A menstruációs szabadságot a nemzetközi szakirodalom úgy definiálja, mint egy olyan intézményt, amely lehetővé teszi a menstruálók számára, hogy munkajogi értelemben is vett szabadságot vegyenek ki, ha menstruációjuk miatt nem tudnak munkába járni. Ez sokféleképpen befolyásolhatja a menstruáló személyeket,[1] beleértve a munkahelyi státuszukat is.[2] A nemzetközi interdiszciplináris kutatások a menstruáció kapcsán a menstruációs egészség fogalmához kötődnek. Ez tág kontextust jelent a munkajogi gondolkodás számára is, mivel egybefonódik a fenntarthatósági célokkal, a nemek közötti egyenlőséggel és az alapvető emberi jogokkal,[3] ezért ez meghatározza a kutatási irányon kívül a szakpolitikai követelményeket is.[4] Számos előnyt jelenthet a menstruációs szabadság a menstruáló nőknek. Talán legfontosabb haszna a szabadság lehetővé tételének a menstruációval járó fizikális tünetek miatti szenvedés csökkentése. Olyan álláspont is olvasható, miszerint a menstruáció munkajogi elismerése és értékelése a menstruáció destigmatizációját is magával hordozza.[5] A modern genderkérdések esetében is felfedezhetünk további aspektusokat a menstruációs egészség ilyen irányú térnyerése kapcsán, különösen a transzférfiakat illetően.[6] Mindazonáltal a menstruációs szabadság annak érzékeny körülményeit tekintve rizikófaktorokat is hordoz magában, amelyek elsősorban nem jogi jellegűek.
A menstruációs szabadság példáit alapvetően Európán kívül kell keresnünk. Ha a törvényi lehetőségek között keresgélünk, akkor Japánt, Dél-Koreát, Indonéziát, Tajvant és Zambiát, Kína egyik tartományát[7] és Mexikót[8] említhetjük.[9] E példák azonban két kategóriába sorolhatók: a szabadnap biztosításának esete, amelyeknél különbséget tehetünk a fizetett és a fizetés nélküli szabadnap lehetőségében, míg a másik kategória a rugalmas munkavégzés lehetővé tétele, amelynél a munkáltató jellemzően a home office-ra ad lehetőséget a munkavállalónak a menstruáció esetén.
Japánban 1947 óta törvényi szintű védelem garantált a menstruáló nőknek.[10] A jogszabály nem határozza meg a lehetséges szabadnapok számát, ám ez idő alatt a fizetés sem garantált a jogszabály alapján,[11] mert az adott munkáltató egyedileg dönthet, hogy fizetett szabadságnak minősíti-e ezeket a napokat. "A japán munkaügyi minisztérium 2020-as adatai szerint a cégek 30%-a önként biztosít teljes vagy részleges fizetést a női munkatársaknak. A nőknek ugyanakkor csak 0,9%-a él a menstruációs szabadság lehetőségével."[12] Dan ugyanakkor megállapította, hogy a szakszervezetek Japánban azt is hangsúlyozzák, hogy a menstruációs szabadság ne csak "fájdalmas" menstruáció esetén járjon, hanem a tünetmentesség esetén is, mivel a menstruációs szabadság célja a nők termékenységének védelme.[13]
Dél-Korea a következő példa, ahol havonta egy nap fizetés nélküli szabadság jár a menstruáló nőnek. A munkáltató e szabadságot köteles kiadni, ennek elmaradása több ezer eurós bírságot van maga után.[14]
Indonézia szintén legfeljebb havi 2 napos fizetett szabadságként ad lehetőséget egy 2003-as törvény értelmében a menstruációhoz kapcsolódó pihenőidőre, azonban itt a részleteket a feleknek kell egymással tisztázniuk, valamint a munkavállalónak előzetes bejelentési kötelezettsége áll fenn. Dél-Koreához hasonlóan a gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy ezen ország munkáltatói sem alkalmazzák megfelelően a szabályokat, mivel gyakran nem biztosítják a menstruációra járó fizetett szabadnapokat,[15] illetve az emberi méltóságot sértő módon tárgyi bizonyítéki jellegű igazolást várnak el a munkavállalóktól.