Az új Ptk. Hatodik Könyvének X. címe tartalmazza a szerződésszegésre vonatkozó szabályokat. Itt kétféle újdonsággal: a szabályozás rendszerének átalakításával, valamint egyes rendelkezések tartalmának megváltoztatásával találkozunk.
A régi Ptk. XXV. Fejezetében történt a szerződésszegés szabályozása. Ez először is a szerződésszegés négy konkrét esetét: a kötelezett, valamint a jogosult késedelmét, a hibás teljesítést, a teljesítés lehetetlenülését, valamint megtagadását szabályozza. Ezt követik a szerződésszegés közös szabályai, amelyek a szerződésszegésért való felelősség kizárásával, a teljesítési segéd magatartásáért való felelősséggel, a teljesítés elfogadásának következményeivel, az osztható szolgáltatás részbeni teljesítésével, végül - ami a legfontosabb - a szerződés megszegéséért való kártérítési kötelezettséggel foglalkoznak.
Az új Ptk. ezzel szemben - a X. cím XXII. Fejezetében - első helyre a szerződésszegés általános szabályait helyezi és ezt követi a XXIII. Fejezetben a késedelem, a XXIV. Fejezetben a hibás teljesítés, majd a XXV. Fejezetben a teljesítés lehetetlenné válásának, valamint megtagadásának szabályozása. Ezúttal tehát az általános és különös szabályok kettősségével találkozunk.
A szerződésszegés általános szabályait az új Ptk. X. Címének XXII. Fejezete tartalmazza. Itt találjuk meg a szerződésszegés fogalmának és a jogérvényesítésnek alapvető szabályait. Külön foglalkozunk a szerződésszegésből eredő kár megtérítésének kérdéseivel.
1. A szerződésszegés fogalma
Az új Ptk. 6:137. §-a a szabályozást a szerződésszegés fogalmának meghatározásával kezdi: a szerződés megszegését jelenti bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása.
Ennek a tág definíciónak tartalmát az új Ptk.-nak a kötelem, illetve a szerződés teljesítésére vonatkozó rendelkezései töltik ki. Közvetlenül kapcsolódnak a 6:34. §-hoz, amely szerint a szolgáltatást (amelyre a kötelezettség irányul) a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni. Ezt követik a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó konkrét rendelkezések: a 6:35. § és a 6:36. §, valamint a 6:42. § (2) bekezdése a teljesítés idejéről, a 6:37. §, 6:40. §, valamint a 6:44. § a teljesítés helyéről, a 6:123. § a minőségi követelményekről rendelkezik.
2. A szerződésszegés szankcionálásának általános szabályai
Az új Ptk. XXII. Fejezete a szankcionálás általános szabályait foglalja össze. A 6:137. § azáltal, hogy összekapcsolta a teljesítés és a szerződésszegés szabályait, megteremtette olyan kötelezettségek megszegésének szankcionálását is, amelyeket a különös szabályok nem nevesítettek. Ezek esetében a teljesítés hibás voltát az új Ptk. teljesítés módjára vonatkozó szabályai alapján lehet kimutatni, de figyelembe veendő a szolgáltatás természete és rendeltetése is.
A teljesítés szabályai alapján a szerződésszegés kimutatható a teljesítés elismerésére és dokumentumok átadására vonatkozó kötelezettség elmulasztása miatt (6:38. §, illetve a 6:124. §), a teljesítés költségeivel kapcsolatban (6:39. §), az elszámolás hiánya vagy hibája miatt (6:41. §, 6:46. §), de előfordulhat a teljesítés módjára vonatkozó követelmények tekintetében is. Igaz, hogy az új Ptk. csak a pénzkövetelés tekintetében rendelkezik a fizetés módjáról (6:45. §), azonban a kötelem tartalmának megfelelő szerződésszerű teljesítés módja meghatározható a szolgáltatás természete, rendeltetése alapján is.
A régi Ptk. 314. §-ának (1) bekezdése általánosan tiltotta meg a szerződésszegésért való felelősség kizárását abban az esetben, ha a kötelezett a szerződést szándékosan, súlyos gondatlansággal szegte meg, továbbá akkor is, ha a szerződésszegés élet- és testi épség megkárosítására vezetett. A (2) bekezdés ezen felül a szerződésszegésért való felelősség kizárását vagy korlátozását csak akkor engedte meg, ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás csökkentése vagy másféle előny adása kiegyenlítette.
Az új Ptk. 6:152. §-a hasonló - általános jellegű - rendelkezést tartalmaz, de a szerződésszegésért való felelősség korlátozását vagy kizárását sokkal szélesebb körben engedi meg és feltételekhez sem kötötte. Egyedül a szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget veszélyeztető szerződésszegésért való felelősség korlátozását vagy kizárását nyilvánította semmisnek.
