Napjainkban a sérülékeny helyzetű kisebbségi csoportokhoz tartozó emberekkel szembeni intolerancia növekvő tendenciát mutat. Nyugat-Európában az iszlámellenesség és általában a bevándorlókkal szembeni érzületek, Közép- és Kelet-Európában főként a romákkal és a zsidókkal szembeni gyűlölet ad okot aggodalomra. Éppen ezért folyamatosan megoldásra váró probléma, hogy miként kellene az államoknak viszonyulni a különböző - faji, vallási, etnikai vagy származáson alapuló - gyűlöletkeltő vagy sértő szólásokhoz, amelyek valódi sérelmeket és tényleges károkat okozhatnak. Az államok sokféle történelmi, társadalmi, kulturális, etnikai háttérrel és eltérő alkotmányos hagyományokkal rendelkeznek, ami megnehezíti az egységes, nemzetközi szintű szabályozást. A szakirodalomban különféle álláspontok ütköznek a témában, alapvető fogalmi nehézségek is felmerülnek. Az is kétséges, hogy szükséges-e a jog korlátozó és szankcionáló eszközeivel beavatkozni, és ha igen, további kérdés, hogy büntetőjogi szankciók vagy polgári jogi eszközök alkalmazása lehet hatásosabb. A szólásszabadság a demokratikus államokban az egyik legkiemelkedőbb alapjog, amely lehetővé teszi a közösség tagjai számára a közügyek megvitatásában való részvételt, illetve az egyéni önkifejezést. Vannak azonban olyan esetek, amikor más alapvető jogok - a gyűlölködő kifejezések esetében mások emberi méltósága - vagy más alkotmányos értékek érvényesülése miatt korlátozható a szólás. Ez pedig további dilemmához vezet, ugyanis, ahogy a kötet címe is utal rá, örök vita van arról, hogy önmagában a szólás tartalma, vagy az elhangzásának körülményei, a kontextus lehet a korlátozás alapja. A tartalom alapú korlátozást támogatók pusztán azon az alapon tiltanának bizonyos megnyilvánulásokat, hogy azok másokra nézve sértőek lehetnek, előítéletet fejezhetnek ki, gyűlöletet kelthetnek. A kontextus alapú korlátozást preferálók szerint ez túlságosan nagy beavatkozást jelent a szólásszabadságba, így a korlátozás alapja a közlések hatása, az erőszak vagy más jogsértés közvetlen lehetősége kell hogy legyen.
Így nem túlzás azt állítani, hogy a The Content and Context of Hate Speech. Rethinking Regulation and Responses című kötet szerkesztői nagy vállalkozásba kezdtek. Céljuk elsősorban az volt, hogy választ találjanak arra a kérdésre, hogy vajon létezhet-e olyan szabályozás, megoldás a gyűlöletbeszédre, amely tiszteletben tartja a szabad szóláshoz fűződő jogot és figyelemmel van az egyes országok eltérő hagyományaira, történelmére és értékeire. Ennek érdekében erőteljes hangsúlyt fektettek az összehasonlításra a világ minden részéről származó példákkal, szerzőkkel és írásokkal. Az eredmény, azt gondolom, olyan kötet lett, amely térképként funkcionálhat azok számára, akik érdeklődnek a téma iránt. Megmutatja ugyanis, hogy milyen felfogások, alkotmányos attitűdök vannak világszerte, az olvasó pedig maga döntheti el, hogy ezek közül melyik irányba indul el.
A könyvben négy nagy szerkezeti egység különül el, amelynek a logikai rendje a következő. Az első rész a gyűlöletbeszéd általános fogalmával foglalkozik. A második különböző résztémákkal kapcsolatos elemzéseket tartalmaz, egy-egy konkrét problémára koncentrálva. A harmadik fejezet a szólásszabadság és emberi méltóság összeütközését, mint a gyűlöletbeszéd alapproblémáját járja körül. Ebben a legfőbb kérdés a gyűlöletbeszéd korlátozása tekintetében, hogy a méltóságot a szabadság elé kell-e helyezni. A negyedik rész pedig a nemzetközi jogra koncentrál, amely egyre növekvő figyelmet fordít a gyűlöletbeszéd szabályozására.
