A kölcsönszerződés magánjogi természetéről jelentős tanulmány jelent meg Darázs Lénárdtól a Gazdaság és Jog 2016. évi 6. számában. Egyetértek a következő megállapításaival: a kölcsönnek lényeges jellemzője a szolgáltatás időlegessége, a jogviszony (viszonylag) tartós jellege; kölcsön esetén a hitelező szolgáltatása irreverzibilis, ezért az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges; a tulajdonátruházás a kölcsönnek nem jellegadó szolgáltatása; és végül, kölcsön esetében dologi jogi értelemben problémás használatról beszélni. Ugyanakkor, az alábbiakban amellett érvelek, hogy a kölcsönszerződés jellegzetessége nem tárható fel a pénz, illetve általában a kölcsön tárgya sajátos vonásainak figyelembevétele nélkül; ebből következik, hogy a kölcsönszerződésnek fogalmi eleme a tulajdonátruházás, jellegadó szolgáltatása pedig a használati jog időleges biztosítása. A jogviszony alapvető jellegzetességét nem érintve, mind a tulajdonjoggal, mind pedig a használattal kapcsolatos kérdések eltérően jelentkeznek azokban az esetekben, amikor a kölcsön összegét a kölcsönvevő készpénzben kapja meg, és amikor a bankszámláján írják jóvá.
Nem értek egyet Darázzsal abban, hogy a pénzkölcsön - annak immanens lényegéből levezethető, csak rá jellemző jellegadó szolgáltatással rendelkező - sui generis szerződéstípus. Véleményem szerint a pénzkölcsön alapjaiban osztozik a kölcsönszerződés általános vonásaiban, ami különbség adódik, az a pénz és a kölcsön egyéb tárgyai közötti különbségből valamint a pénzkölcsön gazdasági szerepéből adódik. Ezek a különbségek azonban nem érintik az ügylet polgári jogi szempontból meghatározó lényegi tartalmát.
A kölcsön természetesen sajátos vonásokkal rendelkező önálló szerződéstípus. Ugyanakkor az egyes szerződéstípusok több-kevesebb közös sajátossággal rendelkeznek, ennek alapján csoportokat alkotnak, közelebbi vagy távolabbi rokonságban állnak egymással. Így a kölcsön sem kizárólag sajátos vonásokkal rendelkező, magányos szerződéstípus, hanem feltérképezhetők rokoni kapcsolatai egyéb szerződéstípusokkal. Amint látni fogjuk, e rokoni szálak azonosítása lényegesen hozzájárul a kölcsön jogi természetének megértéséhez. Az, hogy mi minősül önálló szerződéstípusnak, nem mindig határozható meg egzakt, elméleti kritériumok alapján. A kölcsön önálló típusként kezelésében minden bizonnyal szerepet játszik több évezredes jelenléte és a pénzkölcsön jelentős gazdasági szerepe is.
Melyik az az ügylet, amellyel leginkább rokonságban áll, illetve amelytől megkülönböztetendő a kölcsön? Nyilvánvalóan, ez a meghatározott dolog ideiglenes használatának átengedésére irányuló bérlet, illetve haszonkölcsön, amelyeket a laikus szóhasználatban több-
- 7/8 -
nyire szintén kölcsönnek neveznek [Ptk. 6:331. § (1) bekezdés és 6:357. § (1) bekezdés]. A bérletre és a kölcsönre vonatkozó normaszöveg egybevetése alapján a két ügylet alábbi egyező, illetve eltérő tartalmi elemeit állapíthatjuk meg.
A két ügylet struktúrája megegyezik, mindkettő három mozzanatból áll. Első lépésben a főszolgáltatás nyújtója, a bérbeadó, illetve a kölcsönadó, átadja saját dolgát a szolgáltatást igénybe vevő bérlőnek, illetve kölcsönvevőnek; az ügylet második szakasza jelenti a szolgáltatás lényegét, amikor a bérbe-, illetve kölcsönadott dolog a bérlő, illetve a kölcsönvevő szükségleteinek kielégítését szolgálja; végül, az ügylet lezárásaként, a főszolgáltatást igénybe vevő bérlő, illetve a kölcsönvevő visszaadja a kapott dolgot. Mindkét ügylet esetén a szolgáltatás igénybevevője ellenszolgáltatásként díjat (ennek egy speciális fajtáját képező kamatot) fizet a szolgáltatás nyújtója számára.
