Mintegy fél évvel a 2022-es magyarországi országgyűlési választások előtt az előválasztási folyamat - az ellenzéki oldal ez idő szerint meghatározó szereplőinek részvételével - lezajlott.[1] Tanulmányomban semmilyen mértékben nem kívánom elemezni a következő választás esélyeit, még kevésbé szeretnék állást foglalni valamely párt, jelölt, politikai összefogás mellett vagy ellen - sőt: az előválasztás eredményeit sem ismertetem, illetve elemzem. Az előválasztás számomra most csupán mint jogi-politikai konstrukció érdekes, amennyiben Magyarországon érdemét, jelenleg kibomló formáját tekintve új társadalmi jelenségről van szó, s ebbéli minőségében alapos elemzése is indokolt. Rögzítsük, hogy a különböző pártok jelöltjei között zajló és a szélesebb nyilvánosságot bevonó előválasztás megjelenésével a magyar politika "periódusos rendszerébe" új elem került.
Tanulmányom tartalma hat érdemi részre bontható, az alábbiak szerint:
1. Első helyen az intézmény (jelenségegyüttes) nemzetközi előzményeinek áttekintésére és egy saját munkafogalom kialakítására kerül sor.
2. További, elemzendő kérdés, hogy vannak-e hazai előzményei a jelenségnek, akár korábbi, akár közelmúltbéli megoldások formájában.
3. Melyek lehetnek az előválasztás intézményesülésének, jelenlegi "felfutásának" okai Magyarországon? Milyen társadalmi igényeket elégít ki? Melyek a lehetséges, hosszú távú funkciói? Megannyi, válaszra váró kérdés; harmadik körben ezekkel foglalkozom.
4. Feltételezve, hogy az intézmény valóban gyökeret ereszt a hazai politikában, prognosztizálható a jogi implikációk sűrűsödése, az előválasztáshoz mint társadalmi intézményhez növekvő számban kapcsolódó jogalkotási és jogalkalmazási "termékek" számának felfutása, azaz az egyelőre politikai intézményként létező jelenség tételes jogban és jogértelmezési problémákként is megjelenő intézménnyé válása, majd pedig egy saját, a jogi megfontolásokon is túlmutató fejlődési (evolúciós) ív bejárása. Ez a - lehetséges fejlődési szakaszokat és azokhoz rendelt példákat felvető - fejezet a munka tudományos újdonsága.
5. Ötödik kérdésként veszem sorra azokat a szempontokat (érveket), amelyek az addig kifejtettek bizonytalan, képlékeny voltát támasztják alá, illetve az intézményre és annak töretlen fejlődésére leselkedő elvi nehézségeket és részben már a gyakorlat által is visszaigazolt veszélyeket tárják elénk.
6. Végül pedig a ténylegesen lezajlott 2021-es előválasztás(ok) első jogi-közpolitikai típusú tanulságainak áttekintésére kerül sor. E tanulmány első változata még az előválasztás első fordulója előtt jelent meg,[2] így az ott felvetettek - szerencsés módon - mostanra már több vonatkozásban a gyakorlat próbáját is kiállták.
Az előválasztás fogalmilag egy olyan politikai eseménysor, amelynek során a választók egy "rendes" választást megelőzően véleményt nyilváníthatnak a hivatalos jelöltségre pályázó személyekről. Leggyakoribb formája a nyílt előválasztás, amelyen - általában minimális előfeltételek teljesítése, pl. lakcím igazolása mellett - bárki leadhatja a szavazatát.[3] A főbb előnyök között - a jelölőszervezetek oldalán - a jelöltek népszerűségére vonatkozó előzetes információszerzés lehetősége és a külső figyelem szokásosnál hosszabb ideig való fenntartása, a választók oldalán pedig szintén a többletinformációhoz jutás lehetősége és az érdemi bevonódás érzetének erősödése említhetőek.
