A közelmúltban megjelenő, a nemzetközi magánjoggal foglalkozó tanulmány a jogválasztás egyes kérdéseit vizsgálja. A tanulmány első benyomásra talán kizárólag elméleti szintézisnek tűnhet, amely nem kapcsolódik a közjegyzői tevékenységhez, azonban részletesen elemezve számos gyakorlati iránymutatást tartalmaz. Ezek az elméleti és gyakorlati szempontú elemzések segítségül szolgálhatnak a nemzetközi elemeket tartalmazó közjegyzői ügyekben, főként okirat-szerkesztés során a végintézkedések, házassági vagyonjogi szerződések és a hagyatéki eljárás során alkalmazandó külföldi jog esetén. A cikk a szerződések körén kívül foglalkozik a dologi jog, családjog és házassági vagyonjog olyan eseteivel, amikor határon átnyúló ügyekben felmerül jogértelmezési probléma.
A szerző az új nemzetközi magánjogi kódex[1] egyik jelentős újítását emeli ki. Az új szabályozás szerint a feleknek széles körben lehetősége nyílhat a jogválasztásra. A korábbi szabályozás[2] általános jelleggel biztosította a felek részére a külföldi jog mellőzését, azonban a szerződésekre korlátozta a jogválasztást. A magánautonómia kiterjesztésével a nemzetközi elemet tartalmazó ügyek hatékonyabb megoldása érhető el.
A jogválasztás a magánautonómia elve alapján a szerződéses kollíziós szabályok (Róma I. rendelet) területén túl érvényre jut más területeken is, mint például a szerződésen kívüli kötelmek (Róma II rendelet), a házasság felbontása (Róma III rendelet), a tartás (Tartási rendelet), az öröklés (Öröklési rendelet) és a házassági vagyonjog (Házassági vagyonjogi rendelet és Bejegyzett élettársi vagyonjogi rendelet) szabályrendszerében.
A szerző a kollíziós magánautonómia és az anyagi jogi autonómia lecsapódása kapcsán kiemeli, hogy ezen elmélet szerint, a jogválasztás szabadsága az anyagi jogi autonómiából vezethető le. Az elmélet következő lépcsőfoka, hogy a nemzetközi elemet tartalmazó szerződés esetén a felek kvázi "kilépnek" az állami jogból és egy olyan térbe kerülnek, ahol
- 79/80 -
a nemzeti jog háttérbe kerül. A szerző rámutat arra, hogy ezekben az esetekben - lévén szerződésről van szó - harmadik felekre gyakorolt hatás kevésbé jelentős, hiszen a szerződéses jogviszonyok relatív szerkezetűek. E körben fontos említést tesz a tanulmány, a magánautonómia elve a szerződések esetén széles körben elismert, mivel a nemzetközi kereskedelem hatékony eszköze is.
A magánautonómia elvét a jogbiztonság és az előreláthatóság is indokolja. A kollíziós joggal szemben a felek általi jogválasztás előnyösebbé vált, hiszen a felek megfelelőbb döntést hozhatnak és a jogválasztás következtében olyan jogot választanak, amelyik az adott helyzetükhöz jobban illik. Jelentős értelmezési problémák megoldására is alkalmas a jogválasztás, hiszen a felek ezt már előre kizárhatják. Az előreláthatóság követelményével kapcsolatban a szerző a házassági vagyonjogot említi, ahol ennek a szempontnak döntő jelentősége van.
A magánautonómia gyakorlati érdemei kapcsán a tanulmány a nemzetközi kereskedelmet említi, amelyben a felek azért választanak egy adott jogot, mert járatosak benne, ezt a jogot tekintik az adott terület lingua francájának, vagyis amelyhez a piaci gyakorlat is igazodik. A felek információs költségeivel is indokolható a jogválasztás mögötti szándék. További szempont lehet a jogválasztás során egy semleges jog kikötése, így elkerülhető, hogy a felek között információs asszimetria keletkezzen. Az idegen jog választása biztosítja a "fegyverek egyenlőségét".
