2021-22 Magyarországán a társadalmi közbeszédben megjelent a "nemváltoztató műtét" kérdése. A témában számos írás készült a publicisztika és a különböző szaktudományok területén. Az alábbiakban a kérdést kizárólag a fogyasztóvédelem koordináta-rendszere alapján vizsgálom.
Napjainkban a fejlett nyugati demokratikus társadalmakban megjelent és egyre jelentősebb sajtófigyelmet kapott a "hagyományostól" eltérő nemiség kérdése, és ennek révén több országban nyíltak olyan klinikák, ahol - jellemzően térítéskötelesen - végeznek a pácienseken a magyar megfogalmazás szerint "nemváltoztató műtéteket".[1] A szakirodalomban és a társadalmi közbeszédben ezekre a műtétekre - technikailag az esetek szinte mindegyikében műtétek és különféle terápiák sok esetben élethosszan tartó sorozatára vonatkozó beavatkozásra - több elnevezés is elterjedt, köztük az Amerikai Plasztikai Sebészek Társasága által használt "nemi megerősítő műtét".
A 2020-as évekre ezek a műtétek a modern orvostudomány által ismert és alkalmazott technikává váltak. A társadalmi és politikai közbeszédben a legtöbb országban döntően ideológiai alapon alakultak ki törésvonalak az ellenző és támogató csoportok között. Ebben a vizsgálatban a két oldal által jellemzően használt ideológiai premisszáktól és érvektől függetlenül, a fogyasztóvédelmi jog fogalmi kereteiben vizsgálom, hogy a sok tekintetben mára nemzetközileg harmonizált fogyasztóvédelmi szabályok szerint jogszerű és szabályos működés keretei között működnek-e az ilyen műtétet végző intézmények, vagy "van igazság" az opponáló álláspontban.
A fogyasztóvédelem felfogásában a nemi átalakító műtéten áteső személy fogyasztónak minősül, függetlenül attól, hogy a beavatkozást ő, vagy más finanszírozza, hiszen a beavatkozás (a szolgáltatás nyújtása) az ő testén valósul meg.[2] Ezért kiemelt jelentősége van a fogyasztó egészséghez való joga maximális védelmének - ide nem értve az orvosi műhiba esetét, amely alapvetően orvosi jogi és nem fogyasztóvédelmi kérdés, ami itt csak a műtét szolgáltatás jellege miatt merülhet fel. Ugyancsak döntő fontosságú a fogyasztó információhoz való joga - ami az orvosi jogban a "tájékozott beleegyezés jogának"[3] feleltethető meg -, ami megköveteli, hogy a fogyasztó átfogó és számára értelmezhető tájékoztatást kapjon az elvégezni kívánt műtéti beavatkozás minden releváns és az egészsége szempontjából rövid és hosszú távon jelentős hatásáról, következményéről. A kérdés szempontjából - a fogyasztók perlési jogán kívül - a fogyasztói érdekvédelmi-érdekérvényesítő szervezetek létrehozásának joga értelmezhető, azzal a céllal, hogy más fogyasztói csoportokhoz hasonlóan, a szolgáltatóval szemben a vélt vagy valós sérelmet szenvedett fogyasztók egységesen tudjanak fellépni. Ilyen fogyasztói jogvédő csoportnak tekinthető a fogyasztóvédelmi jog szemüvegén keresztül nézve a WPATH (World Association for Transgender Health), amely számos orvosi eljárási protokollt dolgozott ki, amik közül többet átvettek az ilyen jellegű kezelésekkel foglalkozó intézmények, illetve egyes helyeken az állami szabályokban is visszaköszönnek.
A fogyasztói jogok nemzetközi szinten harmonizáltak, az 1985-ös UNCTAD egyezmény óta; a jelen vizsgálatban jelentős, egészséghez és információhoz való fogyasztói jogot a legtöbb ENSZ-tagállam elfogadja, és jogszabályai szerint biztosítja polgárainak.
Abban a kérdésben máig nem született nemzetközi szinten egységes sem orvosszakmai, sem jogi álláspont, hogy mik azok a feltételek, amelyek esetén a beavatkozás - ami technikailag esetenként eltérő számú invazív műtéti beavatkozásból álló sorozat - elvégzése a) lehetséges, b) indokolt vagy c) szükséges lenne. Ezáltal a beavatkozás elvégzésének feltételei államonként és kórházanként is változóak. Tekintettel arra, hogy a beavatkozás előtti pszichológiai vagy pszichiátriai vizsgálatok előírására sincs egységes szakmai vélemény, ezért ezeket a kérdéseket nem vizsgálom, mert ez az inkonzisztens gyakorlat miatt nem a beavatkozás fogyasztóvédelmi dimenzióját, hanem a titokvédelmi aspektusát érinti.