Az országos előválasztás általában olyan országokra jellemző, ahol többségi elvű, és egyfordulós szavazásokat tartanak. A legismertebb és egyúttal legletisztultabb megoldást az amerikai elnökválasztások előtt rendezett hagyományos Republikánus és Demokrata Párti előválasztások jelentik.[4] Európában kevésbé elterjedt, noha az elmúlt három évtizedben több államban, így Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Lengyelországban és Romániában is láttunk példákat előválasztásra - elsősorban elnöki, miniszterelnöki, polgármesteri, illetve parlamenti képviselői pozíciókra, valamint néhány esetben európai parlamenti választásokhoz kapcsolódóan is.[5] Egészen sajátos formában, a parlamenti választásokhoz kapcsolódóan Ukrajnában is sor került egy részleges "előválasztásra" 2019-ben, amely "utólagos" formában valósult meg, amennyiben a már véglegesített (a választási szervekhez benyújtott, és azok által hitelesített) pártlistákról utólag - internetes szimpátiaszavazások alapján - húztak le jelölteket.[6]
A mostaninál is szélesebb körű európai "elterjedtség" akadályának tekinthetjük azt a tényt is, hogy Európa
- 11/12 -
számos országában arányos és kétfordulós választási rendszer működik, ami részben vagy egészében feleslegessé teszi az előválasztás alkalmazását.
Az előválasztás Magyarországon körvonalazódó formája a kormánypártok-ellenzéki pártok binaritás szerinti azonos politikai oldal pártjai által elindított jelöltek hivatalos (leginkább országgyűlési, önkormányzati, európai parlamenti) választásokat megelőző, egymás közti megmérettetése, melynek - a több párt részvételén túl - döntő mozzanata a szélesebb nyilvánosság előtt zajló és e nyilvánosság kifejezett aktivitására építő, bevonó jellegű lebonyolítás. Tehát a hagyományos, adott pártokon belül - alapszervezeti jelölés, magasabb pártfórum jóváhagyása stb. formájában - mindig is zajló belső kiválasztás itt is megtörténik, és a hivatalos, jogszabály szerinti jelöltséghez szükséges feltételek teljesítését (pl. az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény [a továbbiakban Vjt.] 6. §-a szerinti megfelelő számú ajánlás összegyűjtését) megelőzően az előválasztás egy önkéntes többletelem, amely a politikai verseny egy újabb színterét teremti meg (a meglévő, akár pártokon belüli, akár azok jelöltjei közötti hagyományos "platformok" mellett).
A már említett választási formák mellett elvileg lehetséges ezeknél szűkebb és tágabb terjedelmű alkalmazása is az intézménynek: szűkebb forma lehet az, amikor például egy országgyűlési választás esetében a politikai pártok jelöltjei az egyes egyéni választókerületekben (vagy legalább azok egy részében) nem mérik össze előzetesen támogatottságukat, de ez megtörténik a pártok miniszterelnökjelöltjei tekintetében. Az intézmény jelenleg körvonalazódó tartalmánál tágabb, szélesebb jelentéstartalmú változata pedig az lehet, amikor minden olyan esetben, amikor a(z ellenzéki) pártoknak valamilyen tisztségre vonatkozó jelöltállítási lehetősége van, ezt (is) előválasztás formájában, koordinált módon, az egyes pártok jelöltjeit a szélesebb nyilvánosság előtt is "megversenyeztetve" teszik meg. Például az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 7. §-a szerinti jelölőbizottság egy vagy több tagja javaslata megfogalmazásakor már egy előzetes, külső véleménynyilvánítás eredményére is támaszkodhatna egy erre irányuló előválasztás nyomán. Természetesen érzékeljük, hogy ez a felvetés a mai magyar politikai kultúra gyakorlatától és realitásaitól egyelőre távol esik, ám a jelenséggel kapcsolatos, tágabb horizontú gondolkodás a pillanatnyi praxistól függetlenül lényeges, sőt szükséges. A felvetést egyébiránt indokolja az a tény is, hogy az USA-ban - ahol a XX. század elejére már rögzült a maihoz hasonló, államonként rendezett előválasztás (primary election, pre-selection), leválva a pártok belső jelölőgyűléseiről (caucus) - nem csupán a pártok elnökjelöltjeinek személyéről döntő szavazási folyamatra, hanem a városi vagy állami posztokra pályázó, de nem pártokhoz kötődő jelöltek megválasztására is ezt a két kifejezést használják (amikor is a szavazás tétje az, hogy a tisztségért versenyzők számát kettőre csökkentsék).[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
