A három amerikai szerző nemrég megjelent munkája a Comparative Constitutions Project első jelentős eredménye.[1] A projekt nemzeti alkotmányok (egész konkrétan 1789 és 2005 között 935 alkotmány) szövegét dolgozza fel egy adatbázisban és próbál meg annak alapján statisztikai összefüggéseket megállapítani. A kötet azt elemzi, hogy miként befolyásolják a normaszöveg jellegzetességei a túlélési esélyeket.
Az alkotmányokat szerzőik rendszerint igen hosszú időre szánják, de egy nemrégiben publikált átfogó statisztikai elemzés szerint az alkotmányok átlagéletkora mindösszesen tizenkilenc év.[2] A tartósság persze olyan külső körülményektől is függ, amelyet a szöveg megfogalmazói nem befolyásolhatnak (például háborúk, járványok, természeti katasztrófák), de részben magától a szövegtől is. A vizsgálat azt mutatta, hogy alapvetően három tényező valószínűsíti egy alkotmány tartósságát: 1. az alkotmány rugalmassága, 2. az alkotmány társadalmilag átfogó jellege, 3. a szükséges részletesség és tárgyi hatály.[3]
Ad 1. Egy alkotmány rugalmassága értelemszerűen annak tartósságát segíti elő. Ha túl rugalmatlan, akkor a szöveg által hátrányos helyzetbe hozott szereplők a teljes alkotmány eltörlésében lesznek érdekeltek, és nem annak szabályszerű módosítgatásában. A rugalmasság nem csupán a formális módosítás lehetőségét jelenti, hanem például az alkotmánybírósági átalakítást is.[4]
Ad 2. Az alkotmány társadalmilag átfogó jellege azt jelenti, hogy a társadalom lehető legnagyobb része érezhesse azt magáénak.[5] Ez jelenti a szimbolikus teret is, de jelenti a konkrét érdekek megjelenését is. Ha jelentős társadalmi rétegeket irritál a szöveg, akkor ők jó eséllyel nem a módosítást, hanem az alkotmány eltörlését fogják megcélozni, akár jogszerűtlen módszerekkel is (az alkotmányok túlnyomó többsége a történelem során jogszerűtlen módon keletkezett). Ha azonban a szöveg olyan, hogy az új szöveg relatív vesztesei is elfogadhatják azt, mert úgy gondolják, hogy jobban járnak a megtartással, mint egy új alkotmány megalkotására fordított politikai költségekkel és kockázatokkal, akkor ez ismét csak a szöveg túlélésének esélyeit növeli.[6]
Ad 3. A harmadik tényező meglepő. Intuitíve azt hihetnénk, hogy a túl sok részlet az alkotmányok tartóssága ellen hat. Ez rugalmatlanság esetén valóban így van, de rugalmas alkotmány esetén a részletesebb és tágabb tárgyi hatályú alkotmány pont a tartósságot segíti: ha ugyanis különféle társadalmi csoportok a saját apró kívánalmaikat elhelyezhették a szövegben, akkor érdekük lesz azt megvédeni. Egy új alkotmány ugyanis azt a kockázatot rejtené magában számukra, hogy nem fogják tudni elhelyezni a nekik kedves konkrét rendelkezéseket. Ha egy alkotmány csak igen általános elveket tartalmaz, akkor a társadalmi csoportok nehezebben pillantják meg a szövegben a konkrétan számukra fontos védendő értéket.
A három tényező kedvező állása nem jelent önmagában garanciát egyetlen alkotmány létére sem, és bukását sem lehet kedvezőtlen állásukkal teljes biztonsággal előre jelezni. De a tartósság valószínűségére igenis lehet következtetni belőlük.
A tartósság értékét korábban ugyan sokan vitatták. Az 1793-as (tehát nem az 1789-es) francia Ember és Polgár Jogainak Nyilatkozata 28. cikke kifejezetten is rendelkezett erről: "Egy népnek mindig joga van ahhoz, hogy Alkotmányát megváltoztassa, kiegészítse és lecserélje. Egy nemzedék sem vetheti alá törvényeinek a következő nemzedéket."[7] Mára a szakirodalom többsége azonban egységes abban, hogy az alkotmányok tartóssága érték. Erre vonatkozóan idézhető Thomas Jefferson is, aki fiatal korában még maga is úgy gondolta, hogy minden generációnak új alkotmányt kell alkotnia,[8] de később maga is belátta ennek kockázatait:[9]
Semmiképpen sem pártolnám a törvények és az alkotmányok gyakori és kipróbálatlan változtatását. Úgy gondolom, hogy a kisebb hibákkal inkább együtt kell élnünk; hiszen ha egyszer már ismerjük ezeket, akkor jobban tudunk alkalmazkodni hozzájuk és könnyebb gyakorlati megoldásokat találnunk a kijavításukra.
Jefferson gyakori vitapartnere, James Madison szerint pedig az alkotmányozási kényszer (avagy válsághelyzet) nélküli alkotmányozás könnyen vezethet olyan szöveghez, amelyet a szövegezők önérdeke és szenvedélyei vezérelnek.[10]
A további, tartósság mellett felhozható érvek a következők: (1) Egy alkotmány csak akkor tudja betölteni azt a funkcióját, hogy a politikai közösség számára az alapelveket lefektesse, ha tartós. (2) Az alkotmány tartóssága általában a jogrend stabilitását is jelzi, amelynek kedvezőek a gazdasági hatásai.[11] (3) Az új szövegeknek beüzemelési költségük is van: szükségszerűen bizonytalanságot okoz annak kezdeti értelmezése. (4) Minden új alkotmány felveti továbbá annak a fenyegető árnyékát, hogy valamely társadalmi csoport (vallási, nemzeti vagy ideológiai kisebbség) az új alkotmány elutasítása folytán többé nem tekinti magát a politikai közösség részének.[12] (5) Sőt ha egy közösség gyakorta fogad el új alkotmányt, az magának az alkotmányosságnak az eszméjét gyöngíti, hiszen minden új alkotmány azt veti fel, hogy egy még újabbal válaszoljunk arra - tartós instabilitást teremtve.
Nehéz megjósolni, hogy a most elfogadott magyar Alaptörvény milyen tartós lesz. Zachary Elkins, Tom Ginsburg és James Melton könyve azonban legalább alkalmat ad arra, hogy értelmes módon spekulálhassunk a kérdésről. ■
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
