Mottó: A jogásznak - témánk szempontjából különösen a nemzetközi közjoggal foglalkozó már praktizáló és leendő szakembernek - a lehető legpontosabban ismernie kell e területet, hogy mindig tudja, milyen szabályt és miért nem tart be...*
1. Az európai értelemben vett jogállami berendezkedés megteremtésére irányuló, immár több, mint egy évtizedes politikai és jogi erőfeszítések során a nemzetközi jogi, ezen belül a nemzetközi szerződéses szféra nem kapott, s valljuk be, nem is kaphatott kellő figyelmet. Gyakorlatilag a mai napig érintetlenül maradtak a korábbi alkotmány s más fontos jogszabályok idevágó rendelkezései (néhány, a téma lényegét csak áttételesen érintő olyan "muszáj"-lépéstől eltekintve, mint például az Elnöki Tanácsnak a köztársasági elnök intézményével való felváltása s az emiatt nyilvánvalóan szükségessé vált korrekciók elvégzése), amelyek azonban a nemzetközi jog területét nem igazán érintették.
Az Alkotmányba be kellene épülnie a nemzetközi jogban kialakult és általánosan elfogadott, a nemzetközi kapcsolatoknak az Egyesült Nemzetek Alapokmányában, valamint a nemzetközi szerződések jogában kodifikált, továbbá a közvetlen környezetünkre meghatározó normákat tartalmazó, az Európai Unió, az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (Szervezet) különböző dokumentumaiban is megfogalmazott legfontosabb, egyebek között a nemzetközi jog primátusával összefüggő alapvető jogelveknek. A nemzetközi jognak a belső joggal szembeni primátusa a hazai jogász-társadalom többsége számára - itt nem kifejtendő okok miatt - nem könnyen emészthető. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ennek az elvnek Alkotmányunkban való rögzítése mintegy záloga annak, hogy a Magyar Köztársaság visszafordíthatatlanul a demokrácia és a jogállamiság alapelvein szerveződött nemzetközi közösség részese legyen és nélkülözhetetlen az európai integrációba való betagozódásunkhoz is.
Az alábbiakban - egy előbb-utóbb megkerülhetetlen átfogó rendezés perspektívájában - igyekszem egymás mellett bemutatni, hogyan látjuk a jelenleg hatályos, lényegében több, mint két évtizede kirajzolódott szabályozás főbb (meggyőző vagy kevésbé életszerűnek bizonyult) jegyeit és a távlatilag kívánatosnak tűnő, Magyarország új nemzetközi kapcsolódásait kifejezni képes új jogi rezsim fő vonalait.
2. Az eddig felgyülemlett elméleti és gyakorlati tapasztalatok egyaránt azt sugallják, helyes és régóta időszerű volna (a nemzetközi szerződések megkötésének rendjére vonatkozó leendő szabályozás kapcsán) tételesen is meghatározni a Magyar Köztársaság belső jogrendszerének és a nemzetközi jognak, ezen belül e jognak a magyar állam érvényes nemzetközi szerződéseihez való viszonyát.
3. Helyesnek tűnik, hogy e viszonynak, mint a Magyar Köztársaság jogállami berendezkedése egyik "támkövének" a meghatározása az Alkotmányban kapjon helyt. Az Alkotmány - korábbi munkálatok során érintetlenül maradt - 7. §-a1 nem kielégítő, nem felel a mára már megkerülhetetlenné vált kérdésekre, s épp ezért nem is meglepő, hogy a szerződéskötési eljárással meghatározó módon foglalkozó jelenleg is hatályos alap jogszabály (az 1982. évi 27. sz. törvényerejű rendelet) nem volt képes az egyébként elvárható organikus módon onnan levezetni a mondandóját. Ezért, valamint a szerződéskötési tevékenységben érintett alapintézmények hatásköreinek tisztázása érdekében először az Alkotmány egyes rendelkezéseit célszerű vizsgálat tárgyává tenni, s ha ennek eredménye ide torkollik, módosításukat is fontolóra venni.
