1. A szuverenitás minden bizonnyal egyike az utóbbi évszázadok leggyakrabban használt jogi és politikai terminusainak. E fogalomhasználat különlegessége, hogy az nem maradt meg a szigorúan értelmezett akadémiai szféra keretei között, hanem a bel- és nemzetközi politikai életben is bevett hivatkozási alappá vált. Nyilvánvaló, hogy csak az elmúlt két évszázadban több komolyabb jelentésváltozáson ment keresztül, és az sem véletlen, hogy a leggyakrabban különféle jelzős szerkezetekben használják, behatárolva lehetséges "alanyait" (pl. parlamenti szuverenitás, népszuverenitás, jogszuverenitás, nemzeti szuverenitás stb.).
E szöveg célja egy klasszikus fejezet felvillantása a szuverenitás fogalomtörténetéből. Egyre több szó esik a szuverenitásról, az egyetemi katedrák mellett a közbeszédben is sokszor lehet e fogalommal találkozni, de e történetnek - véleményem szerint - még a kezdetét illetően is sok a bizonytalanság. A jogi és politikatudományi képzés során a hallgatók mind találkoznak Jean Bodin nevével, esetlegesen meg is tanulják a tankönyvekben Bodin munkásságáról megtalálható pár oldalt, amelyek mindig kiemelik Bodin szerepét a szuverenitás fogalmának kidolgozásában, de munkásságának valódi áttekintésére általában nincs lehetőség. Olvasónaplóm konkrét célja ezért Bodin szuverenitásról alkotott nézeteinek felidézése és ezzel párhuzamosan legfontosabb állításainak kritikus magyarázata. Bizonyos értelemben újra életre kívánom kelteni Bodin munkásságának e dimenzióját, ezért egyes pontokon nemcsak magyarázom az állításait, hanem reflektálok rájuk, akár kortárs nézőpontból is. Végső soron abban bízom, hogy így sikerül ráirányítanom a figyelmet egy kivételes gondolkodó életművére és arra is fel tudom hívni a figyelmet, érdemes megismerni gyakran használt fogalmaink eredetét, mert e tudás birtokában mi is pontosabban tudjuk azokat nap mint nap használni.
2. Jean Bodin (1529/1530-1596) több szempontból is különleges helyet foglal el az európai politikai gondolkodás történetében. Noha hajlamosak vagyunk rá kizárólag a szellem embereként tekinteni - művei egy széleskörűen művelt és cizellált személyiség képét sejtetik -, sosem szabad elfelejteni, hogy életében többször is igencsak meghitt közelségbe került az anarchia és polgárháború felé sodródó francia királyság napi szintű politikai életével (pl. 1571-től az ún. katolikus királyságpárti "politikusok" csoportosulásának egyik fontos személyisége, 1576-ban közvetlenül is részt vesz a rendek és a király vitájában az adó megszavazásáról, és beszéde hatására elveszíti a király bizalmát). Legismertebb műve - Les Six Livres de la République (1576) - a politikaelmélet egyik vitathatatlan klasszikusává avatta, munkássága azonban messze túlterjedt ezen a kérdéskörön, érdeklődése felölelte a történelem és a teológia kérdéseit, azaz valóban univerzális érdeklődésű szerző áll előttünk.
Az állam lényegéről és működéséről a korszakban forradalminak tekinthető állításokat fogalmazott meg, vitatva mind az antikvitás poliszorientált, mind a kortárs kereszténység próféciákra visszavezethető birodalom-központú politikai gondolkodását, és így az állami élet új keretének - az egységes nemzeti állam - alaptételeit fektette le. Azonban, és ez teheti gondolkodását egyedivé, mindezt a meghaladni kívánt hagyományok módszereivel és fogalomkészletével tette - úgy is mondhatnánk, hogy e hagyományok narratív kontextusába ágyazta -, és ezzel mégis e hagyományokhoz kapcsolta érvelését. Nem túlzás talán azt állítani, hogy Bodin megtestesítette a 'reneszánsz ember' ideáját, annak minden csodálatra méltóságával és enigmatikusságával.
