Hollandiában az egyik legrégebbi kollektív igényérvényesítési mechanizmus működik a kontinentális Európában, amely példaként, vizsgálódási pontként szolgálhat azon országok számára, ahol e jogintézmény később került bevezetésre. A tanulmányban két olyan eljárás kerül bemutatásra, amelyek hatékonyan szolgálják a jogkereső állampolgárok érdekeit.
2020. január elsejével lépett hatályba a WAMCA[1], amely lehetőséget biztosít a tömeges károkozások esetében kártérítés kérésére, a holland tartózkodási hellyel rendelkezők számára opt-out modellel, míg a külföldön tartózkodók számára opt-in modellel. A kollektív kártérítési per megindításának feltétele, hogy a sérelmet szenvedettek többsége Hollandiában lakjon, az alperes székhelye vagy a károkozás helye Hollandia legyen.
Az eljárást négy szakra tagolhatjuk.[2] Elsőként egy befogadhatósági tesztről beszélhetünk, amelynek számos vizsgálódási pontja van. A felperesnek az eljárás kezdetekor be kell mutatnia, hogy a kollektív igényérvényesítés miért hatékonyabb és eredményesebb, mint az egyéni kereset benyújtása, valamint igazolnia kell, hogy kellő anyagi fedezettel rendelkezik a perköltség viseléséhez. A felperesnek továbbá igazolnia kell, hogy az alapító okiratában célként szerepel az érdekérvényesítés, nonprofit jelleggel működik és rendelkezik felügyelő bizottsággal. Szükséges a joghatóság fennállása, vagyis, hogy a szükséges kapcsolat a holland jogrendszerrel fennáll. Szükséges továbbá egy reprezentatív
- 457/458 -
felperes kiválasztása is. Amennyiben több szervezet is jelentkezik reprezentatív felperesnek[3], úgy a bíróság fogja kiválasztani a legalkalmasabbat.
A második szakaszban az osztály kerül definiálásra. Azon személyek számára, akik rendelkeznek holland tartózkodási hellyel az osztályhoz tartozás opt-out jellegű. Abban az esetben, ha holland tartózkodási hellyel nem rendelkező személy is érintett a tömeges károkozásban, úgy számára lehetőség van csatlakozni az osztályhoz (opt-in). A bíróság bármely peres fél kérésére az egész csoportot opt-inné, vagy opt-outtá nyilváníthatja.
Az osztály meghatározását követően a harmadik szakaszban közzé kell tenni a keresetet az újonnan bevezetett csoportos kereseteket tartalmazó nyilvántartásban.[4] Ezt követően a bíróság elrendeli az ügy tárgyalását vagy mediációt a felek között.
Végezetül az utolsó szakaszban a bíróság vagy kollektív egyezséget hagy jóvá a felek megállapodása eredményeként, vagy ítélettel határoz. Abban az esetben, ha a felperes keresete alapos, a kártérítés kifizetése egy előre meghatározott ütemterv szerint történik.[5] Az "osztály" tagjainak lehetőségük van a kilépésre, amelyet kollektív perekre vonatkozó regisztrációtól vagy a kollektív egyezségi megállapodás megkötésétől számított egy hónapon belül tehetnek meg.[6] Azon személyek számára, akik határidőben nem léptek ki az osztályból, a bíróság döntése kötelező érvényű lesz.
Megjegyzendő azonban, hogy jelenleg Hollandiában a kollektív egyezségi eljárással (WCAM) párhuzamosan három igényérvényesítési rezsim közül választhatnak a jogkeresők, ami egyfajta bizonytalanságot eredményezhet a jövőben. További aggodalomra adhat okot a WAMCA esetében, hogy az elfogadhatósági kritériumok a reprezentatív felperes vonatkozásában megkövetelnek jelentős tőkebefektetést, amelynek árát az esetleges pervesztesség esetén ő fizeti és nem az osztály vagy az alperes.
A holland csoportos egyezségi eljárás az amerikai class settlement mintájára került kodifikálásra.[7] A szabályozás bevezetésének indoka nem volt más, mint kellő politikai és médianyomással kieszközölni az alperesek egyezségkötési hajlandóságát a kollektív igényérvényesítés terén.[8] A kollektív egyezségi eljárások számukban elmaradnak a kollektív perektől, viszont jelentőségükben messze túlmutatnak a bevezetéskori célkitűzéseken.