Továbbá nem vette át az új Ptk. a régi Ptk. 314. §-ának (3) bekezdésében foglalt - a külkereskedelmi szerződésekre vonatkozó - kivételt sem, hiszen ezt az új szabályozás okafogyottá tette.
Fontos változás, hogy az új szabályozás a régi Ptk. 316. §-ának általános jellegű rendelkezését csak szűkebb körre szorítva vette át. A korábbi szabályozás szerint a jogosult, aki a teljesítést a szerződésszegésről tudva elfogadta, ebből eredő igényt csak akkor érvényesíthetett, ha erre irányuló jogát az elfogadáskor fenntartotta. Bár az új Ptk. 6:127. §-a megköveteli, hogy a jogosult a szerződés teljesítésekor győződjék meg arról, hogy a szolgáltatás mennyisége és minősé-
- 3/4 -
ge megfelelő-e, azonban a szerződésszegés általános szabályai között nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a szerződésszegés ismeretéhez jogvesztést fűzött volna, s nem követeli meg a jogfenntartást sem.
Az új Ptk. igen fontos változásokat hozott a szerződésszegés szankcióiban.
a) A szankcionálás általános szabályai között a 6:138. § arról rendelkezik, hogy szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett fél jogosult a szolgáltatás teljesítésének követelésére. Ennek lehetőségét azonban a szerződésszegés mibenléte erősen befolyásolja és egyes esetekben ki is zárja. Mint később látni fogjuk, a teljesítés követelése elsősorban a teljesítés megtagadása és a kötelezett késedelme esetén fordulhat elő, a hibás teljesítés esetén ez a jog kicserélés formájában gyakorolható, de már feltételektől függően.
Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a régi Ptk. 317. § (1) bekezdésének rendelkezését az új Ptk. 6:149. §-a átvette: osztható szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés esetén a jogsértés következményei erre a részre következnek be, kivéve, ha a jogkövetkezmények részleges alkalmazása a jogosult lényeges érdekét sértené. Az új Ptk. 6:28. §-ának (2) bekezdése szerint a szolgáltatás akkor osztható, ha önállóan használható részekre bontható, kivéve, ha a megosztás a jogosult lényes érdekét sértené. Minthogy az új szabályozás tartalma azonos a régi szabályozással, továbbra is követhető a régi Ptk. 317. §-ával kapcsolatos gyakorlat. Eszerint általában osztható a fajlagos (fajta és mennyiség szerint meghatározott) szolgáltatás, nem osztható azonban az olyan dologösszességre vonatkozó szolgáltatás, amely fizikailag ugyan önálló részekre bontható, de az egyes részek nem felelnek meg a szolgáltatás rendeltetésének (BH 1993.632.). Ezenfelül a felek szerződésükben az egyébként megosztható szolgáltatást is oszthatatlannak nyilváníthatják az 1/2014. PJE határozattal továbbra is irányadónak minősített GK 65. sz. határozat szerint.
b) Jelentős változás, hogy - eltérően a régi Ptk. 281. §-ától és 306. §-ának (4) bekezdésétől - az új Ptk. 6:139. §-ának (1) bekezdése a szerződésszegés általános szabályai közé iktatta be a jogosult visszatartási jogát. Abban nincs változás, hogy a jogosult a kötelezett szerződésszegése esetén saját esedékes szolgáltatását vagy annak arányos részét addig tarthatja vissza, amíg a teljesítés szerződésszerűen meg nem történik. Újszerű rendelkezés, hogy a jogosult ilyenkor saját esedékessé vált szolgáltatásának teljesítését biztosíték adásához kötheti.
Az új Ptk. 6:139. §-ának (3) bekezdése a korábbi szabályozástól eltérően rendelkezik arról, hogy a saját szolgáltatását visszatartó fél jogaira és kötelezettségeire a megbízás nélküli ügyvitel (új Ptk. 6:583-6:585. §) szabályai az irányadók. (Az új Ptk. már nem ismeri a felelős őrzés jogintézményét.)
c) Rendkívül fontos változások történtek a Régi Ptk.-nak a szerződéstől való elállásról szóló szabályaival szemben.
Először: A régi Ptk. az elállás felől csak két nevesített szerződésszegés - a késedelmes és hibás teljesítés - esetében rendelkezett az elállás felől. Az új Ptk. 6:139. §-ának (2) bekezdése és 6:140. §-ának (1) bekezdése általánossá tette az elállás lehetőségét.
Másodszor: az új Ptk. felhívott rendelkezései korlátozzák az elállás lehetőségét, de ugyanakkor mellé rendelve lehetőséget adnak a szerződés felmondására. Ennek oka abban van, hogy az új Ptk. 6:213. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés felmondása esetén a szerződés megszüntetésének, elállás esetén pedig a szerződés felbontásának szabályait kell alkalmazni. Az új Ptk. 6:212. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a felmondás a szerződést csak a jövőre nézve szünteti meg, ezért a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak egymásnak, de kötelesek a megszűnés előtt teljesített szolgáltatásokkal elszámolni. Az (1) és (2) bekezdés szerint a felbontás a szerződést megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szünteti meg, ezért a feleknek a már teljesített szolgáltatásokat vissza kell adniuk. Ha az eredeti állapotot nem lehet természetben visszaállítani, elállásnak nincs helye.
