A Fővárosi Ítélőtábla 2009. július 2-án kelt ítéletével1 helyben hagyta a Fővárosi Bíróság 2008. december 16. napján meghozott, a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület (a továbbiakban: alperes) feloszlatására vonatkozó ítéletét.
A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla (a továbbiakban: FÍ) utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően az alperes élt fellebbezéssel, kérve az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. A Fővárosi Főügyészség (a továbbiakban: felperes) fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
a) Mivel a kereset az alperesi egyesületnek - a felperes részéről nem mozgalomnak minősített, hanem szervezeti egységként kezelt - Magyar Gárdára is kiterjedő feloszlatására irányult, ezért az alperes által mozgalomnak nevezett Magyar Gárda önállósága vagy szervezeti egységként az alperessel való azonossága olyan kérdésként merült fel, amiről a kereset elbírálása kapcsán az FÍ-nek állást kellett foglalnia.
Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy az alperesi egyesület nem egyetlen, de legfőbb tevékenysége a Magyar Gárda létrehozása, működtetése, irányítása és pénzügyi támogatása, ehhez képest a két szerveződésre nem a különállás, hanem a szimbiózisban való működés a jellemző. A FÍ az ebből adódó jogkérdések kapcsán megállapította, hogy az Etv. tömegmozgalomra vonatkozó szabályának a társadalmi szervezet definícióját rögzítő 3. §-on belüli elhelyezkedéséből arra lehet következtetni, hogy az Etv. 3. § (2) bekezdése egy speciális társadalmi szervezetet szabályoz tömegmozgalom (mozgalom) elnevezés alatt. A tömegmozgalom társadalmi szervezeti jellegéből következik, hogy az jogi személy [Etv. 2. § (4) bekezdés], amely nyilvántartásába vétellel jön létre [Etv. 4. § (1) bekezdés]. A Magyar Gárda ezen feltételeknek nem felel meg, ezért tömegmozgalomnak nem tekinthető.
Az FÍ szerint az Etv. 5. §-a értelmében nem minősül társadalmi szervezetnek a magánszemélyeknek az egyesülési jog alapján létrehozott olyan közössége, amelynek működése nem rendszeres vagy nincs nyilvántartott tagsága vagy a törvényben meghatározott szervezete. A fenti rendelkezés szerinti vagylagos feltételek közül a Magyar Gárdának kétségtelenül nincs az Etv.-ben meghatározott szervezete, ezért egyértelműen az Etv. 5. §-a alá eső közösségről van szó. Ugyanakkor a társadalmi szervezetekkel szemben az Etv. 5. §-a szerinti közösségeknek a sajátosságai legfőképpen abban mutatkoznak meg, hogy vagy egy másik ún. anyaszervezeten belül fejtik ki tevékenységüket, vagy önállóan ugyan, de alkalmi jelleggel, ügyintéző és képviseleti szervek működése nélkül, alapszabály és nyilvántartott tagság nélkül, működésük célja alkalmanként változó, eshetőleges. Az elsőfokú bíróság által helyesen mérlegelt bizonyítékok alapján megállapított tényekből - az Etv. 5. §-át és annak miniszteri indokolását tekintve - egyértelműen az következik, hogy a Magyar Gárda jogi értelemben nem tömegmozgalom, hanem az egyesülési jog alapján létrehozott olyan közösség, amely az alperesi egyesületen mint anyaszervezeten belül fejti ki tevékenységét. A Ptk. 1. § (1) bekezdés utolsó fordulata folytán alkalmazandó Ptk. 30. § (1) bekezdése a jogi személyen belüli ilyen csoportot a jogi személy szervezeti egységeként definiálja. Ekként megállapítható, hogy az alperesi egyesület a Magyar Gárdát szervezeti egységként magában foglalja, ennél fogva a FÍ jogerős ítélete mindkettőre kiterjed: az egyesület feloszlatása kapcsán a bíróság a Magyar Gárdában tevékenykedő természetes személyek együttműködésének az egyesülethez kötődő szervezeti kereteit is megszünteti. Megjegyezte ugyanakkor a FÍ, hogy döntése a Magyar Gárdát alkotó természetes személyek jövőbeli egyesülési és gyülekezési jogára - mint anyagi jogi jogosultságra - kihatással nincs, az e jogok jövőbeli gyakorlásával kapcsolatos kérdéseket nem dönti és nem is döntheti el.
