányelv tervezet nem kíván bevezetni új (köztes) kategóriákat, hanem objektív szempontok alkalmazásával kívánja elválasztani a munkavállalókat a tényleges önfoglalkoztatóktól.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