- 458/459 -
Kilenc kollektív egyezség született a jogintézmény bevezetése óta, a DES[9], DES II, Dexia[10], Vie d'Or[11], Vedior[12], Shell[13], Converium, DSB Bank, és az Ageas ügyekben.[14]
A WCAM[15]-ra vonatkozóan nincs önálló jogszabály, a holland Ptk. és az eljárásjogi törvény egyes szakaszaiban található a szabályozása. A jogintézmény bevezetését a DES ügy generálta, amelyben terhes nők által szedett hormonkészítmények miatti egészségkárosodás volt az egyezségi eljárás tárgya, az egyezség létrejöttét követően hat héten belül 18.000 anya és gyermeke regisztrált, és több mint, 35 millió euró került kifizetésre.[16] A DES ügy termékfelelősségi ügy volt, ugyanis 1947 és 1976 között számos nő szedte a dietystilboestrolt (DES) gyógyászati készítményt, azért, hogy elkerülje a koraszülést és a vetélést. Kiderült, hogy a gyógyszer összefüggésbe hozható a méhnyakrákkal és más betegségekkel, 1986-ban hat olyan nőnek a lánya, aki szedte a gyógyszert eljárást kezdeményezett tizenhárom gyártóval szemben. A felperesek nem tudták igazolni, hogy melyik gyártó készítménye okozta az egyedi sérelmet, a holland bíróság viszont egy vitatott döntést hozott. Megállapította ugyanis, hogy az alternatív ok-okozatossági teória alkalmazható, vagyis ahol több tevékenység minden egyes kezdeményezőjének tevékenysége elegendő lett volna a károkozásra, de bizonytalan marad, hogy a tevékenységet kifejtők közül melyik a tényleges károkozó, egyetemlegesen marasztalhatók és az alperesek marasztalásban is részesültek.[17]
A WCAM szabályai 2005-ben léptek hatályba, a holland Ptk. 7:907-910 szakaszai, valamint az eljárásjogi törvény 1013-1018 szakaszai vonatkoztak rá. Kollektív egyezségi eljárás akkor indítható, ha személyek egy nagyobb csoportja szenved kárt egy vagy több jogi vagy természetes személy károkozó magatartása következtében. A sérelmet szenvedett felek számát a törvény nem határozza meg, azonban elégnek kell lennie ahhoz, hogy a csoportos egyezkedés szükségessége igazolható legyen.[18]
Az egyezségi eljárás négy egymástól elkülöníthető részre oszlik: először a felek megkísérlik a bíróságon kívüli egyeztetést az egyezség megkötésének céljával, ezt követően közös kérelemmel fordulnak a bírósághoz, ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, akkor a bíróság jóváhagyja azt. A jóváhagyott egyezséget követően az érintetteknek lehetőségük van kilépni (opt-outolni) a csoportból. Végezetül pedig a károsultak kifizetése történik meg.
- 459/460 -
A WCAM hatálya alá tartozó egyezségnek meg kell határoznia, hogy mely személyek csoportjára vonatkozik, lehetőség van a károk természete és mértéke alapján a károsultak kategorizálására. Ha a bíróság kötelező erejűként ismeri el az egyezséget, az kihat mindazokra, akik az egyezség alapján kártérítésre jogosultak. Az egyezségnek tartalmaznia kell a következőket: a károkozó esemény leírása, a kedvezményezett csoport körül határolása (damage sheduling), a csoport taglétszámának legpontosabb meghatározása, a kártérítés mértéke, a jogosultsági feltételek, kártérítés megfizetésének módja és teljesítése, azon személy megjelölése, akinél a csoportból való kilépési nyilatkozatot meg lehet tenni.[19]
A bíróság a felek által előterjesztett egyezséget megvizsgálja és megtagadhatja a jóváhagyását abban az esetben, ha a kötelező tartalmi elemekkel nem rendelkezik, továbbá a kártérítés mértéke nem megfelelő, nem kellően biztosított, hogy az egyezségben vállaltak maradéktalanul teljesülnek a károkozó fél részéről, az egyezséggel védendő felek érdekeit más módon hatékonyabban lehet érvényesíteni, a személyek csoportja túl kicsi a kollektív egyezség megkötéséhez, a kártérítés kifizetése olyan jogi személy által kerülne kifizetésre, aki nem részese az egyezségnek.[20]
A bíróság az egyezséget nem köteles elutasítani abban az esetben, ha valamelyik feltétel nem teljesül. A felek hozzájárulásával a döntéshozatalt megelőzően módosíthatja annak tartalmát, vagy felszólítja a feleket, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően módosítsák azt. Ez utóbbi esetben a bíróság a határozatában feltünteti a módosításokat.
