Jelen tanulmány egyik hipotézise, hogy a közigazgatás rendszerén belül a rendészeti igazgatás a maga differentia specificáival létező jelenség, miként a közigazgatás-tudomány is, ezzel szemben rendészettudomány - rendészeti profilú kiadványokban olvasható több ezzel ellentétes állítás ellenére - még nem született meg. Alakulóban van, nem zárható ki, hogy egyszer lesz. Tagadó állításunkkal megegyezően publikált a rendészeti kutatások mindenkit messze megelőzően legtöbbet idézett és mértékadó tudósa, Finszter Géza: "A rendészettudomány mint a közigazgatási-jogtudomány egy önállóságra törekvő ágazata most van kibontakozóban."[1] Ezzel szemben álló állítás képviselője például Fórizs Sándor. A kiváló professzor kijelentése szerint az is bizonyítja a rendészettudomány létezését, hogy azt a MAB 2012-ben elismerte.[2] Hasonló érvelésdíszítő elem másoknál is megjelent.
A kérdés tisztázására - mint ahogy egyéb rendészettel összefüggő véleménykülönbségek esetében - sajnálatosan nem volt és a jelenben sincs vita. A tárgykörben rendszeresen publikáló néhány tudós, kutató vagy szakember leírja a véleményét, ami aztán kevés kivétellel "úgy marad". Ha kivételesen markáns ellenvélemény fogalmazódik meg, akkor a korábbi állítás megfogalmazója nem védi meg állítását, nem vitatkozik, a kontrára nem rekontráz, nem építi be a további gondolataiba az elhangzott kritikát. Így volt ez a rendészet kontra rendvédelem esetében, amikor a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság, de inkább annak alapító elnöke által 1990-ben megfogalmazott[3] "rendvédelem" kifejezést és annak fogalmát, tartalmát a rendészettel foglalkozó meghatározó szellemi kör lényegében egyhangúlag elutasította. Az elvetés centrális tézisei szerint nincs önálló rendvédelem, a kifejezés jobb esetben a rendészet kifejezést helyettesítő szakszó lehet, a definiálás és annak magyarázata legjobb esetben is magánvéleménynek minősíthető. A magyar csendőrség történetét egyebekben nagyszerűen feldolgozó és más figyelemre méltó eredményeket is produkáló Társaság - amely időközben lényegében elenyészett - semmilyen érdemi választ nem adott. (A 2.b. pontban erről bővebben.) De hasonló történt a Dialóg Campus által 2019-ben kiadott Rendészettudományi szaklexikon esetében is. A szaklexikonban számos védhetetlen, esetenként értelmetlen, abuzív, más esetben minden tudományos tartalmat nélkülöző szómagyarázat, vagy valakinek a szubjektív véleményét szó szerint visszaadó idézet jelent meg. Több kritika is született[4] - lent erről konkrétan -, de partiképes, érdemi választ az egyébként kiváló szerkesztői munkát végző szerkesztők vagy a szócikket megfogalmazók a mai napig nem adtak. (Ami azért is igen aggályos, mert a rendészet kutatásával foglalkozó feltörekvő nemzedék minden kritika nélkül elfogadhatja adott kutatásánál a szaklexikon vonatkozó szómagyarázatát, amiből így eleve téves konzekvenciák adódhatnak...) Erre figyelemmel a szaklexikon tudományos jelentősége nem kis mértékben devalválódhat, a téves szócikkek nem kis száma pedig az alakulóban lévő rendészettudomány megszületését kockáztatja.
Így a vita nélküli ellentétes állítások közül a fenti hipotézis tükrében a valósabb, védhetőbb eldöntéséhez általános előkérdésként azt kell tisztázni, hogy mi a tudomány és ehhez képest mi a közigazgatás-tudomány, ezek viszonylatában milyen tényállítások tehetők a rendészetre, esetleg az alakulóban lévő rendészettudományra? A válaszok alapján aztán a téma tárgyalható, vagyis rögzíthető a tudományelméleti, közigazgatás-tudományi tézisek koordinátapontjai között a rendészet helye, szerepe, közigazgatáshoz való viszonya, tudományos alapon történő megközelítése. A feladat azért nehéz, mert nagyon kevés a tudományos igényű tárgybeli kutatás és írás,[5] másfelől súlyos gondolati rumli, rendetlenség tapasztalható egyebekben mértékadónak is nevezhető kiadványokban.[6]
A tudomány - talán legelfogadhatóbb, egyben legáltalánosabb megközelítésben - olyan saját tárgyú, egymással összefüggő alapon nyugvó ismerethalmazok egyfajta logikai összessége, amelyből aztán adekvát, további rendszerezési módszerrel tudományos ismeretek és tételek jönnek (jöhetnek) létre. A tudományos ismeretek, tételek mindig az adott tudományos kutatások célzatos és módszeres gondolati termékei, amelyek objektívek és bizonyítottak, továbbá a kutatói alanyi kör meghatározó többsége szerint igaznak mondottak.
