https://doi.org/10.59851/KJSZ.2025.3.09
2025. augusztus 1-jén az Európai Unió Bírósága (EUB) meghozta ítéletét a Royal Football Club Seraing ügyben. Az EUB megállapította, hogy a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) előtti választottbírósági eljárás keretében is minden választottbírósági ítéletet az EU-n belüli bíróságoknak hatékony bírósági felülvizsgálatnak kell alávetniük az uniós közrenddel való összhang biztosítása érdekében. A CAS tekintetében az EUB úgy ítélte meg, hogy az ilyen "kötelező választottbíráskodás" legitim lehet, tekintettel e szövetségek jogi autonómiájára és olyan legitim célok elérésére, mint a jogviták egységes rendezése, de emlékeztetett arra, hogy a sportnak mint gazdasági tevékenységnek az EU-n belüli gyakorlásával kapcsolatos választottbírósági ítéleteknek az uniós tagállamok bíróságai által történő hatékony bírósági felülvizsgálatát biztosítani kell.
Kulcsszavak: EUB, előzetes döntéshozatal, az EU Alapjogi Chartájának 47. cikke, sportjog, választottbíráskodás
On 1 August 2025, the Court of Justice of the European Union (CJEU) delivered its ruling in the case of Royal Football Club Seraing. The CJEU found that also in the context of arbitration before the Court of Arbitration for Sport (CAS), any arbitral award must be subject to effective judicial review by courts within the EU to ensure consistency with EU public policy. In terms of CAS, the CJEU considered that such "compulsory arbitration" may be legitimate given the legal autonomy of these associations and their pursuit of legitimate objectives like uniform settlement of disputes but recalled that arbitral awards relating to the pursuit of sport as an economic activity within the EU must provide a path for effective judicial review by courts of EU Member States.
Keywords: CJEU, reference for a preliminary ruling, right to an effective remedy, Article 47 of the Charter of Fundamental Rights of the European Union, sports law, arbitration
Az üzlet és emberi jogok (vállalati felelősségvállalás az emberi jogok megsértéséért) kérdésköre széles spektrumot ölel fel.[1] Az egyik aspektus a sport világa, amely napjainkra nagymértékben üzletiesedett.[2] A tanulmányban bemutatott ügy olyan (alkotmány)jogi problémákat vet fel, amelyek az uniós alapjogok - és különösen az Alapjogi Charta - horizontális hatályához kapcsolódnak a sportbíráskodás területén. Ez a jogfejlesztés az Európai Unió Bírósága (EUB) és a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS)[3] közelmúltbeli gyakorlatának interferenciáira épül, amelyből kitűnik, hogy a Charta alkalmazhatóságának és hatályának kérdése a magánjogi jogalanyokat (például sportszövetségeket és sportolókat) érintő jogvitákban is egyre relevánsabbá vált.
A horizontális hatály elve alapján az alapjogok nemcsak az egyén és az állam közötti jogvitákban, hanem a magánfelek közötti kapcsolatokban is alkalmazhatók.[4] Az EUB joggyakorlatában is számos olyan döntést találunk, amely különböző jogterületeken - pl. a munkajogban, az adatvédelemben vagy a védjegyjogban - megerősíti, hogy az Alapjogi Charta egyes rendelkezései közvetlen hatállyal rendelkezhetnek a magánszemélyek közötti jogvitákban.[5]
A legújabb jogfejlődés pedig azt is megerősíti, hogy a sport intézményei sem mentesülnek az uniós alapjogok alkalmazása alól, különösen a választottbíráskodásban.[6] A kiindulópont az, hogy bár az olyan sportszövetségek, mint a NOB vagy a FIFA magánjogi szervezetek, jelentős szabályozási és fegyelmi hatalmat gyakorolnak a sportolók felett, gyakran a hatóságokhoz hasonlóan.[7] Ha valamely jogvitában releváns kapcsolat áll fenn az uniós joggal - például a szolgáltatásnyújtás szabadsága, a munkavállalói jogok vagy a versenyjog körébe tartozó jogkérdés merül fel -, a Charta által garantált alapvető jogok alkalmazhatóvá válhatnak a sportági választottbíróságok előtti vitákban.
A CAS paneljei[8] és a nemzeti bíróságok[9] egyre inkább elismerik: a sportolóktól nem tagadható meg, hogy a sportot irányító testületekkel szemben az alapvető jogok (például a tisztességes eljárás vagy a megkülönböztetésmentesség) védelmére hivatkozzanak.[10]
Ez különösen igaz ott, ahol a sportban a választottbírósági záradékok kötelezőek, és e választottbíróságok döntései súlyos következményekkel járhatnak az egyén szakmai életére és alapvető szabadságjogaira nézve.[11]
Az EUB közelmúltbeli ítéletei (különösen a sportjoggal és a választottbíráskodással foglalkozó ítéletek) megerősítették a Charta horizontális hatályát.
- A magánszabályozói hatáskör elismerése: Az EUB és a CAS egyre inkább úgy kezeli a sportszövetségek tevékenységét, hogy az nem tisztán magánügy, hanem potenciálisan az uniós jog hatálya alá tartozik, és így releváns kapcsolat esetén kiváltja a Charta védelmét.
- Elszámoltathatóság a választottbíráskodás révén: a CAS elismerte, hogy nemcsak a sportspecifikus szabályokat kell értelmeznie, hanem biztosítania kell az alkalmazandó közrendi normáknak való megfelelést is - beleértve a Chartából levezetett alapvető jogokat -, mivel a svájci bíróságok ezen okok miatt felülvizsgálhatják az általa hozott ítéleteket.
- Részvétel és megfelelő eljárás: az ilyen ítéletek precedenst biztosítanak a sportolók számára, hogy a választottbírósági eljárásban az uniós alapjogokra hivatkozhassanak, és így a Charta gyakorlatilag pajzsot képez a sportszervezetek szabályozói hatalommal való esetleges visszaélésével szemben.
Összegezve: az EUB kortárs joggyakorlata a sportolók és más közvetlenül érintett személyek számára végrehajtható garanciákat biztosít - például a tisztességes eljáráshoz való jogot, a megkülönböztetés elleni védelmet és a szankciók arányosságát - még akkor is, ha a vita alapvetően "magánjellegű" (azaz a sportoló és a sportszervezet között merül fel), feltéve, hogy a vitának van uniós jogi vetülete.[12]
Az EUB nagykamarája 2025. augusztus 1-jén hozott határozatot a C-600/23. sz. ügyben, amelyben a felek a Royal Football Club Seraing SA (RFC Seraing) mint felperes, a Fédération Internationale de Football Association (FIFA), az Union des associations européennes de
- 84/85 -
football (UEFA) és az Union royale belge des sociétés de football Association ASBL (URBSFA) mint alperesek, valamint a Doyen Sports Investment Ltd. mint érdekelt fél voltak.[14]
Az RFC Seraing, egy belga labdarúgóklub, szerződéseket kötött a Doyen Sports Investment Ltd.-vel (máltai székhelyű társaság; fő gazdasági tevékenysége az európai labdarúgóklubok pénzügyi támogatása), amelyekben egyes labdarúgók "gazdasági jogainak" egy részét a Doyenre ruházta át.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