A határozat meghozatalát követően az összes résztvevő félnek kézbesítésre kerül, jogerőssé válását követően pedig valamennyi ismert csoporttag részére kézbesítik, vagy kihirdetik. A kihirdetést követően a bíróság egy három hónapnál nem rövidebb időintervallumot állapít meg a csoporttagok részére, akiknek lehetőségük van az egyezségből kilépni, az erre a célra kijelölt személyhez intézett értesítéssel. Azon csoporttagokat, akik nem élnek az opt-out lehetőségével köti a jóváhagyott egyezség.
Az eljárás különlegessége miatt egyetlen bíróság, az Amszterdami Fellebbviteli Bíróság tárgyalja az ügyet, amelynek eljárása során, az eljárás egésze alatt kötelező a jogi képviselet. A kérelem beérkezésével az elévülési határidő valamennyi károsulttal szemben félbeszakad. Az alperesnek lehetősége van arra, hogy az ellene folyamatban lévő egyedileg indított kártérítési perek felfüggesztését kérje az egyezkedési eljárás befejezéséig.
A kollektív perekkel szemben itt megjelenik a "reprezentatív mérce", vagyis az egyezkedési eljárásban részt vevő egyesületnek, vagy alapítványnak kellő mértékben tudnia kell képviselni a sérelmet szenvedett felet.[21] Az eljárás megindításáról az érdekelt személyeket értesítik, ami a jóváhagyott egyezséghez hasonlóan történhet postai úton, vagy valamely újságban való közzététellel.
Az ügyet mindig bírói tanács "tárgyalja". A bíróság a 2013-as módosítást követően aktívabb szerepet tölt be az eljárásban. Eredetileg a bíróság akkor kapcsolódott be, amikor az egyezség megkötésre került a felek között, annak ellenőrzése végett, hogy minden sérelmet szenvedett félre kiterjed-e az egyezség. A jogalkotó álláspontja szerint azonban az
- 460/461 -
eljárást megelőző intézkedéseknél is tevékenyebb bírói szerepre van szükség, ezért a bíróság megidézheti a peres feleket az egyezségkötés végett. A bíróság hivatalból rendelheti el szakértő tanú meghallgatását. A holland ügyvédi kamara tagjai nem képviselhetnek sikerdíjas megbízással az eljárásban.[22]
A WCAM jelentősége szempontjából ki kell emelni három ügyet, a Shell, Converium és az Ageas ügyeket. Mindhárom ügy közös jellemzője, hogy nemzetközi elemet tartalmazott, ugyanis az ügyekben a bíróság a Brüsszel I. rendelet tág értelmezésére alapította a joghatóságát, tekintettel arra, hogy az érdekeltek nagy száma nem rendelkezett hollandiai tartózkodási hellyel.[23]
A Shell a részvényeseinek okozott kárt azzal, hogy a céggel kapcsolatos információk félrevezetők voltak, amely közel félmillió károsultat értintett (ide nem értve az Egyesült Államok lakosait) világviszonylatban, a kártérítés összege több mint 350 millió euróra rúgott. A Shell ügy jelentősége, hogy az ügyben eljáró bíróság több mint 110.000 levelet küldött a részvényeseknek a világ 105 országába 22 nyelven, és a hirdetményeket világszerte 44 újságban tette közzé. A bíróság a joghatóságát a Brüsszel I. rendelet 2. § és 6. § (1) bekezdésére alapította. A Converium ügyben a részvényesek alig 2%-a volt holland tartózkodási hellyel rendelkező, ennek ellenére a bíróság megállapította a joghatóságát, a kártérítés teljesítési helye alapján is.[24]
Jól látható, hogy a tanulmányban bemutatott holland igényérvényesítési eljárások nem pusztán a törvénykönyvekben léteznek, hanem a gyakorlatban is alkalmazásra kerülnek. Külön kiemelendő, hogy a WCAM eljárása során az egyezségkötés kerül előtérbe, amelynek során az alperes érdeke is, hogy megegyezésre jusson, elkerülve így a tényleges anyagi veszteségen túlmutató esetleges presztízs veszteséget. Megfontolandó lenne a jogalkotó számára egy hasonló intézmény hazai bevezetése, amelynek következtében a kollektív eljárások gyakorlata Magyarországon is kialakulna.
