Kovács László: Változások a vállalkozási szerződés szabályozásában (CH, 2015/7., 4-10. o.)

Az új Ptk. Hatodik Könyvének XXXVII. Fejezete tartalmazza a vállalkozási típusú szerződések szabályait. Ezek két kérdésben különböznek a régi Ptk. szabályaitól: egyfelől változott a rendszerben való elhelyezésük, másfelől a szerződéstípus legfontosabb feltételeit foglalják magukban; a sokféle szolgáltatás speciális feltételeinek meghatározása a szerződő felek feladata lesz.

1. Az új Ptk. 6:238. §-a tartalmazza a vállalkozási szerződésnek azokat a lényeges feltételeit, amelyek a szerződés létrehozásához elengedhetetlenek [6:63. § (2) bek.]. A vállalkozó szolgáltatása: "tevékenységgel elérhető eredmény" nyújtása (amire a továbbiakban a "mű" elnevezést használja). Ez a fogalom magában foglalja valamilyen dolog létrehozását, úgyszintén az anyagi formát nem öltő, de a megrendelőt eredményhez juttató tevékenységet is. Az utóbbi egyaránt lehet egyszeri vagy folyamatosan végzett tevékenység (melynek tipikus esetei: valamilyen dolog javítása, folyamatos karbantartása, helyiség vagy terület takarítása, őrző-védő tevékenység).

A megrendelő kötelezettsége a díj fizetése és a szolgáltatás átvétele.

A díjazás többféle módon történhet (a leggyakoribb módokat a 6:245. § tartalmazza). Figyelemmel kell lenni azonban a 6:63. § (2) bekezdésére is. Főleg az egyszerűbb szolgáltatások esetén gyakori, hogy a vál-

- 4/5 -

lalkozó díjának összegszerű meghatározása nem történt meg: ilyenkor a megrendelőnek az aktuális piaci árnak megfelelő összegű díjat kell fizetnie.

A szerződés lényeges feltételei között szerepel az "eredmény" átvétele is. Fontos, hogy a felek ennek időpontját és - szükség esetén - helyét meghatározzák, a 6:35. § és 6:37. § rendelkezései ugyanis a vállalkozási szerződés természetének nem mindig felelnek meg.

2. A felek jogait és kötelezettségeit illetően az új Ptk. 6:239. §-ának (1) bekezdése és 6:240-6:242. §-ai nem tartalmaznak a korábbi szabályozástól lényeges eltérést. Vannak azonban e körben többé-kevésbé fontos különbségek is.

2.1. Az új Ptk. kihagyta a régi Ptk. 390. §-ának a vállalkozó ajánlatára, annak díjazására és felhasználására vonatkozó diszpozitív rendelkezését. Amikor szükség van akár egyszerű, akár tetemes munkával és költséggel elkészíthető ajánlatra, ennek feltételeiről a feleknek kell megállapodniuk. Az új Ptk. 6:239. §-ának (1) bekezdéséből kimaradt a régi Ptk. 391. §-ának az a kitétele is, amely szerint a vállalkozó a munkát saját költségén végzi el. Az erre való utalás ugyanis egyértelműen felesleges volt, hiszen a vállalkozó a mű előállítására (egyéb eredményekre) irányuló tevékenységét maga szervezi meg, ehhez pedig hozzátartozik a munka elvégzésével stb. járó költségek viselése is. Más kérdés, hogy a vállalkozó e költségek fedezése végett igényt tart-e előlegre, vagy a tevékenység menetéhez igazodó díjrészletek fizetésére. Ide kapcsolódik a 6:239. § (2) bekezdésének az a diszpozitív rendelkezése, hogy a mű előállításához szükséges anyagokat a vállalkozónak kell beszereznie.

2.2. Fontos változás, hogy az új Ptk. kihagyta a régi Ptk. alvállalkozókra vonatkozó rendelkezéseit. A törvény szabályai tehát az alvállalkozás fogalmát nem használják, a gazdaság folyamataiban azonban ez nélkülözhetetlen, hiszen számos létesítmény létrehozásához annyi műszaki ismeret szükséges, hogy azok teljes körével mindegyik vállalkozó nem rendelkezhet. Ennek hiánya kétféle úton pótolható.