[16] Tajvan a szabadnapokat tekintve a legszűkebb mértékben szabályozza a menstruációs szabadságot, mivel havonta egy napban, de évente összesen legfeljebb három napban határozza meg a mértékét.[17] További érdekesség, hogy a bérük 50%-a jár a menstruációs szabadság idejére, csakúgy, mint a betegszabadság esetén.[18] Afrikában Zambia 2015-ben törvényi szinten tette lehetővé a havi egy nap menstruációs szabadságot, ráadásul orvosi igazolás hiányában is igénybe vehető, és nem elvárt a jogszabály alapján a munkavállaló ez irányú igényének előzetes jelzése.[19]
A jogalkotás mellett azonban a szociális partnerek is foglalkoznak a menstruáció kérdésével. Egyre több
- 49/50 -
munkáltató rendelkezik belső szervezetében a menstruációhoz kapcsolódó pihenőidőről, például Indiában egy ételszállító startup, a Zomato biztosít évi tíz nap fizetett szabadságot a menstruáció miatt.[20] Szintén Indiában a Gozoop nevű digitális kommunikációs ügynökség vezetett be menstruációs intézkedést, amely alapján a menstruáció idején havonta egy napot a munkavállalók otthonról dolgozhatnak.[21] Ez különleges megközelítése a menstruációs egészségnek, mert nem a munkavégzés alóli mentesítést teszi lehetővé, mindössze a munkavégzés helyében tesz különbséget.
Hasonló példákat tud felmutatni azonban Ausztrália, Anglia[22] és Franciaország is, ahol egy bútorgyártó cég évi 6-10 fizetett szabadnapot biztosít a női munkavállalóknak.[23] Angliában Bex Baxter, a Coexist nevű szociális szolgáltató cég igazgatója is elindította 2016-ban a programot, ami lehetővé tette a nőknek, hogy otthon maradjanak a menstruáció alatt. A szabadnap mellett azonban további vívmányokat is felmutathat a munkáltató, mivel létrehozott "jóllétszobákat", amelyekben a munkaidő alatt a menstruáló és nem menstruáló dolgozók is elvonulhatnak a pihenés és a mentális egészségük fenntartása érdekében.[24] A program újszerűsége ellenére a munkavállalók a feminizmus vívmányainak visszavetéseként értékelték, mert az álláspontjuk szerint áldozati szerepbe sodorja őket, és az intézkedésben az előléptetés lehetőségének megszüntetését vélték felfedezni.[25]
Említésre méltó továbbá a globális szinten tevékenykedő Nike vállalat, amely 2007-ben a vállalati politika részévé tette minden telephelyén és minden vele szerződő vállalkozás kapcsán azt, hogy a női munkavállalók a menstruáció esetén szabadságot vehetnek ki.[26]
Az Európai Unió tagállamai is foglalkoznak a menstruációs egészséggel. Ezt példázza a 2017-ben végzett holland felmérés, amely során a megkérdezett 32 ezer nő válasza alapján a célcsoportba tartozó nőknek minden évben 8-9 olyan napot okoz a menstruáció, amikor képtelenek produktívan dolgozni.[27] Ennek ellenére az uniós tagállamok közül eddig egyedül Spanyolország cselekedett, és 2022-ben elfogadta a spanyol kormány a menstruációs szabadságról szóló törvényt. A jogszabály havonta minimum 3,[28] maximum 5 napot biztosít a nőknek, hogy súlyos menstruációs fájdalmak esetén otthon maradjanak, amihez azonban orvosi igazolás szükséges. Friss jogszabály lévén érdemes az ahhoz kapcsolódó nyilatkozatokat is vizsgálni, hogy annak alkalmazására következtetni lehessen. Ennek megfelelően kiemelendő, hogy a jogalkotás során esélyegyenlőségi miniszteri hivatalt betöltő Rodriguez hangsúlyozta, hogy a jogszabályt akként kell értelmezni, hogy csak komoly egészségügyi panaszok esetén lesz a munkavállaló jogosult a szabadságra.[29] Megjegyzendő továbbá, hogy ez a lehetőség nem teljesen betegszabadságként értelmezhető, mivel első naptól a társadalombiztosító fizeti.[30]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