Maga a szolgáltatás "feminizáló" illetve "maszkulinizáló" beavatkozások sorozatából áll. A feminizáló műtétsorozat során a női nemi anatómiát alakítják ki vagina-
- 46/47 -
plasztika, mammoplasztika, orchietómia, arcfeminizáló plasztika, redukciós pajzsmirigyplasztika és a hang feminizálása, valamint fenékplasztika révén. A maszkulinizáló műtétsorozat során mellkasi maszkulinizációs mammoplasztika, metoidiplasztika, falloplasztika, skrotoplasztika és az esetek zömében petefészek-, valamint méheltávolítási műtét történik (hysterektomia és oophorectomia).
A műtétsorozat végeztével - a fogyasztóvédelmi szempontból ügyfél, orvosi szempontból páciens - élethosszig tartó hormonkezelésre szorul, hiszen a tudomány mai állása szerint arra nincs lehetőség, hogy a műtéten átesett személynek a megváltozott szexusnak megfelelő nemi hormont termelő nemi mirigyei alakuljanak ki, illetőleg az adott nemnek megfelelő mennyiségben legyenek képesek a nemi hormonok termelésére.
Mivel a beavatkozás az ügyfél szexuális énképéhez kívánja alakítani[4] az ügyfél biológiai nemi jellegét, fogyasztóvédelmi - vevőelégedettségi - oldalról fontos kérdés, hogy a beavatkozás után hogy éli meg a megváltozott jelleget az ügyfél. Az USA-ban végzett kutatások azt az eredményt kapták, hogy a műtéteken átesett személyek döntő része pozitív hatásokról számolt be és csak kis részük volt elégedetlen a beavatkozással, illetve "bánta meg". A kutatók azt is kiemelik, hogy ezekben a felmérésekben olyan kevesen vettek részt, hogy általános következtetést levonni a vizsgált 50, illetve 250 esetből nem feltétlenül lehet, ezek inkább az érintett klinikák "vevőelégedettségi adataiként" értelmezhetőek. A felmérések szerint a megkérdezettek 90%-a elégedett a beavatkozással, 85%-uk számolt be arról, hogy orgazmust élt át a műtét óta, 3% elégedetlen és 1% bánta meg a beavatkozást.[5]
Valamennyi - akár feminizáló, akár maszkulinizáló - beavatkozás esetében szükséges az ügyfelet kioktatni, hogy az átalakító beavatkozások után, de petefészek-, méh-, illetve hereeltávolítás nélkül, technikailag alkalmas marad a korábbi - születési - szexusának megfelelően, a szaporodásban IVF eljárás során (biológiai) szülőként részt venni. Azonban a tudománytechnika jelenlegi állása szerint ezen szervek eltávolítása után arra sincs lehetőség, hogy akár a születési, akár a megváltozott szexusnak megfelelően biológiai szülővé váljon. Az X és Y nemi kromoszómák az ember valamennyi sejtjében változatlanul vannak jelen. Ezek valamennyi sejtben való "cseréje/átírása" jelen tudásunk szerint lehetetlen, ráadásul a legtöbb állam joga szerint bűncselekményt valósítana meg. A petefészek és a herék eltávolítása után ivarsejt érésre/termelődésre nincs lehetőség. Az IVF-technológiával elméletileg arra van technikai lehetőség, hogy egy születési nem szerint XY-XY vagy XX-XX pár vonatkozásában mesterséges megtermékenyítést végezzenek a szakemberek, viszont egy ilyen beavatkozás jelenleg valamennyi állam joga szerint tiltott, sok helyen bűncselekménynek is minősül.[6] Technikai szempontból a két XX kromoszómapár találkozása nagyban hasonlít az élővilágban elterjedt heterológ megtermékenyítéshez. Azonban a két XY kromoszómapár találkozása eddig megválaszol(hat)atlan kérdéseket vet fel, hiszen itt megvalósulna az Y kromoszóma rekombinációja, márpedig az Y kromoszóma módosulása az emberi egyedfejlődés és történelem során mind ez ideig kizárólag a másolási hibák és a természetes mutációk útján valósult meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