Először: a felek megtehetik, hogy szerződésükben rendelkeznek az alvállalkozók igénybevételének lehetőségéről, feltételeiről és módjáról, kiterjeszkedve az ebből eredő problémák megoldására, a felelősség viselésére stb. is.

Másodszor pedig a vállalkozó az új Ptk.-nak a szerződés általános szabályai közt megtalálható 6:129. §-a alapján kötelezettsége teljesítéséhez közreműködő tevékenységét is igénybe veheti. Ennek lehetőségét egyedül az zárhatja ki, hogy a szolgáltatás jellege, jogszabály rendelkezése vagy a felek megállapodása szerint a kötelezettnek személyesen kell "eljárnia", azaz tevékenységét vagy a szolgáltatást saját magának kell elvégeznie, illetve teljesítenie. Kivétel e tilalom alól az az eset, amikor a közreműködésre a jogosultat fenyegető kár elhárítása végett van szükség.

A közreműködés igénybevétele többféle módon történhet. A mű létrehozása végett azonban az a leginkább kézen fekvő megoldás, hogy a vállalkozó a közreműködővel maga is vállalkozási szerződést köt. Az elsődleges vállalkozó (fővállalkozó) és a másodlagos vállalkozó (az alvállalkozó) jogai és kötelezettségei egyedül az általuk megkötött szerződésen alapulnak. Az alvállalkozó és az eredeti megrendelő között semmiféle jogviszony nem jön létre.

A vállalkozási szerződés megszegéséért az eredeti megrendelővel szemben egyedül és közvetlenül a fővállalkozó felel. Az általa igénybe vett közreműködő, alvállalkozó mindennemű szerződésszegő magatartásáért az eredeti (fő)vállalkozó az új Ptk. 6:148. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanúgy felel, mintha kötelezettségének teljesítése során saját maga "járt volna el." Ő viseli a közreműködő vállalkozó késedelmének következményeit (6:154. §), felel annak hibás teljesítéséért (6:159. §) és az általa szerződésszegéssel okozott kárért (6:142. § és 6:146. §), sőt ha a közreműködő tevékenységét jogellenesen vette igénybe, vagy az alvállalkozóval a szerződést jogellenesen kötötte meg, a 6:148. § (2) bekezdése szerint felel minden olyan kárért, amely anélkül nem következett volna be.

A közreműködő vállalkozó szerződés megszegéséért az ő megrendelőjével szemben tartozik felelősséggel, azonban azzal a különbséggel, hogy az elsődleges vállalkozó mindaddig érvényesítheti vele szemben jogait, ameddig ő a megrendelőjével szemben felelősséggel tartozik. Ennek a szabálynak elsősorban a kellékszavatosság tekintetében van jelentősége, hiszen az ebből eredő követelések elévülési ideje - tartós használatra szolgáló dolgok esetén is - az új Ptk. 6:163. §-ának (1) bekezdése szerint - egy év. Jelentős lehet ezenfelül a kártérítés követelésénél is.

2.3. Az új Ptk. 6:241. §-a tevékenység végzésének helyére vonatkozó kérdések szabályozásánál (szemben a régi Ptk. 393. §-ával) csak a megrendelő és a vállalkozó egymás közötti viszonyára szorítkozik. Ehhez kapcsolódik az új Ptk. 6:243. §-a, amely a munkavégzés összehangolásának kérdésében úgy rendelkezik, hogy ha ugyanazon a munkaterületen egyidejűleg, vagy egymást követően több vállalkozó tevékenykedik, a munkák gazdaságos és összehangolt végzésének feltételeit a megrendelő köteles megteremteni.

A törvénynek ez a rendelkezése nyilvánvalóan akkor érvényesülhet maradéktalanul, ha a megrendelő valamennyi vállalkozóval saját maga kötötte meg a

- 5/6 -

szerződést. Ha a vállalkozók egyike-másika közreműködőt vagy alvállalkozót von be saját tevékenységébe, ennek a többi vállalkozóval való összehangolása már az ő feladata lesz.

Igaz, hogy a törvény szóban forgó rendelkezése az összehangolást a megrendelő kötelességévé teszi, de a vállalkozónak az új Ptk. 6:62. §-ának (1) bekezdése értelmében együtt kell vele működnie.