A szerző utal rá, hogy a szerződések körén kívül jelentősek a különbségek a jogrendszerek között, összehasonlítva az egyes nemzeti szerződési joggal. A nemzetközi jog által elfogadott általános elvek segítenek a szerződési jogban, mint például a pacta sunt servanda, clausula rebus sic stantibus, impossibilium nulla obligatio est, vis major. Ezzel ellentétben a szerződések jogán túl sokkal nagyobb eltérések tapasztalhatóak. A szerző példaként említi, hogy míg egyes országokban a felek szinte azonnal fel tudják bontani a házasságot, addig más államokban ez akár évekig is eltarthat, vagy éppen nem is engedélyezett (Fülöp-szigetek). Az öröklési jog területéről is hoz példát a szerző: egyes jogrendszerek a teljes és korlátlan végrendelkezési szabadságot, míg mások - a kötelesrész intézményén keresztül - korlátozzák a végrendelkező rendelkezési jogát. A szerző megállapítása szerint a magánautonómia a szerződések körén kívül kisebb gyakorlati érdemekkel rendelkezik, mint a szerződések esetén.
A tanulmány foglalkozik azzal az esetkörrel, amikor a felek egy olyan jog szabályaival összhangban járnak el, amelyet alkalmazandónak vélnek, míg a magatartásuk meg kell, hogy feleljenek egy másik jog követelményeinek. A "rossz jog alapján történő eljárás" (Handeln unter falschem Recht) problémáját a kollíziós jog sokféle módon kezeli. Egyrészt teljesen elutasítható is lehet, vagyis figyelem kívül hagyja a felek hibás feltételezéseit. Másrészt lehet megengedőbb is, és vagy figyelembe veheti a felek jóhiszemű eljárást vagy elismerheti a "hibás" jog alapján szerzett jogokat.
E tárgykörben a szerző magyar és német bírósági gyakorlatot is elemez. Az egyik jogesetben a magyar bíróságnak egy Svájcban kötött házassági vagyonjogi szerződés jog-
- 80/81 -
hatásairól kellett határoznia.[3] A felek magyar állampolgárok voltak, azonban Svájcban házasodtak össze és házassági vagyonjogi szerződést kötöttek. A szerződésükben a különvagyoni rendszert választották (Gütertrennung) a svájci polgári törvénykönyv szerint. A magyar bíróságnak a házassági vagyonjogi szerződés jogkövetkezményeit kellett leszűrnie. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a szerződés alakilag érvényes, mivel azt közjegyző készítette, és mint közokiratot Magyarországon el kell ismerni. Az Ítélőtábla azt is leszögezte, hogy a magyar jog alkalmazandó, mivel mindkét fél magyar állampolgár. Az eset kapcsán a szerző megállapítja, hogy a Fővárosi Ítélőtábla nem követte az anyagi jogi jogválasztás elméletének megközelítését.
A szerző a cikk utolsó részében a jogválasztás tipológiájával foglalkozik az Nmjtv.-ben foglaltak szerint. A jogválasztás egyoldalú, vagy két-, illetve többoldalú is lehet. A szerződések esetében a felek választják meg az alkalmazandó jogot, azonban más területen erre lehetőség van egyoldalú nyilatkozat útján is. Az egyoldalú jogválasztás esetén a szerző olyan ügyeket említ, ahol nincs ellenérdekű fél, például a névjog, azonban kontradiktórius eljárásban is van rá példa, mint a személyhez fűződő jogok megsértése.
A jogválasztás lehet továbbá explicit vagy implicit. Az általános szabályok szerint a jogválasztásnak kifejezettnek kell lennie. Eltérő, implicit jogválasztást enged az Nmjtv. a szerződéses és a szerződésen kívüli kötelmek vonatkozásában, amikor a szerződés rendelkezéseiből vagy az ügy körülményeiből egyértelműen megállapítható a jogválasztás. Továbbá a jogválasztás lehet szabad és kötött. A szerző említi, hogy Európában a szerződések körében annyira széles a szabad jogválasztás, hogy a felek bármelyik jogot választhatnak, akár az üggyel semmilyen kapcsolatban nem álló állam jogát is. A kötelmi jog körén kívül viszont kötött a jogválasztás elve, vagyis a felek csak a törvény által elismert tényezők szerinti jogok közül választhatnak.
A szerző zárszóként a jogválasztás szélesebb körű érvényesülését emeli ki az Nmjtv. megváltozott szabályaiban. Álláspontja szerint ennek köszönhetően növelhető a nemzetközi magánjogi ügyek hatékony és kiszámítható megoldása. Kiemeli, hogy jelentős különbségek mutatkoznak a kötelmi jog és a kötelmi jog körén kívül, ahol a kollíziós jog korlátokat és kötöttségeket tartalmaz. ■
JEGYZETEK
[1] 2017. évi XXVIII. törvény a nemzetközi magánjogról (továbbiakban: Nmjtv.).
[2] 1979. évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról (továbbiakban: Nmjtvr.).
[3] Pf.21948/2009/6. számú ügy.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Hajdúszoboszló.
Visszaugrás