Darázs a pénzkölcsön lényegi elemeként említi annak időlegességét (a futamidőt), valamint azt, hogy a kölcsönadó erre az időre lemond a kölcsönadott pénz használatáról, és csak a meghatározott időtartam leteltekor követeli annak visszafizetését (Darázs: i. m. 14. o.). Ezek a vonások - ha a tipikusnak nem tekinthető, határozatlan időtartamú kölcsöntől eltekintünk - valóban lényeges tartalmi jellemzői a pénzkölcsönnek. Azonban ugyanezek a tartalmi elemek jellemzik a bérletet valamint a kölcsönt általában is! Ezek az elemek tehát nem a pénzkölcsön megkülönböztető sajátosságai, hanem a bérlet és a kölcsön közös tartalmi elemei. A szolgáltatás tartalmának e lényegi elemekben való megegyezése egyértelműen mutatja a két ügylettípus rokonságát: a bérlet és a kölcsön lényegi tartalma egyaránt úgy fogalmazható meg, hogy a szolgáltatást nyújtó fél valamely dolga, egy átmeneti időre, a szolgáltatást igénybe vevő fél számára szolgál.
A rokonság megállapítása után arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy miben rejlik, a bérlethez képest, a kölcsön sajátossága. A két ügylettípus közötti eltérések az ügylet tárgyának eltérő sajátosságaiból fakadnak; míg bérlet esetén az ügylet tárgya elvileg bármely dolog lehet, kölcsön tárgyául csak helyettesíthető és jellemzően elhasználható (elfogyasztható, elkölthető) dolog szolgálhat [Ptk. 6:331. § (1) bekezdés és 6:389. § (1) bekezdés]. Pénzkölcsön tárgya természetesen csak pénz lehet, amely egyike a leginkább helyettesíthető dolgoknak, amelynek használata annak elköltése útján valósul meg. Az ügylet tárgyának helyettesíthetetlen, illetve helyettesíthető és elhasználható jellegéből következik az, hogy ügylet első lépésében, a főszolgáltatás megvalósítása érdekében, a bérlő csupán a dolog birtokát, a kölcsönadó viszont a dolog tulajdonjogát ruházza át a másik félre. Ennek pedig szükségszerű következménye az, hogy az ügylet megszűnésekor a bérlő kötelezettsége magának a kapott dolognak, a kölcsönvevő kötelezettsége pedig a kapottal megegyező fajtájú és mennyiségű dolognak a visszaadása. A továbbiakban a kölcsön megkülönböztető sajátosságait alkotó elemeket, az ügylet tárgyát, a tulajdonátruházást, illetve a használati jog sajátos alakulását tekintjük át.
Nyilvánvalónak tűnik, de témánk szempontjából nem árt hangsúlyozni, hogy bérlet, illetve kölcsön tárgya kizárólag dolog lehet. Darázs megkerüli azt a kérdést, hogy mi a kölcsön (közvetett) tárgya. A kölcsönügylet Darázs-féle leírása alapvető problémájának azt látom, hogy abban - a tulajdonátruházás és a használat elvetése mellett - elvész a kölcsön tárgya. A kölcsön tárgyának megjelölésére következetesen a "pénzösszeg" kifejezést használja. E kifejezés az ügylet közvetett tárgyaként csak "meghatározott összegű pénz" azaz meghatározott mennyiségű dolog értelemben bír polgári jogilag értelmezhető világos jelentéssel; így szerepel e kifejezés a törvényben is [vö. a Ptk. 6:383. §-t és a 6:389. § (1) bekezdést]. Darázs használatában azonban e kifejezés valami elvont jelentést nyer, amely magában foglalja a dologi természetű készpénzt, a nem-dologi jellegű számlapénzt, sőt, a hagyományos pénzfogalomtól még messzebb eső elektronikus és virtuális pénzeket is.
A törvény a pénzkölcsön tekintetében a dologkölcsön általános meghatározásától valóban eltérő megfogalmazást alkalmaz. Míg a pénzen kívüli dolgokra vonatkozóan egyértelműen tulajdonátruházásról [Ptk. 6:389. § (1) bekezdés], addig pénz esetén fizetésről van szó [Ptk. 6:383. § és 6:389. § (1) bekezdés]. Ez utóbbi megfogalmazást a fizetésre vonatkozó szabály fényében kell értelmezni, azaz pénz tulajdonjogának átruházása mellett magában foglalja a jogosult bankszámlájára való befizetést, illetve átutalást is [Ptk. 6:42. § (1) bekezdés]. A kérdés az, hogy a fizetés teljesítésének e lehetőségei kihatnak-e a kölcsön tárgyára, jelentik-e azt, hogy nem csupán dolognak minősülő pénz, hanem követelés és egyéb immateriális vagyontárgy is lehet kölcsön tárgya.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
