Kecső Gábor a magyar pénzügyi jogtudomány és a magyar önkormányzati jog és igazgatás kutatása új generációjának egyik legkiválóbb képviselője. Jóllehet a most bemutatott munka az első monográfiája - amely kötet a 2015. júniusában megvédett doktori értekezésén alapul -, azonban már a monográfia megjelenése előtt és annak időszakában is széles körű szakmai és tudományos munkát végzett, több fontos önkormányzati kutatómunkába[2] és a szakmai közéletben nagyobb visszhangot kapott kommentár[3] és kézikönyv[4] elkészítésébe bekapcsolódott.
A kötet - miként jeleztem - Kecső Gábor doktori (PhD) disszertációjának alapján készült munka. A cím beszélő és többrétegű, egyrészt rögzíti, hogy annak tárgya a helyi önkormányzatok pénzügyi jogi jogállásának vizsgálata. Azaz Kecső Gábor e körben az autonóm közigazgatási struktúrák közül csak a helyi-területi önkormányzatokat vizsgálja, az elemzésben nem szerepelnek az egyes autonómiák - így például a testületi önkormányzatok,[5] az autonóm államigazgatási szervek[6], valamint az egyéb közintézmények[7] - jellemzései. Másrészt a vizsgálat a cím alapján a pénzügyi jogi jogállásra fókuszál. Ezen belül is a bevételi oldalt vette elsősorban alapul, ami érthető is, mivel a kiadási oldal alapvetően az önkormányzatok által ellátott feladatokhoz kapcsolódik, így az jelentősen túlmutatna egy pénzügyi jogi elemzésen. Az alcím azt is jelzi, hogy a szerző munkája során az összehasonlító megközelítést alkalmazta, ugyanis a főbb modelleket kívánta áttekinteni, s hogy a modellalkotó munkája során a hazai szabályozás vizsgálata mellett az angolszász szabályozásokat tekintette át elsősorban.
A szerző ezeknek az elemeknek az összeállítása során a legújabb eredményekre támaszkodott, olyan megközelítést alkalmazott, amely integrálja a legfontosabb pénzügytani, pénzügyi jogtudományi, alkotmányjog-tudományi, közigazgatási jogtudományi és közigazgatás-tudományi eredményeket, ezzel egy széles körű jogtudományi, pénzügytani és közigazgatás-tudományi elemzést ad. Ez az összetett megközelítés - az érintett tudományok fejlődésével, s így az emberről alkotott kép átalakulásával - viszonylag elterjedt tőlünk nyugatabbra, s a magyar pénzügyi jogtudományban már többen alkalmaztak hasonló módszert a kutatásaik során.[8]
A következőkben ennek figyelembevételével tekintem át a könyv legfontosabb megállapításait.
Kecső Gábor monográfiájával kapcsolatban annak szintetizáló jellegét emelném ki elsősorban. Ez a szintetizáló jelleg több módon jelenik meg a kötetben. Egyrészt szintézisnek tekinthető abból a szempontból, ahogyan a különböző tudományágak módszereit és eredményeit is felhasználja. A szintézis második szintjét pedig az összehasonlító módszer segítségével alkalmazott modellképzés jelenti. Harmadrészt történetiségében is részletesen elemzi a modellek fejlődését, végül, de nem utolsósorban az elméleti megközelítések mellett a munka mind a hazai, mind az angolszász részek tekintetében erősen épít a joggyakorlatra és a gyakorlati működés vizsgálatára is. Mindezek révén a monográfia nemcsak a közigazgatás- és közjogtudománnyal foglalkozó szakemberek, hanem a gyakorlati közszolgálati tisztviselők és foglalkoztatottak, továbbá a (köz)politikai döntéshozók számára is hasznos olvasmányt jelent.
Kecső Gábor első monográfiája jelentős terjedelmű munka, így maga a terjedelem is jelzi, hogy egy alapos és részletes munkáról van szó, amely valóban monografikus jelleggel és megalapozottsággal kívánja a jól körülhatárolt területét vizsgálni.
