Darázs Lénárd: A pénzkölcsönszerződés magánjogi természete (GJ, 2016/6., 11-15. o.)

1. Problémafelvetés

A pénzkölcsönszerződés megszokott és szükségszerű velejárója a vagyoni forgalomnak, és azt gondolhattuk hosszú éveken keresztül, hogy ez a viszonylag egyszerű szerződéses kötelem komplexebb és megoldatlan problémákat nem vet fel a mai jogászok számára. Nagyot kellett csalódnunk a devizahiteles perek kapcsán, amikor is kiderült, hogy még a pénzkölcsönszerződés pontos magánjogi jellegének meghatározásával is adós a magyar jogtudomány. A helyzet az új Ptk. hatálybalépésével sem változott, és a pénzkölcsönszerződés magánjogi természete körüli bizonytalanságok ma is jelen vannak a magyar joggyakorlatban. A jelen tanulmányban ezzel a kérdéssel foglalkozunk.

A pénzkölcsönszerződés jellegadó szolgáltatásának meghatározása körében szokásosan kettő alapvető, de egymástól merőben eltérő megközelítéssel találkozunk a magyar jogirodalomban. A fogyasztói devizahiteles szerződések érvénytelenségi problémáival összefüggésben ez a kétfajta megközelítés újra felszínre került, és különösen éles igényként merült fel a pénzkölcsönszerződés rendszertani besorolásának pontos dogmatikai tisztázása. Úgy tűnik azonban, hogy a magyar jogirodalomban szokásos kettős megközelítés nem alkalmas erre, és nem ad zárt rendszerű választ a felmerülő kérdésekre. Az egyik felfogás (lásd "Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazhatósága kölcsönszerződéseknél" tárgyú Kúria Joggyakorlat-elemző Csoport összefoglaló véleménye által hivatkozott álláspontokat. http://www.lb.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny_i.pdf) ugyanis azt állítja, hogy a pénzkölcsönszerződés tartalmát tekintve egy tulajdonátruházásra irányuló szerződés lenne, mivel a kölcsönösszeg felett a kölcsönvevő tulajdont szerez, s így a szerződés jellegadó szolgáltatása a pénz feletti tulajdonszerzés. A másik megközelítés (Gárdos Péter: A kölcsönszerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye, Jogtudományi Közlöny 2014/11, 504-514., valamint Gárdos István - Nagy András: A devizahitel alapkérdései, Hitelintézeti Szemle 2013/5, 371-387. Lásd még "Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazhatósága kölcsönszerződéseknél" tárgyú Kúria Joggyakorlat-elemző Csoport összefoglaló véleménye által hivatkozott álláspontokat. http://www.lb.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny_i.pdf) ezzel szemben abból indul ki, hogy a pénz feletti tulajdonszerzés csak a pénz mint speciális dolog jellegéből adódó mozzanata a pénzkölcsönnek, ez azonban semmiképpen sem jellegadó szolgáltatása a pénzkölcsönszerződésnek. Ez a felfogás a pénzkölcsönt egyfajta használati kötelemnek fogja fel, ahol a jellegadó szolgáltatás abban állna, hogy a kölcsönvevő használja a kölcsönadó pénzét, és ezért kamatot, mint a pénzhasználat ellenértékét kell hogy fizessen. Vagyis eszerint a pénzkölcsön egy olyan használati elem által dominált szerződés lenne, amelyben a pénz feletti tulajdonszerzés egy olyan technikai mozzanat csupán, amely a pénz speciális dolog jellegéből adódó, de nem jellegadó tartalma a pénzkölcsönszerződésnek mint használati kötelemnek.

A magunk részéről egyik megközelítéssel sem értünk egyet. Alapjaiban helytelennek és elhibázottnak tartjuk azt a magyar jogirodalomban az utóbbi időben is követett megközelítést, amely a pénzkölcsönszerződés jellegét a tulajdonátruházó szerződések és a használati kötelmek közötti különbségekből kívánja levezetni, és pl. az érvénytelenség ellenére bekövetkezett vagyonmozgások rendezésének szabályait is ebből következteti ki. Ez a helytelen ellentétpárképzés a tulajdonátruházó és a használati kötelem között azt a hamis kérdést helyezi a középpontba, hogy a pénzkölcsönszerződésben inkább a tulajdonátruházás vagy a használati eleme dominál-e. Ezzel szemben sem történetileg (pl. Szladits Károly [főszerkesztő]: A Magyar Magánjog, Negyedik kötet, Kötelmi jog Különös része, Budapest 1942, 165.), sem dogmatikailag nem támasztható alá az, hogy a pénzkölcsönszerződés a tulajdonátruházó szerződésekből nőtt volna ki, vagy valamilyen atipikus használati kötelemnek kellene tekinteni.

A jelen tanulmány 3. részében azt bizonyítjuk, hogy a pénzkölcsönszerződés nem tekinthető tulajdonátruházó szerződésnek, a 4. részben pedig azt támasztjuk alá, hogy pénzkölcsönszerződés miért nem kezelhető használati kötelemnek. Az 5. pontban pedig kísérletet teszünk annak igazolására, hogy a pénzkölcsönszerződés egy olyan sui generis szerződéstípus, amely önálló, csak rá jellemző jellegadó szolgáltatással rendelkezik. A pénzkölcsönszerződés jellegadó szolgáltatása valójában nem az esetleges tulajdonátruházásból vagy pénzhasználati mozzanatból, hanem a pénzkölcsön immanens lényegéből vezethető le.

2. Normatív alapok áttekintése

Mielőtt a pénzkölcsönszerződés jellegadó szolgáltatásának és dogmatikai besorolásának elemzésére rátérnénk, szükségesnek mutatkozik a pénzkölcsönszerződéssel kapcsolatos törvényi alapok tisztázása. Ennek körében nyilvánvalóan nem a teljes szabályozást kell vizsgálnunk, hanem pusztán azokat a strukturális normákat, amelyek a pénzkölcsönszerződés lényegére világítanak rá. A később részletezett okok miatt célszerű ezeket a normatív alapokat, mind a Ptk., mind a régi Ptk. szerint figyelembe vennünk.

- 11/12 -

A fenti törvényszövegből jól látszik, hogy a pénzkölcsönszerződés fogalmi eleme, azaz a kölcsönadó részéről egyértelmű szolgáltatása az, hogy a kölcsönadó egy meghatározott pénzösszeget "fizet" a kölcsönvevőnek. Feltűnő, hogy a régi Ptk. a kölcsönadó részéről történő szolgáltatást nem a "fizetésben", hanem a "rendelkezésre bocsátásban" határozta meg. Mindkét változatban egyértelmű azonban, hogy a kölcsönadónak egy pénzszolgáltatást kell teljesítenie a kölcsönvevő részére. Ezért szükséges még a normatív alapok között annak tisztázása, hogy miként kell (lehet) a pénztartozást teljesíteni.