- 67/68 -
3. Bodin munkásságának értékelése a 19. századtól kezdve vita tárgya, jelenleg is komoly kutatások zajlanak, beleértve az eredeti források feldolgozását.[1] Ezért ebben a keretben nem lehet még csak vázlatos áttekintést sem adni műveiről, téziseiről és azok lehetséges értelmezéseiről. Azonban a Bodin munkásságára irányuló kutatások legfontosabb eredményeit áttekintve fel lehet vetni több olyan szempontot is, amelyek a szuverenitásról írt gondolatainak pontosabb értelmezésében is segíthetnek. Ez különösen azért tűnik lényeges lépésnek, mert Bodin egyike a szuverenitás kérdéskörében itthon és Európában is gyakran hivatkozott szerzőknek, azonban egy-egy kiragadott megállapítása a szuverenitás természetéről csak akkor válik valóban érthetővé, ha azok szélesebb összefüggéseit, beleértve Bodin gondolkodásának és a korszak sajátosságainak kereteit, is ismerjük legalább nagy vonalakban.
(i) Bodin gondolkodásának fontos jellemzője eredendően történészi szemlélete. Első megjelent művét - Methodus ad facilem historiarum cognitionem - az eseménytörténet helyett az intézmények és szokások története felé forduló francia történetírás kiemelkedő darabjának tartják.[2] Számára tehát a politika világa mindig szervesen a történelem kontextusába ágyazódik, attól nem különíthető el, nem önállósítható, és ezért történhet meg az, hogy a döntően aktuális politikai kérdésekre reflektáló állításait különféle korokból és civilizációkból vett példák támasztják alá, amelyek egy része mai szemmel akár szokatlannak és akár inadekvátnak is tűnhet.
(ii) Különösen fontos a szuverenitásról alkotott tanai megértésénél, hogy nem pusztán elméletben, a történelemkönyvek oldalairól ismerte a politika világát. A politikai küzdelmek elmérgesedése, a polgárháború veszélye, a keresztény felekezetek véres vetélkedése és az abból fakadó békétlenség, a központi hatalom hiánya számára mind-mind személyes, megélt tapasztalat. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az állam kérdéseiről szóló művével és különösen a szuverenitásról vallott nézeteivel a korszak Franciaországát maga alá gyűrő belpolitikai válság megoldásához kívánt hozzájárulni, és ezért annak korhoz kötöttségét, bármennyire is elméleti igénnyel született, sosem szabad teljesen szem elől téveszteni.
(iii) Nagyon könnyű Bodin egyes megállapításait az állami hatalomról úgy interpretálni, mint egy minden ízében modern államelmélet első megjelenését. A modern jelző alatt itt a koherenciát, a racionalizmust és a politika - az élet egyéb szféráitól azt megkülönböztető - önállóságát érthetjük. E felfogás azonban egyrészt történelmietlen, másrészt nem veszi figyelembe Bodin munkásságának teljességét. Bodin - aki élete későbbi részében a boszorkányságról és démonokról is írt kézikönyvet De la démonimanie des sorciers címmel - gondolkodását valójában pre-modern világlátás határozza meg, amelyre egyszerre jellemző a kereszténység - és ezen keresztül a zsidó hagyomány - átfogó hatása, illetve az ész szerepét középpontba állító, az európai gondolkodásra a 17. századtól döntő befolyást gyakorló kartezianizmus befolyásának hiánya. Azaz nem lehet Bodin gondolkodását kizárólag olyan típusú racionalitást fényében értékelni, amely az évszázadokkal később megszülető modernség politikaelméletét már áthatja. E pre-modern - ebben az értelemben pre-karteziánus - szemlélet számos ponton reflektálódik művében is (pl. a keresztény hagyomány átfogó, narratív kontextust teremtő jelenléte, a történelmi illusztrációk gyakran "önkényes" - ma úgy mondanánk: tudománytalan - kezelése, a gondolatvezetés törései és belső ellentmondásai).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