- 52/53 -
Az így létrejövő tudományos tételek, ismeretek aztán további kutatásokkal formálódnak. Egy részük újabb bizonyítható ismerettel, tétellel rétegződik, más részük újrarendeződéssel tartalmilag gazdagodik, vagy cáfolati úton szintetizálódik. Meghatározások, definíciók, alapigazságok, axiómák jönnek így létre. Később aztán az ezeket jellemző rendszerszerűség kitermeli a paradigmákat. A definíciók, axiómák, paradigmák mindegyike bármikor újravizsgálható, reprodukálható, kísérleti úton ellenőrizhető, az így szintetizált tudás aztán progresszíve visszahat a tárgykörre. Mindezek együtt adják az adott tudományterület elméleti rendszerét, tudománykénti felhasználhatóságát, diszciplináris karakterét.[7]
A tudomány soha nem testesítheti meg egy embernek az adott véleményét, ellenben mindig az igazságkeresésre kell törekednie. Ütköző nézetek egyfajta eredménye, érvek és ellenérvek, állítások és cáfolatok sine ira et studio útján történő születése. Az alakulóban lévő rendészettudományban sem lehet másként.
Ha egy tudományos tétel nem bizonyított, ha az csupán egyetlen mozzanatból áll, akkor tudományos tartalma máris kétségbe vonható.[8] A rendészetben klasszikus példa erre a fent körülírt "rendvédelem" kifejezés. Ugyanezt modellezi a rendészet tárgya körüli kuszaság.
A közigazgatás-tudomány materiális alapja maga a közigazgatási tevékenység. A közigazgatás az államiság létformája, a hatalommegosztás rendszerében mindegyik társadalomban önálló hatalmi ágként létezik. Tudósai számos alkalommal definiálták, amit aztán más tudósok elvetettek. A mai napig nincs a hazai nyolc jogtudományi kar közigazgatási jogi tanszékének és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közigazgatást oktató két műhelyének - Rendészettudományi Kar Igazgatásrendészeti és Nemzetközi Rendészeti Tanszék (amely nevével ellentétben tartalmában nemzetközi rendészeti tananyagot nem oktat) és az Államtudományi és Nemzetközi Kar Közigazgatás-jogi Tanszék - egységesen elfogadott és oktatott közigazgatás-fogalma.[9] Abban viszont nincs véleménykülönbség, hogy a közigazgatás cáfolhatatlanul a társadalom igazgatását végzi, jogi keretek között, szakigazgatási kiterjedéssel, közhatalom birtokában és sajátos intézményrendszerrel. Ezekenkívül számos jellemzővel bír, ezzel együtt a sorolt jellemzők a közigazgatás lényegi ismérvei közé tartoznak.
A közigazgatás-tudomány kialakulásának kezdetét a felvilágosodás, az ipari forradalom kialakulására, a polgárosodási folyamat elejére tehetjük. Előzménye a 17-18. században kialakuló kameralisztika, majd a pénzügytan. A financiális társadalmi viszonyok megkövetelték a jogi rendezést, a közigazgatási tevékenység normatív anyaga levált az alkotmányjogtól, önállósult a közigazgatási jog. Ez volt a közigazgatás-tudomány első megjelenési formája az európai társadalmakban. Tartalmában ez azt jelenti, hogy a 19. század második harmadára Európában a közigazgatás-tudományt lényegében azonosították a közigazgatási jogtudománnyal.[10] Ennek tárgya a közigazgatási jog által szabályozott társadalmi viszonyok, vizsgálati módszere a közigazgatási jog kereti közötti összefüggések összehasonlító, analizáló feltárása. Magyarországon a közigazgatási jogtudomány vizsgálatának kezdete a 19. század utolsó harmadára tehető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
