A gazdaság egyes ágazataiban zajló folyamatok és a társadalom változásainak megfelelően az adórendszerek világszerte átalakuláson mennek keresztül. Ezeket a változásokat az adott gazdasági környezet dinamizmusa és a bonyolultsága idézi elő, alkalmazkodva ahhoz, hogy a különféle gazdasági tevékenységekben alkalmazott technológiák és üzleti modellek folyamatosan fejlődnek, újabb és újabb technológiai vívmányokkal, adóelkerülési módszerekkel, társadalmi problémákkal szembesülnek.
Az egyre népszerűbbé váló smart (okos vagy intelligens) fejlesztési politikákat többek szerint az okos adópolitikával kell alátámasztani. A világ bármely tájáról is legyen szó azonban, egy okos adópolitika kevésbé tud értékes lenni, ha azt nem lehet hatékonyan megvalósítani.[2] A növekvő kormányzati szerepvállaláshoz az adóbevételek növelésére is szükség lehet újabb adók bevezetésével. A növekvő adóbevételek pedig hatékony adóigazgatást igényelnek: az új adófizetőket azonosítani kell, be kell vonni az adózási folyamatba úgy, hogy eközben az adózók oldaláról jelentkező költségek minimalizálásra kerüljenek.
Az adóbevételeket az állam elsősorban közjavak és közszolgáltatások finanszírozására használja fel. Így nagyon fontos, hogyan tervezi meg egy állam ezek struktúráját és beszedését. A jól megtervezett adók támogatják a gazdasági növekedést és a beruházásokat, ösztönzik a munkahelyteremtést, növelik a gazdasági versenyképességet és javítják a társadalmi igazságosságot. Ennek megvalósítása érdekében például az Unión belül az Európai Bizottság elemzi a nemzeti adópolitikákat, és tanácsokat ad a tagállamoknak, hogy segítse a sikeres politikák és gyakorlatok terjesztését, megismerését.[3]
Ahogyan az uniós szakpolitikai elemzésekből is kiderül, az egyik legnagyobb adópolitikai kihívás Európában, hogy a kormányzatok túlságosan nagymértékben támaszkodnak a munkaadók adóztatására. Már csak azért is, mert ez előnytelenné is válhat a vállalkozások számára, ha túlságosan drágává válik a foglalkoztatás. Ugyanakkor az adók egy részének bizonyos szektorra való összpontosítása, például a környezetszennyezés megállítása érdekében, egyúttal segíthet a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés felgyorsításában. Ebben a folyamatban lehet a smart adóztatás egy lehetséges stratégia.[4]
Mindenekelőtt úgy vélem, hogy érdemes az elemzést az okos adózás fogalmának tisztázásával kezdeni. Az elmúlt évek trendjének nevezhetjük, hogy a gazdaság számos szegmenségben megjelent a smart fogalom,[5] és lassan bármilyen megoldáshoz hozzákapcsolhatjuk, lásd például az okostelefont, okos televíziót, okos lakást, okos várost, okos mérést stb. Felmerül viszont az a kérdés, hogy mitől lesz valóban okos egy megoldás? - ennek meghatározása fogalmanként eltérő. Például smart home-nak alapvetően az otthoni energiafogyasztók, -termelők és -tárolók okos összehangolását alkalmazó épületeket nevezzük. A smart város a fenntarthatóság és jólét minden területére kiterjedően, korszerű technológiát alkalmazva fejlesztett települések megnevezése.[6] Míg a közüzemi szolgáltatások során alkalmazott okos mérési rendszer fogalma alatt az EU-irányelv alapján az energiafogyasztás mérésére alkalmas olyan elektronikus rendszert értünk, amely a hagyományos fogyasztásmérőhöz képest több információt biztosít, és amely az elektronikus kommunikáció valamely formáján keresztül képes adatok továbbítására és fogadására.[7] Az említett fogalmakban ugyanakkor közös, hogy valamely más szektorban kifejlesztett új technológia tudatos beépítéséről, használatáról van szó, mindezt a hatékonyság növelése érdekében. De mint láthatjuk, nagyon nehéz, s talán lehetetlen általános smart fogalmat alkotni.
