A tanulmánykötet Dezső Márta professzor asszony 70. születésnapja alkalmából jelent meg a Gondolat Kiadó gondozásában, amellyel számos kollégája, barátja és tanítványa tiszteleg a magas színvonalú tudományos munkássága, valamint életpályája előtt. A kötet alapját negyven tanulmány képezi négy témakörben, amelyek gondos megválasztása során a professzor asszony főbb kutatási területeit, publikációs tevékenységét vették alapul a szerzők. A műben a magyar nyelvű tanulmányok mellett angol nyelvű is található, amely a kötetet színesíti, olvasói körét bővítheti. A kiadványban Dezső Márta kollégái, barátai, tanítványai születésnapi köszöntőikben életútja főbb állomásainak kifejtése mellett hangsúlyozzák a professzor asszony meghatározó szerepét az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, valamint az Alkotmányjogi Tanszék életében. Tehetséggondozó tevékenysége kiemelkedő, a tudományos közösség tagjainak szakmai fejlődésében mind hozzáértésével, mind biztatásával segítő kezet nyújt. Életpályája során kiemelt figyelmet fordított a választójog, az európai alkotmányos vívmányok és az alkotmányos alapelvek kutatására. A szakmai, tudományos és oktatói érdemei mellett határtalan odaadásáról, jóindulatáról, odafigyelő gesztusairól sem feledkeztek meg a köszöntőkben.
A fejezetekben számos tanulmány kapott helyet, amelyek az egyes témakörök széles spektrumú feldolgozását tette lehetővé. Az első fejezetben a politikai képviselet és a demokratikus részvétel, a második fejezetben az alkotmányosság és alkotmányvédelem, a harmadik fejezetben az európai alkotmányosság, a negyedik fejezetben pedig a más tudományterületeken érvényesülő alkotmányosság körébe tartozó tanulmányokat olvashatunk. A recenziómban témakörönként két-két tanulmányt ismertetek, törekedve arra, hogy a kötet sokszínűségét, aktualitását megragadjam és bemutassam.
A politikai képviselet és a demokratikus részvétel körében íródott tanulmányok között a történeti áttekintéstől kezdve eljuthatunk egészen a 21. századi kihívásokig, amelyek a választási kampánytevékenységet érintik. A fejezet különlegességét adja, hogy nemcsak az alkotmányjogon, hanem a közigazgatási jogon keresztül is szemlélhetjük a témakört.
A fejezetben Dojcsák Dalma tanulmánya jelenkori kérdéseket boncolgat, ugyanis a közösségi médiában végzett kampánytevékenység, politikai kommunikáció egyre nagyobb befolyásoló - már-már döntő - erővel bír az egyes választások végeredményére, így a demokrácia érvényesülésére is. A szerző feldolgozta a témához kapcsolódó magyar esetet, a hódmezővásárhelyi internetes szavazatvásárlást, és ismertette az ehhez kapcsolódó választási bizottsági döntéseket. A területi választási bizottság döntése alapján a szerző azt a következtetést vonta le, hogy a közösségi médiában rosszhiszeműen végzett kampánytevékenység ellentétes a hatályos választási szabályokkal. A döntés, valamint az írás azért is kiemelkedő jelentőségű, mert lépést tart a modern kor kihívásaival.
A fejezetben helyet kapott Lápossy Attila a gyermeki jogok védelme és a választási kampányok kapcsolatáról szóló tanulmánya. A szerző aktuális témakört választott, gyermekek kampánycélú, politikai díszletként való felhasználása mind hazai, mind nemzetközi szintéren általános probléma. A tanulmány világosan lehatárolt célja a jogalkalmazó szervek gyakorlata és a hatályos joganyag vizsgálata a gyermeki jogok védelme tükrében. A szerző foglalkozik a gyermekek politikai kampánycélú felhasználásának alapjogi aggályaival. Érvelése következetes, távolról, az emberi méltósághoz való jog felhívásával indítja elemzését, amelyből levezeti a gyermekek, mint sérülékeny csoport tárgyként, eszközként való használatát. A tanulmány listát állít az olyan helyzetekről, ahogyan a gyermekek kampánycélú felhasználása tipikusan megvalósul. Az elemzés egyik következtetése szerint, mivel a gyermekek felhasználása a választói akaratot befolyásolhatja, a választási eljárásról szóló törvény esélyegyenlőségre, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó rendelkezései felhívhatóak. A szerző a gyermekek védelmére vonatkozó gyakorlat tekintetében a főbb sarokpontokat jelentő ügyeket vizsgálta, megállapította, hogy a jogalkalmazó szervek gyakorlata progresszív, azonban a kétségekre ad okot az a körülmény, hogy a döntések elleni fellebbezésre vonatkozó szabályok szigorításra kerültek.
Az alkotmányosság és alkotmányvédelem fejezetében az olvasó többek között a történelmi alkotmány, az alkotmányjogi panasz, az alaptörvény-módosítások, az önkormányzati indítványozói jogosultságok témájával találkozik, valamint megismerheti a szlovák ombudsman alapvető jogok érvényesülésének előmozdításában betöltött szerepét.
Mária Patakyová az ombudsman helyzetét, alapjogvédelmi tevékenységét mutatja be a szlovák alkotmányos
- 73/74 -
rendszerben. A szerző szerint az ombudsman státusza, az államhatalmi szervek, az egyes hatalmi ágak közötti hovatartozása nem rendezett. Különböző álláspontok vizsgálata során arra a következtetésre jut, hogy az ombudsman egy sui generis parlamenti ellenőrző szerv. Az angol nyelvű tanulmány ismerteti és kritizálja a szlovák Alkotmánybíróság előtti eljárás megindítására vonatkozó jogszabályi hátteret, valamint az eljárás megindításához szükséges feltételeket az ombudsman vonatkozásában. Véleményem szerint egyértelműen színesíti a kötetet ez a tanulmány, mivel átfogó képet nyújt az ombudsman intézményéről egy külföldi államban.
Kiss László az alaptörvényellenes alaptörvény-módosításokhoz kapcsolódó alkotmánybírósági döntésekhez fűzött különvéleményeit ismerteti. A szerző rögzíti a különvélemények segítségével az alkotmányértelmezés egyik legfontosabb célját, amely álláspontja szerint az, hogy az alkotmányértelmezési eredmény "a lehető legteljesebb módon" illeszkedjen bele az alkotmány egészébe. Értékelése alapján az Alkotmánybíróság erre nem minden esetben van tekintettel, így a 61/2011. (VII. 13.), illetve a 12/2013. (V. 24.) AB határozataiban sem állított korlátot az alkotmányellenes alkotmánymódosítások elé. Bírálja az Alaptörvény 24. cikk (1), (5)-(6) bekezdésébe foglalt, az Alkotmánybíróság hatáskörét korlátozó rendelkezéseket. Álláspontja szerint alapvető kérdés, hogy ez az alaptörvényi rendelkezés lehetővé teszi-e az Alkotmánybíróság legfontosabb feladatát, miszerint "az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve". Ezért kétségbe vonható, hogy az Alkotmánybíróság meg tudja-e akadályozni azt, hogy aggályos alaptörvény-módosítások váljanak az Alaptörvény részeivé. A különvélemények rövid, vázlatos összefoglalójával a szerző olyan problémákat vet fel, amelyek a téma további kutatására ösztönöznek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
