Az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában, az ELTE Jogi Kari Tudomány 62. számú köteteként jelent meg a Családi kapcsolatok jogi kaleidoszkópja című tanulmánykötet Szeibert Orsolya szerkesztésében. Az Igazságügyi Minisztérium által támogatott, A családjoggal, illetve a család jogi megközelítéseivel kapcsolatos kutatások folytatására, valamint családjogi kutatóközpont létrehozására irányuló kutatási és oktatásfejlesztési program ELTE Állam- és Jogtudományi Kar alprojektje keretében ez a harmadik családot, gyermeki jogokat, illetve egyes családjogi kérdéseket tárgyaló tanulmánykötet.[1] A címben foglalt kaleidoszkópjelleget az adja, hogy a Kar tanszékei és ezáltal a különböző jogterületek képviselői saját nézőpontjaikból, különböző empirikus módszereikkel vizsgálták a családot és annak egyes jogi vonatkozásait, ekként egy rendkívül sokszínű művet létrehozva.
A kötet - a sokszínűségben egységet teremtve - három nagyobb részre tagolódik, részenként négy-négy tanulmánnyal, melyek kitérnek egy családtagot vagy családi jogi jogintézményt érintő kérdésre, illetve bemutatnak egy-egy a családhoz mint egységhez kapcsolódó jogintézményt. Az első szerkezeti (valamint logikai) egység a családot alkotmányjogi, közgazdasági, nemzetközi magánjogi és államelméleti, a második a családot, szülőt és a gyermeket családjogi, agrárjogi, mediációs és büntetőjogi, míg a harmadik az idősekkel, fiatalokkal és a nagykorú gyermekekkel kapcsolatos kérdéseket szövetkezeti jogi, európai uniós, kriminológiai, valamint büntetőeljárás-jogi megközelítésben tárgyalja.
A kötet nyitó fejezetének első tanulmányában - Bodnár Eszter: Az összehasonlító jog szerepe az Alkotmánybíróság családjogi ügyekkel kapcsolatos gyakorlatában - a szerző arra mutat rá, hogy az alkotmányjogi ügyeket tárgyaló bíróságok családjogi kérdéseket felvető ügyeiben is létjogosultsága van az összehasonlító jog alkalmazásának, miután a családjog minden társadalomban jelenlévő jelenségekkel foglalkozik. A tanulmányban bemutatásra kerültek az alapvető fogalmi, elméleti keretek, majd ennek mentén vázolta fel a szerző a magyar Alkotmánybíróság összehasonlító jog alkalmazására vonatkozó általános, később pedig speciális, családjogi ügyekre vonatkozó gyakorlatát. A hazai alkotmánybírósági gyakorlatot illetően azt hangsúlyozza, hogy a testület ugyan nem zárkózik el a külföldi jogra való hivatkozástól, de az csupán az ügyek kis részében jelenik meg kifejezetten. Négy nevesített, majd több, az azonos neműek párkapcsolati formáira vonatkozó alkotmánybírósági határozat elemzését követően a szerző rögzíti, hogy hipotézise nem áll meg és elenyésző azon családjogi döntések száma, melyek esetén a testület összehasonlító jogi elemzést végzett. Mindezekre figyelemmel kritikát fogalmazott meg az Alkotmánybíróság érvelési gyakorlatával, valamint az összehasonlítás alkalmazása esetén felhívott külföldi joggal kapcsolatban.
A második tanulmányban - Kelemen Katalin: Családi vállalkozások - a szerző a családi vállalkozásokkal kapcsolatos hazai és nemzetközi közgazdasági, valamint gazdaságszociológiai szakirodalom legfontosabb kérdéseit tekintette át. A vállalkozó és vállalkozás fogalmának meghatározását különböző hagyományok, elméletek mentén vizsgálta, majd kifejezetten a családi vállalkozás fogalmának meghatározása során hangsúlyozta, hogy a családi szerepvállalás mértékétől és módjától függően annak meghatározására különböző definíciók adhatók. Kifejezetten izgalmassá teszi a tanulmányt, hogy a szerző a családi vállalkozások jelentőségének kiemelése érdekében kitért a családi vállalkozások teljesítményét, méretét becslő adatokra, melyek szerint azok a GDP 70-90%-át adják, és ezek tartják fenn a munkahelyek 50-80 százalékát. A családi vállalkozások különböző modelljeinek felvázolását követően megismerhetjük a családi vállalkozások hazai helyzetét is.