Ugyanígy az adózás vonatkozásában is problémás lehet a fogalom adaptálása és leírása, mivel úgy tűnik, hogy az angol smart taxation kifejezés magában foglalhatja az okos adórendszer (smart tax system) kialakítását és az adózási folyamathoz kapcsolódó okos megoldásokat, valamint az okos adókat (smart tax), továbbá az ezzel összefüggő szakpolitikát (smart tax policy).[8] De a smart kifejezés jelentése sem egyértelmű, fordítható okos vagy intelligens adóztatásnak is, a más szakpolitikákban meggyökeresedni látszó fogalomhasználat analógiájára.[9] Az egyszerűség kedvéért az okos adózás fogalmának használatát tartom szem előtt a tanulmány során, bár megjegyezendő, hogy az okos adórendszer fogalmának használata talán helyesebb lenne.
- 47/48 -
Tehát a fenti okokból adódóan az okos adóztatás definíciója nem tisztázott sem a hazai, sem a nemzetközi szakirodalomban. Bár az elmúlt években született néhány tanulmány a témában, azok nem határozzák meg a fogalmát, hanem egyes megoldási javaslatokat interpretálnak. Az Európai Bizottság "Okos adózás, nyertes stratégia" címmel közzétett videója a helyes adórendszer kialakítását emeli ki prioritásként, amely támogatja a gazdaság növekedését, illetve társadalmi igazságosságot is teremt, továbbá az adócsalás elkerülését nevesíti a tagállami adópolitikák összehangolása és az információcsere révén.[10]
Az egyes fogalmakat tekintve úgy látom, szükséges kiemelni, hogy az okos adórendszeren belül beszélhetünk okos adózási folyamatról, okos adókról és további felhasználható okos megoldásokról. Ezek alapján talán nem is létezik okos adórendszer, mint inkább egy jövőbeni lehetőségről beszélhetünk.
Ha még is e merész vállalkozásba vágnánk, és szükséges lenne egy definícióba sűríteni az okos adórendszert, akkor véleményem szerint egy olyan adórendszert érthetünk alatta, amely mind az állam, mint adózók, mind pedig az adóhatóságok számára gazdaságilag hatékony, eredményes, és a globális hatásokra reagáló adózást, adóztatást eredményez, felhasználva a korunk által nyújtott okos megoldásokat, technikai vívmányokat, kiterjesztve ezt az adójogi szabályozás egészére. E megközelítés a lehető legtágabban értelmezi a vizsgált jelenségek körét. Ezek alapján az okos adórendszernek az alábbi dimenzióit különítem el:
- az egyes adószabályozásokban megjelenő okos megoldások,
- az adóigazgatásban, az adóhatóságok által kínált okos megoldások,
- az adókötelezettségek teljesítését segítő okos megoldások.
Fontosnak tartom az elején rögzíteni, hogy az okos adózás nem jelenthet egyet az adóelkerüléssel, az adózási folyamat kikerülésével, azaz az adófizetési kötelezettség ilyen formában történő csökkentése nem lehet okos megoldás.
Jelen tanulmány további részében a hazai adórendszerben fellelhető okos, vagy inkább okosnak vélt megoldásokat, lehetőségeket kívánom összegyűjteni, rendszerezni a fenti dimenziók alapján, elméleti közegbe helyezve.
Egy jól működő adórendszer alapját a megfelelő módon kiválasztott és bevezetett fő és mellékadók adják. Ezek mértéke, felhasználhatósága, funkciója, társadalompolitikai célja nagyban eltérhet egymástól a kormányzat adópolitikájának függvényében. Ma Magyarországon a 4-5 fő adóforma mellett több mint 45 egyéb adófizetési kötelezettséget tartunk számon. Már ez önmagában az adórendszer bonyolultságát eredményezi, nem beszélve a szabályozás összetettségéről, az adózók oldalán jelentkező pluszköltségekről, amelyek az adókötelezettségek teljesítése érdekében merülnek fel. E körben okos adókról és megoldásokról, azt gondolom akkor beszélhetünk, ha az képes önmagában kezelni valamely a társadalmunkat fenyegető hatást, így például a környezet szennyezését, károsítását, az elöregedő társadalom okozta problémákat, illetve tud reagálni a változásokra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