A szerződésszegés általános szabályai mind az elállást, mind a felmondást két feltétel szerint teszik lehetővé. Az új Ptk. 6:139. §-ának (2) bekezdése szerint ezekkel a jogokkal az (1) bekezdés alapján a visszatartásra jogosult fél élhet, feltéve, hogy a szerződésszegés megszüntetésére vagy erre vonatkozó biztosíték adására megfelelő határidőt szabott, de a felhívásnak a másik fél nem tett eleget. Az új Ptk. 6:140. §-ának (1) bekezdése viszont már valamennyi jogosultnak megengedte az elállást, illetve a felmondást abban az esetben, ha a teljesítéshez fűződő érdeke a szerződésszegés miatt megszűnt.
Az elállás feltételeit a nevesített szerződésszegésekre vonatkozó szabályok további feltételekkel kiegészítették (ezekkel külön kell foglalkoznunk).
Az új Ptk. 6:140. §-ának (2) bekezdése szerint az elállás, illetve a felmondás akkor érvényes, ha a jogosult annak okát megjelöli, amennyiben annak több oka is van, a későbbiekben azonban a megjelölt okról a másikra is áttérhet. Fontos, hogy a nyilatkozat egyértelmű és határozott legyen.
Az elállás és a felmondás lehetőségének kettőssége számos jogalkalmazási problémát felvet.
Az elállási jog gyakorlásának lehetősége egyszerűbb.
Abban az esetben, ha teljesítés egyik fél részéről sem történt, az elállás minden esetben lehetséges, hi-
- 4/5 -
szen a szerződést az eredeti állapot helyreállítása nélkül fel lehet bontani. Amennyiben a kötelem valamely dolog adására irányul, az elállásnak teljesítés esetén sincs akadálya, ha a dolog eredeti természetében megvan és visszaadható.
A felmondás és a hozzá fűződő elszámolás bevezetése azokban az esetekben kétségkívül célszerű, amikor a kötelem tárgya olyan tevékenység, amely nem anyagi formát öltő teljesítmény létrehozására irányul. Ilyenkor előnyös az a megoldás, hogy a szerződés csak a jövőre nézve szűnik meg és a feleknek a szerződés fennállásának időtartamára nyújtott szolgáltatásokkal és ellenszolgáltatásokkal kell számot vetniük. Ez az oka annak, hogy több szerződéstípus esetén a szerződésszegés miatt csak felmondásnak lehet helye. Például a megbízási típusú szerződések esetén az új Ptk. 6:278. §-ának (2) bekezdése, bérleti szerződés esetén a 6:332. § (3) bekezdése és 6:333. §-ának (3) bekezdése rendelkezik így.
Ingó dolgok esetében a körülményektől függ, hogy a felmondással együtt járó elszámolás mindig helyes eredményre vezet-e. Például, ha az osztható szolgáltatás egy részére vonatkozó szerződésszegés jogkövetkezményeit az új Ptk. 6:149. §-a alapján a jogosult lényeges érdeksérelme miatt a szerződés egészére alkalmazni kell, nem biztos, hogy helyes megoldásra vezet annak a szabálynak alkalmazása, amely szerint a dolgok egy részének hiánya miatt felmondásnak lesz csak helye és az elszámolást azon az alapon kell elvégezni, hogy a szerződés csak a felmondás közlésével szűnt meg.
Bonyolult a helyzet, ha a kötelem tárgya anyagi formát megtestesítő eredmény létrehozására irányul. Ezeknél felmerül az a kérdés, mi a helyes megoldás, ha az eredeti állapot munkavégzéssel kisebb vagy nagyobb költségen helyreállítható. Megteheti-e a jogosult, hogy elállással él és ezzel kapcsolatban követeli az eredeti állapot helyreállításához szükséges munkálatok elvégzését?
Amennyiben az eredeti állapotot természetszerűen nem lehet helyreállítani, az elszámolást a szerződés megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell elvégezni. Az a helyzet, hogy a létesítmény csak részben készült el csak nehezen megoldható problémát idéz elő. Ezekkel e lap 2015. júliusi számában a vállalkozási szerződéssel foglalkozó cikk 2.5. pontjában az új Ptk. 6:249. §-ával kapcsolatban foglalkoztunk. A helyzet azonossága miatt az ott felmutatott problémák ezúttal is fennállóak. Amennyiben az eredeti állapot munkavégzéssel helyreállítható, az látszik helyesnek, hogy az elállás és felmondás gyakorlása közt való választást a jogosultra bízzuk. Ez a lehetőség azonban nem lehet korlátlan. ■
- 5 -
Visszaugrás