A harmadik tanulmány - Erdős István: A családtag fogalmi értelmezésének egyes sajátos kérdései az uniós szabad mozgás és nemzetközi magánjog kontextusában - három esettanulmányon - a szerző megfogalmazása szerint a családtagok három generációján (leszármazó, házastárs, felmenő) - keresztül vizsgálja, hogy milyen nehézségek merültek fel a "családtag" fogalmi meghatározása kapcsán az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előtt folyó eljárásokban. Ezek közül az első az örökbefogadáson keresztül kapcsolódik a leszármazóhoz és a 2004/38/EK irányelv tükrében arra a kérdésre keresi a választ, hogy az algériai kafala létrehozza-e a szülő-gyermek kapcsolatot. A második esettanulmány az azonos nemű személyek között kötött házasságok esetén azt
- 46/47 -
vizsgálja, hogy az uniós jog a házastársfogalomba beleérti-e az azonos nemű házastársat is, és így biztosítja-e az uniós polgárnak a harmadik országbeli, azonos nemű házastárs családtagjaként való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát. A harmadik eset a nagyszülőknek az unokával való kapcsolattartási jogára tér ki, mely kapcsán a szerző - az EUB gyakorlatát bemutatva- megállapítja, hogy a Brüsszel IIa rendelet szerinti "láthatási jog" a nagyszülőkkel való kapcsolattartást is magában foglalja.
A szerkezeti egységet Rigó Balázs: A család szerepe a XVI. századi patriarchális államelméleti írásokban című műve zárja, melyben Morus, Erasmus és Bodin gondolataival találkozhatunk a család, családfő vonatkozásában. A szerző az "uralkodó apa", illetve családfő és a vele élő családtagok kapcsolódásai mentén, ennek a viszonynak a magánjellegű és közhatalmi elemei közül az előbbire helyezve a hangsúlyt kiemeli: a hatalmi berendezkedés lényegében a család modelljén mutatható be. Morus Tamás Utópia-beli családfogalmának kiemelt jelentősége van, hiszen az állam felépítése, léte a nagy létszámú családoknak tulajdonítható, így a családbeli patriarchális vonások - mint a tisztelet, engedelmesség - az állam működésében is megfigyelhetőek. Erasmus műve kapcsán a szerző kiemeli, hogy a fejedelmi pozíció már sokkal transzparensebb módon mutatja az atyai hatalom vonásait, a keresztény erényekre is egyúttal nagy hangsúlyt fektetve. Bodin Az államról című értekezésének vizsgálatát követően a szerző rávilágít a patriarchális államelmélet itt megjelenő újdonságára, mely szerint az állam felépítése során a család szerepe az elsődleges.
A kötet második szerkezeti egysége a családot, a szülőt és a gyermeket családjogi, polgári jogi, mediációs, valamint büntetőjogi megközelítésben, ilyen témájú tanulmányokban vizsgálja. Szeibert Orsolya: A különélő szülővel való kapcsolattartás mint a gyermek joga - a gyermek érdeke és meghallgatása című tanulmányában igen kurrens kérdést elemzett, gyermekjogi megközelítésben, a gyermek "legfőbb érdekére" figyelemmel. A kapcsolattartás viszonylag korai történeti előzményeinek áttekintését követően azon kulcsfontosságú kérdést tárgyalja, mely szerint az inkább a gyermek, avagy a szülő jogaként értelmezhető. Ehhez is kapcsolódva kitért a gyermek érdekére az intézmény kontextusában; hangsúlyozva, hogy annak elsősorban a kiskorú gyermek érdekét kell szolgálnia. Ezen szemlélet változása tetten érhető a jogintézmény megnevezésének változásaiban is, hiszen egyre inkább vált a gyermek annak (a normaszöveg alapján is) aktív szereplőjévé, kapcsolatot tartó személlyé. A gyermek meghallgatása és ennek hazai gyakorlata kapcsán a szerző megállapította, hogy a hazai jogszabályi alapok adottak, a problémát inkább a gyakorlati megvalósulás jelenti akár a bíróság, akár a gyámhatóság előtt. A tanulmány egésze során és lezárásaként is több esetben található utalás a gyermekközpontú, gyermekjogi szemléletű jogi gyakorlatra, mely megállapításokra, kérdésfelvetésekre és ezzel együtt ezen szemlélet meghonosítására kifejezetten nagy szükség van a hazai elméleti és gyakorlati jogi szakemberek közösségében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
