2019. január 30-án a szlovák Alkotmánybíróság plénuma az eddigi gyakorlatának egyik legnagyobb jelentőségű döntését hozta meg. Az e téren korábban jellemző visszafogottságával szemben kimondta, hogy a 2014-ben elfogadott egyik alkotmányerejű törvény nincs összhangban a hatályos alkotmánnyal. Az alkotmányerejű törvényeket pedig Szlovákiában ugyanolyan többséggel fogadják el, mint magát az alkotmányt és annak módosításait (azaz az összes képviselő háromötödös többségével). A helyzet politikai pikantériája az, hogy ez a határozat csak két héttel azelőtt született meg, hogy a 13 tagú testület 9 tagjának lejárt a 12 éves mandátuma, amely nem újítható meg. Miután eddig nem sikerült megválasztani és kinevezni új alkotmánybírákat, a testület 2019. február 16-a után csak 4 fővel működik. Plenáris ülésekre nem kerülhet sor, ahhoz 7 bíróra van szükség.
Maga az eljárás 2014 szeptemberében indult a bírói önigazgatást megtestesítő Szlovák Köztársaság Bírói Tanácsa elnökének a kezdeményezésére, amelyhez később csatlakozott a Legfelső Bíróság elnöke és a Bírák Szövetsége is. Az indítványozó azt a 2014-ben bevezetett változást kifogásolta, miszerint a bírói posztra pályázó jelölteket kötelezően alá kell vetni a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBÚ) ellenőrzésének, és az államfőnek a bírák kinevezésére vonatkozó javaslatokat továbbító Bírói Tanács kizárólag ez alapján dönthetett volna a kinevezésre alkalmas jelöltekről. Ezt a modellt alkotmányos szintre emelte a 2014. évi 161. számú alkotmányerejű törvény. A kötelező vizsgálat ugyanakkor nemcsak a 2014. szeptember 1-je után jelölt személyekre, hanem a már hivatalban lévő bírákra is vonatkozott.
Miután azonos minősített többséggel elfogadott alkotmányos szintű jogi normák ütközéséről volt szó, az Alkotmánybíróság nem volt könnyű helyzetben. Bár a szlovák jogi szakirodalomban is népszerűek az alkotmány materiális magváról szóló elméletek, az 1992-ben elfogadott és azóta többször módosított szlovák alkotmány explicit módon nem tartalmaz sem örökkévalósági klauzulát, sem más olyan rendelkezést, amelyből egy ilyen mag létezésére lehetne következtetni. Az Alkotmánybíróság mostani határozata viszont abból indult ki, hogy ilyen materiális mag implicit módon mégis levezethető a szlovák alkotmányos szövegből. A testület azt is megállapította, hogy jogosultnak érzi magát dönteni az alkotmány és az alkotmányerejű törvény összhangjáról, azon belül pedig megállapítani az összhang hiányát. Az implicit levezetés során főleg az alkotmány 1. cikkének 1. bekezdésére támaszkodott, amely szerint "A Szlovák Köztársaság szuverén demokratikus jogállam. Nem kötődik egyetlen ideológiához vagy valláshoz sem". Továbbá hivatkozott azokra a rendelkezésekre, amelyek szerint az igazságszolgáltatás független és pártatlan bíróságok feladata. A bírákat pedig az időbeli korlát nélkül a köztársasági elnök nevezi ki a Szlovák Köztársaság Bírói Tanácsának javaslatára.
A materiális mag implicit létezésének bizonyítása és az alkotmányos szövegből való levezetése során az Alkotmánybíróság részben a külföldi példákra hivatkozott, amelyek között a cseh, a német, az osztrák és a román példa játszott meghatározó szerepet. Igaz, az említett országokban nincs szükség az implicit levezetésre, mert a jelenség explicit módon is létezik. A testület szintén hivatkozott az egyes korábbi szlovák határozatokra, amelyek ugyan nem mondták ki, hogy létezik egy ilyen implicit materiális mag, de a logikájuk abba az irányba mutatott. Ebből a szempontból a legfontosabb hivatkozási pontnak az Alkotmánybíróság 7/2017. PL ÚS határozata bizonyult, amely 2017. május 31-én született az úgynevezett mečiari amnesztiahatározatok érvénytelenítése tárgyában. Akkor ugyanis a Nemzeti Tanács minősített többséggel érvénytelennek nyilvánította az államfőt helyettesítő Vladimír Mečiar kormányfő által 1998-ban kihirdetett azon amnesztiahatározatokat, amelyek a kormányzása idején, gyakran az ő érdekében elkövetett törvénysértő cselekedetekre vonatkoztak.
A 2017. évi határozat kimondta, hogy a demokratikus jogállam elvei alkotják az alkotmány materiális magvát, és mint kulcsfontosságú konstitutív értékek érinthetetlenek. Ezek alapján pedig meg lehet vizsgálni bármelyik közhatalmi szerv döntését. Az ilyen alkotmányos elvek és értékek között az alkotmánybírósági határozat példálózó (azaz nem kimerítő) jelleggel felsorolta a szabadság, az egyenlőség és az emberi méltóság elvét, a népszuverenitást, az alkotmány és a törvények felsőbbségének elvét, a legalitás elvét, a demokratikus legitimitás elvét, az emberi jogok és szabadságok védelmének az elvét, a jogbizalom és az igazságosság elvét, az arányosság elvét, az önkény tilalmának elvét, a hata-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