A munka monografikus jellege jól kifejeződik szerkezetében is. A kötet négy fő szerkezeti egységre tagolódik. A munka - bár jelentős mértékben épít az angolszász rendszerek összehasonlítására, azonban dogmatikáját tekintve a németes, jogi és (neo)weberiánus paradigmát veszi alapul[9] - elsőként a Bevezető gondolatok. A könyv keretei című, három fejezetre tagolódó részében áttekinti a munka szerkezetét - amely a közel 500 oldalas terjedelemre és a tematikai gazdagságra figyelemmel rendkívül indokolt -, majd a kutatás célját és
- 84/85 -
módszertanát, végül pedig a vizsgálódás tárgyát vázolja. Azaz a kötet követi a jelenlegi tudományban széles körben alkalmazott IMRAD - Introduction, Methods, Results And Discussion (bevezetés, módszerek, eredmények és összefoglalás) - formát. A bevezető részben így az általános témafelvetés, annak időszerűsége mellett vázolja a használt módszert is, amely alapvetően a jogtudományi megoldásokat veszi alapul, de azokat korrigálja a közigazgatás-tudományi és a pénzügytudományi eszközrendszerrel is.
A monográfia második részében Kecső Gábor a helyi önkormányzatok általános alkotmányjogi, közigazgatási jogi jogállását vizsgálja. A szerző a bevezető részben jelzi, hogy a pénzügyi jogi jogállás nem értelmezhető az önkormányzatok közjogi helyzetének értelmezése nélkül. Erre figyelemmel - lényegében a pénzügyi jogi jogalanyiság és autonómia keretei vizsgálatának megalapozásához - áttekinti a magyar, a brit és az amerikai jog- és igazgatástudományokban kialakult, a helyi-területi önkormányzatiság értelmezésével kapcsolatos általános kérdéseket. Ez az elemzés egyszerre alkalmazza a történeti, az összehasonlító, a jogtudományi és az igazgatástudományi módszert. A fenti rész eredményeként kirajzolódik az a közjogi keret, amelyek determinálják a pénzügyi jogi jogállás alapvető elemeit.
A harmadik főbb részben a szerző az általános elméleti, módszertani keretek, a helyi autonómiák közjogi és igazgatás-tudományi értelmezéseinek és helyzetének elemzését követően kifejezetten rátér a pénzügyi jogi jogállás vizsgálatára. A szerző elsősorban a bevételi oldalra összpontosít. A bevezető részben is jelezte, hogy a bevételi oldal az az eleme a pénzügyi jogi jogállásnak, amely alapvetően a pénzügyijog-tudomány eszközeivel vizsgálható, mivel a kiadási oldal az önkormányzatok által ellátott feladatokhoz köthető. Szintén az erős igazgatástudományi, közigazgatásijog-tudományi kapcsolatok miatt csak érintőlegesen foglalkozott az önkormányzati vagyongazdálkodás kérdéseivel. Így a monográfia a pénzügyi jogi jogállást - a módszertani tisztaság és egyértelműség érdekében - elsősorban a helyi önkormányzatok bevételeinek rendszerén keresztül elemezte. Az elemzés során a pénzügyi jogi jogállás kereteinek vizsgálatát követően a hagyományos pénzügyi jogi módszert vette alapul, ugyanis a főbb bevételi típusonként - helyi adó, költségvetési támogatások, pénzpiacokról szerzett források és a pénzpiaci forrás szerzésének korlátai - vizsgálta a rendszereket.
Jelen recenzió íróját éppen ez a harmadik rész ragadta meg legjobban. Az első két rész egyfajta "kötelező gyakorlat" volt, amelyben a szerző - a tudományos módszertani elvárásokhoz igazodóan - tisztázta a munka elméleti kereteit, vázolta annak szerkezetét, továbbá elhelyezte a pénzügyi jogi jogállás vizsgálatát az általános közjogi keretek között. Ez a harmadik rész, ahol "szabadon választott gyakorlatként" Kecső Gábor bemutatja tudományos kutatásának legfontosabb új eredményeit.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