b) Az alperes fellebbezésében vitatta, hogy a Magyar Gárda Egyesület feloszlatásának törvényi feltételei fennállnának: egyrészt, mert a működése nem járt ténylegesen mások jogainak, szabadságának sérelmével, másrészt - ha mégis sérelmet okozott volna - a feloszlatás mint jogkövetkezmény aránytalanul súlyos. A FÍ a Római Egyezmény2 10-13. Cikkeinek felhívását és az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatának áttekintését követően megállapította, hogy az egyesület feloszlatására az Etv. 16. § (2) bekezdés d) pontja ad lehetőséget az Etv. 2. § (2) bekezdésben meghatározott törvényes célok érdekében, és ez a Római Egyezmény 10-11. Cikke szerinti legitim célnak - nevezetesen annak, hogy az egyesülési jog gyakorlása nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével - megfelel. Ezt követően a FÍ azt vizsgálta, hogy az egyesülési jog korlátozása szükséges intézkedésnek minősül-e. Az FÍ nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját atekintetben, hogy a bizonyítandó jogsérelem bizonyos közösségek egyenlő emberi méltóságához fűződő személyiségi joga megsértésében ragadható meg, és indokolását annak a kérdésnek a megválaszolására építette, hogy az alperes, ezen belül a Magyar Gárda működése - a keresetben kifejtettek és az ellenkérelemben foglaltak alapján - sértette-e mások jogait és szabadságát, vagy az általa kifejtett tevékenység a Római Egyezményben biztosított alapjogok (10., 11. Cikk) megengedett, rendeltetésszerű és emiatt beavatkozást nem tűrő gyakorlásának minősül-e. A strasbourgi bíróság joggyakorlatára utalva kifejtette a FÍ, hogy - a felek érvelésével szemben - nem az alperesi egyesület működésének egészét, tevékenységének általános társadalmi hatásait, valamint megítélését kellett vizsgálni, hiszen ez utóbbiak szubjektív, és egymástól alapvetően különböző értékítéletet jelentenének. A feloszlatás pedig csak objektív, konkrét alperesi megmozdulások kapcsán megállapított tényekből következő szankció lehet.
Kétségtelen tényként rögzítette a FÍ, hogy a per tárgyává tett rendezvények alkalmával erőszakos cselekményekre ténylegesen nem került sor, de a valamennyi helyszínen nyilvánvalóan jelenlevő ún. foglyul ejtett közönségre3 is figyelemmel az erőszak közvetlen, egyéni jogok sérelmével is fenyegető veszélye fennállt, és önmagában az erőszak tényleges hiányából a nagyszámú rendőri jelenlét mellett az erőszak veszélyének hiányára következtetni nem lehet. A FÍ szerint nem segíti a - MGE célját képező - közbiztonsággal kapcsolatos problémák megoldását az a magatartás, amely bár lehet, hogy közvetve vitát indít el, de helyben - ahol az alperesi álláspont szerint is a legnagyobb feszültségek jelentkeznek - nem a konfliktusok megoldásának irányába hat, hanem azokat kifejezetten gerjeszti. Ez egyben azt is jelenti, hogy az alperes rendezvényei közvetlenül és ténylegesen a demokrácia lényegéhez tartozó közrendet és köznyugalmat támadják. Ez utóbbiak a demokrácia olyan, csak a közösség szintjén értelmezhető értékei, amelyek sérelme mások - a Római Egyezmény 5. Cikke szerint ugyancsak védendő - biztonsághoz és szabadsághoz való jogát sérti. A községeknek a gyűléseken közvetlenül rész venni nem kívánó, de azokat megfélemlítve mégis elszenvedni kénytelen lakói nem csupán kellemetlen érzelmeiknek voltak kitéve, hanem szabadságuk ténylegesen is sérült. Kimondta a FÍ, hogy az alperes tevékenysége folytán - az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben - nem a kisebbségek közösség szintjén értelmezendő emberi méltósághoz fűződő személyiségi joga sérült, hiszen e jogok csak természetes személyt illethetnek, közösségeket nem; továbbá az emberi méltóságában megsértett személy önrendelkezési joga folytán egy ilyen sérelem csak az igényt érvényesítő természetes személy által indított perben lenne vizsgálandó. A közrend és köznyugalom ezzel szemben olyan, csak a közösség szintjén értelmezhető értékek, amelyekbe beletartozik minden érintettnek, így a rendezvények helyszínén tartózkodó természetes személyeknek a Római Egyezmény 5. Cikkében védett biztonsághoz és szabadsághoz való joga. Ez pedig az erőszak akár csak közvetett, de reális veszélye esetén is sérül, ami adott esetben megállapítható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