Kedves Professzor Úr!
Születésnapod alkalmával szeretettel köszöntelek és köszönöm azt, hogy hallgatóként, majd később a kollégádként megtapasztalhattam az emberséged, a segítőkészséged, a munkához való végtelen szakmai alázatod és profizmusod. Számos tisztséged és megannyi elfoglaltságod mellett is bármikor fordulhattam hozzád az eljárásjogban és azon túl is felmerülő kérdéseknél, példakép, mentor és (remélem nem túlzó ezt leírni) barát vagy a számomra. Isten éltessen! ■
JEGYZETEK
[1] Wet afwikkeling massaschade in collectieve actie.
[2] I. TZzankova - Xandra E. Kramer: From Injunction and Settlement to Action: Collective Redress and Funding in the Netherlands. In: Alan Uzelac & Stefaan Voet, Class Actions in Europe: Holy Grail or a Wrong Trail? Springer, 2020. 7. p.
[3] A holland és a magyar kollektív igényérvényesítésre vonatkozó eltérő szabályozás egyik legszembetűnőbb megnyilvánulása a reprezenetatív felperes fogalma. A Pp. a reprezentatív felperest a felperesek egyikeként azonosítja, aki vonatkozásában az adott jogsértés tipikus. A reprezentatív felperes hazánkban nem az érdeksérelmet szenvedett félen kívül álló személy, hanem egyike a csoport tagjának.
[4] Centraal register voor collectieve vorderingen.
[5] Tzankova and Kramer 8. p.
[6] https://www.natlawreview.com/article/new-dutch-act-collective-damages-class-actions-effective-1-january-2020 letöltés ideje: 2020. december 29.
[7] I. Tzankova - H. van Lith: Class Actions and Class Settlements Going Global: the Netherlands. In: D. Fairgrieve - E. Lein: Extraterritoriality and Collective Redress. Oxford University Press. Oxford, 2012. 73. p.
[8] I. Tzankova - H. van Lith. 70. p.
[9] Amsterdam Court of Appeal 1 June 2006, NJ 2006, 461.
[10] Amsterdam Court of Appeal 25 January, JOR 2007, 71.
[11] Amsterdam Court of Appeal 29 April 2009, JOR 2009, 196
[12] Amsterdam Court of Appeal 15 July 2009, JOR 2009, 325.
[13] Amsterdam Court of Appeal 29 May 2009, JOR 2009, 197.
[14] https://iclg.com/practice-areas/class-and-group-actions-laws-and-regulations/2-international-class-action-settlements-in-the-netherlands letöltés ideje: 2020. december 28.
[15] Wet Collectieve Afwikkeling Massaschade.
[16] Harsági Viktória: A holland kollektív igényérvényesítés rendszere. Magyar Jog, 2016/2017. 483. p.
[17] Harsági Viktória: Európai válaszok a kollektív igényérvényesítés szükségességének kérdésére. Pázmány Press. Budapest, 2018. 70. p.
[18] Van Rhee, C. H. - Tzankova, I. N.: Collective Redress in the Netherlands. In: Harsági, Viktória - van Rhee, Cornelius Hendric (eds.): Multi-party Redress Mechanisms in Europe: Squeaking Mice? Intersentia. Cambridge-Antwerp-Portland. 2014. 217. p.
[19] BW 7:907. § (2) bekezdés.
[20] BW 7:907. § (3) bekezdés.
[21] I. Tzankova - H. Van Lith. 71. p.
[22] A Converium ügyben a bíróság az amerikai ügyvédek számára megítélte a sikerdíjat, amely a 20%-ot is elérte. Bővebben: im. Harsági 483. p.
[23] Van Rhee, C.H. - Tzankova I. N. 219. p.
[24] Van Rhee, C.H. - Tzankova I. N. 219. p.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, SZTE Állam- és Jogtudományi Kar, Civilisztikai Tudományok Intézete.
Visszaugrás