A kötet sokszínűsége több mozzanatban is tetten érhető. Egyrészt az írások műfaja teszi sokoldalúvá, hiszen az interjúktól kezdve a hosszabb-rövidebb elméleti és gyakorlati tanulmányokon át, egymásra reflektáló vitával is találkozunk. Másrészt a szerzőknek a témához való hozzáállása, az eltérő megközelítéseik teszik változatossá. Ennek ellenére elkerülhetetlen, hogy bizonyos klasszikusnak tartott ítéletek ne ismétlődjenek folyamatosan.
Az első nagy szerkezeti egységet Molnár Péter Robert Posttal készített interjúja nyitja, amely arra világít rá, hogy az amerikai széles körű szólásszabadságról kialakult közvélekedés tulajdonképpen inkább csak mítosz, mivel az USA-ban ettől sokkal árnyaltabb a kép. A beszélgetés során az derül ki, hogy a szólásszabadságnak az USA-ban sokrétű szabályozása létezik, amelyek azonban nem feltétlenül az állami korlátozások formájában jelennek meg, s nem kapcsolódnak egymáshoz sem természetszerűleg, gondolva itt elsősorban az oktatási intézményekben, illetve a hivatalokban érvényesülő belső magatartási szabályzatokra. A gyűlöletbeszéddel kapcsolatos korlátozásokról Robert Postnak az a véleménye, hogy a gyűlöletbeszédnek az a fajtája, amely a közügyek megvitatásához hozzá tud járulni, védelmet kell hogy élvezzen, míg amely nem tud annak a részese lenni, korlátozható. Robert Post azok közé tartozik, akik szerint az általános mérce a kontextus.
Bhikhu Parekh tanulmánya a kötet témájának elmél-
- 68/69 -
eti megalapozását célzó írások egyike. Rávilágít arra, hogy valamilyen formában minden államban megjelenik a gyűlöletbeszéd tiltása. Hangsúlyozza, hogy a gyűlöletbeszéd fogalma rendkívül összetett, így az figyelhető meg, hogy az egyes államokban eltérően vélekednek arról, hogy milyen megnyilvánulások tartoznak e körbe. A szerző arra tesz kísérletet, hogy körülírja a gyűlöletbeszéd fogalmát, megállapítva annak legjellegzetesebb elemeit. Azt a kérdést is részletesen elemzi, hogy miért lehet igazolható a gyűlöletbeszéd tiltása, s hogy ebben mi a jog szerepe. Felsorakoztatja azokat a legfőbb érveket, amelyek amellett szólnak, hogy miért nem indokolt a gyűlöletbeszéd korlátozása, s ezekre ellenérvekkel reagál.
Edwin Baker írása a téma elméleti alapjait tárja fel. A szerző a szólásszabadság igazolásai közül egy demokratikus államban az egyéni autonómián, az egyéni önkifejezésen alapuló szabad szólás mellett teszi le a voksát. Az egyének autonómiájának formális és tartalmi kategóriáját különíti el, s amellett érvel, hogy a szólásszabadság akkor biztosított, ha az egyének tejes mértékben kifejezhetik önmagukat. Elismeri azonban, hogy vannak olyan érvek, amelyek amellett szólnak, hogy a gyűlöletbeszédet korlátozni kell. Baker megfogalmazza azokat a szempontokat, amelyeket szerinte vizsgálni kell a gyűlölködő szólás korlátozásakor. Így figyelembe kell venni, hogy a közlés egy demonstráción hangzik-e el a rasszizmusra való felhívás szándékával, hogy a törvényi korlátozás hatékonyan tud-e beavatkozni az okozati láncba, hogy a tiltás nem okoz-e nagyobb hátrányokat, mint előnyöket, illetve, hogy nem akadályozza-e más, ennél hatékonyabb beavatkozások érvényesülését. Arra is kitér, hogy a gyűlöletbeszéd tiltása gyakran azzal a következménnyel jár, hogy csak megerősíti a rasszista nézeteket, így a szólás minél robusztusabb védelme teszi megelőzhetővé a rasszista kultúrák és politikák kialakulását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