4. A belső jognak általában a nemzetközi joghoz, illetőleg konkrétan a nemzetközi szerződéshez való viszonyát célszerű külön kezelni. A szerződésekből fakadó és tiszteletben tartandó kötelezettségek köre és terjedelme ugyanis többnyire maradéktalanul körülhatárolható, míg ez az "általánosan elismert" nemzetközi jogi elvekre és szabályokra nem állítható minden fenntartás nélkül, különösen, ha ez a kifejezés, mint ismeretes, a nemzetközi szokásjogot is magában foglalja. Mégis, nem tartjuk megkerülhetőnek, hogy Alkotmányunk egyértelműen állást foglaljon a nemzetközi jognak a belső joggal szembeni, ma már világszerte elfogadott és alkalmazott, mégoly mérsékelt, de határozott primátusa mellett. Az Alkotmánynak az ezzel a kérdéskörrel foglalkozó 7. §-át ezért a jövőben, egyelőre nem kodifikációs alaposságú megfogalmazással, a következő alapelveket szem előtt tartva javallanánk megfontolni:
a) A nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak tiszteletben tartására (lényegében "kifelé") irányuló általános elkötelezettség, amely, elismerve a nemzetközi jog általános elsőbbségét a belső jog viszonylatában, fenntart bizonyos hallgatólagos mozgásszabadságot annak megítélésében, hogy adott esetben vajon valóban általánosan elismert, azaz kötelező nemzetközi jogi normáról van-e szó. Tágas - itt nem részletezhető - eszközrendszer áll már most rendelkezésre az ezzel kapcsolatos esetleges véleménykülönbségek - elsősorban a szövetségi rendszerek nyújtotta, de akár ezeken kívüli politikai keretek között való - rendezésére.
b) A belső jog és a nemzetközi szerződés viszonyát illetően a nemzetközi jog elsőbbségének konzekvenciájaként azt kellene kifejezésre juttatni, hogy a szerződésnek a magyar belső jogba épülve a jogszabályi rangsorban (az Alkotmányt kivéve - ld. lejjebb) meg kell előznie a törvényeket és egyéb jogszabályokat, belső jogként közvetlenül is alkalmazhatónak kell lennie, szerződés és belső jogszabály konfliktusa esetén pedig a konfliktus feloldásáig is a szerződést kellene alkalmazni. Ezzel egyidejűleg jogalkotókra és jogalkalmazókra egyaránt kötelezően rendelkezni kellene arról, hogy a magyar állam jogszabályai nem lehetnek ellentétben a magyar állam nemzetközi szerződéseivel, az Alkotmányból egyenesen levezethető részletes törvényre bízva ennek érvényesítését.
c) Ugyanakkor a számos fejlett demokratikus berendezkedésű állam által elfogadott megoldáshoz hasonlóan, bizonyos pozitív megkülönböztetésben célszerű részesíteni alaptörvényünket, anélkül azonban, hogy megtörnénk a nemzetközi szerződés és a - bármilyen szintű - belső jogszabály viszonyában az előbbit megillető elvi elsőbbséget. Ezzel összefüggésben volna célszerű kifejezésre juttatni a magyar állam elkötelezettségét a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségek jóhiszemű, azaz a másik (többi) fél hasonló magatartását vélelmező teljesítése, valamint a nemzetközi jog tiszteletben tartása iránt.
d) Az Alkotmányt érintő nemzetközi szerződést nyilvánvalóan fokozott gondossággal kell kezelni és egyértelművé kell tenni, hogy az ilyen szerződés megkötésének elengedhetetlen előfeltétele az Alkotmány érintett rendelkezéséről való, az Országgyűlés által erre alkotmányosan meghatározott eljárásban kialakítandó döntés meghozatala.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
